Bárány a csatamezőn

Nagypénteken csaptak össze a magyar honvédek és a császári csapatok a szabadságharc egyik legfontosabb ütközetében 1849-ben. Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok rövid naplójegyzetében így írt a nevezetessé vált napról: „Isaszegi csata, eddig a legnagyobb. Borzasztó ágyúzás, ütközet, a balszárny visszavonulása. Roham az erdőben és az ellenség szerencsés visszaszorítása.” A Közlöny című lap néhány nappal a harci események után hangsúlyozta, hogy „Isaszegnél (…) vitéz hadseregünk az ellenségnek összes egyesített erejét, Windischgraetz, Schlick és Jellasich személyes vezérleteik alatt, a legdicsőségebben megverték. (Éljen!)” 

Hazafias ünnepség 

Az ágyúdörgéstől megriadva egy fehér bárány bégetve állt meg a magyar sereg előtt, az egyik zászlóvivő felkiáltva felemelte lobogóját, és örömmel kiáltotta: „Ez égi jel, fiúk, ne csüggedjetek, ma győzni fogunk!” – ismertette a Pesti Hírlap 1899-ben a csata egyik legendássá vált történését, amely nagypénteken különös üzenettel bírhatott. 
A napilap az ötvenedik évfordulón így értékelt: „Az isaszegi csata döntő fordulatot képez a szabadságharc történetében. Ez után, ápr. 7-én fogamzott meg Kossuth lelkében a trónfosztó nyilatkozat eszméje, és Gödöllőn a mostani királyi kastélyban tárgyalták azt először szűk bizalmas körben, amit aztán egy héttel később a debreceni nagytemplomban a képviselők is elfogadtak.” De nemcsak a Pesti Hírlap emlékezett meg a fél évszázados jubileumról, hanem számos hírlap készült rövidebb vagy hosszabb összeállítással. A híradásokból az is kiderült, hogy a településen is ünnepeltek, a Budapesti Hírlap tudósítása szerint „hazafias ünnepséggel ülték meg az isaszegi honvédsírok mellett” az emléknapot. 

A századik évfordulón természetesen az akkori politikai hatalomnak megfelelő alkalmat is szerveztek. A Magyar Nemzet 1949. április 9-én hírt adott arról, hogy a „Magyar–Szovjet Társaság nagyszabású ünnepséget rendez vasárnap Isaszegen, a szabadságharc legnagyobb győzelme századik évfordulóján. Megkoszorúzzák a honvédszobrot, kiállítást rendeznek az Emlékmúzeumban, kultúrműsorral emlékeznek meg a dicsőséges isaszegi csatáról és a szabadságharc hős honvédeiről”. 

1989-től a hagyományőrzők és az isaszegiek évente felelevenítik a csatajeleneteket. Amint az elmúlt 35 évben, úgy idén is átélhették a győzelem érzését az Isaszegi Történelmi Napok programjára érkezők. A két napig tartó városi eseménysorozatot megkoronázta a hagyományőrzők csatajelenete. Amikor a végén elhangzott a takarodó a díszelgés után, és a csapatok elhagyták a portól belepett csatamezőt, a lemenő nap fényében a dudások zenéjére elkezdődött a több mint száz fiatal örömteli tánca a Csata és a Csatangoló táncegyüttesek vezetésével. De ne szaladjunk ennyire előre! 

Nem csupán hobbi 

A városháza előtt egyre többen gyülekeznek. Megérkezik a fúvószenekar, felveszik pozíciójukat a menethez készülő gyalogosok és a lovasság tagjai, készülnek a szabadcsapatok. Fülöp Tibor Zoltán, aki 1989-től a tavaszi emlékhadjárat rendezvénysorozat igazgatója, ismerteti a csatamezőre induló menet résztvevőit. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség alapítójaként ő a magyarországi történelmi egyenruhás katonai hagyományőrző mozgalom egyik elindítója. Számára a hagyományőrzés életforma. Mint lapunknak mondja, a tavaszi emlékhadjárat megteremtette a Kárpát-medencei '48-as katonai hagyományőrző mozgalmat. 

1989-ben kilenc lovas indult el a tavaszi hadjárat emlékére szervezett történelmi lovas túrán, majd az emlékhadjárathoz hamarosan csatlakoztak a résztvevő települések. Két év után már más egyesületek – lovas, huszár, gyalogsági és tüzérségi egyesületek – is alakultak a Történelmi Lovas Egyesület példáját követve. 

– A kilencvenes évek közepén beléptünk az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetségbe. Külföldi ütközetekre is jártunk, és láttuk, hogy milyen jól szervezettek a katonai hagyományőrzők. Ezek után mi létrehoztuk a ma is működő Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetséget, majd Erdélyben és a Felvidéken is elindult a '48-as katonai hagyományőrzés. Erdélyben manapság egyre inkább szaporodnak a huszáregyesületek, Magyarországon leginkább gyalogsági csapatok alakulnak. A katonai hagyományőrzés közösséget teremt és nemzeti gondolkodásra nevel. Nyugat-Európában hobbi, Magyarországon komoly dolog, Erdélyben pedig véresen komoly – hangsúlyozza Fülöp Tibor Zoltán, aki hozzáteszi, hogy 1849-ben hét helyen volt komolyabb ütközet a tavaszi hadjáratban: Hatvannál, Tápióbicskénél, Isaszegnél, Vácnál, Nagysallónál, Komáromnál és Budavárnál. Mint mondja, a '48-as katonai hagyományőrzés „Mekkája” Tápióbicske, a „fővárosa” Isaszeg. 

Ezekhez a helyszínekhez kapcsolódik a tavaszi emlékhadjárat rendezvénye öt helyszínnel és a Horttól Vácig tartó nyolcnapos nagy menettel, valamint egy előrendezvénnyel és a felvidéki hadjárattal. Mindezek során táboroznak, építik a sátraikat, ellátják a lovaikat – megélik, hogy min mehettek keresztül annak idején a katonák. Természetesen nem marad hatás nélkül az emlékhadjáratuk, a legutóbbi horti rendezvényen tíz gyermek érdeklődött Fülöp Tibor Zoltántól, hogy miként állhatnak be huszárnak. 

Erő és tisztesség 

A Damjanich utcát keresztező Csata utcán keresztül érkezik meg a menet az Aprája dudazenekar és a NAV Pénzügyőr Zenekar kíséretével a csata helyszínére, ahol kirakodóvásár, kézművesek és tömeg várja a gyalogos és a lovas hagyományőrzőket. 

– Reméljük, győzni fogunk! – kiált fel egy idősebb férfi a csatamezőt övező kordon mögött. 

– Korábban már sikerült – feleli a mellette álló a fölvetésre. 

– Csak nehogy kiszúrjanak velünk a labancok – sóhajt fel a kissé pesszimistának tűnő férfi. 

No, ez a csúfság biztosan idén sem esik meg velünk – gondoljuk magunkban, reménykedve, hogy a bárány most is megsegíti a magyarokat. Mindeközben a lovasok felvonulnak a csatamezőre, egyre több érdeklődő érkezik a helyszínre, nemcsak Isaszegről, hanem a közeli településekről, sőt a Kárpát-medence távolabbi vidékeiről is. Konkoly Tamás polgármester két képviselőtársával Isaszeg testvértelepüléséről, a felvidéki Kenyhecről érkezett. Mint mondja, szívesen jöttek, és most először járnak a csata évfordulóján a városban. Fontosnak tartja, hogy jó legyen az együttműködésük a magyarországi település vezetőivel. 

– Hagyományőrzők! Jó napot kívánok! – köszönti dr. Budaházi Árpád isaszegi polgármester a felvonult seregeket. 

– Erőt! Tisztességet! – érkezik a határozott válasz, majd a polgármester engedélyével megkezdődik a díszszemle. 

Természetesen beszédek is elhangoznak az eseményen, köztük Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Vécsey László országgyűlési képviselő is köszönti a jelenlévőket. Dr. Budaházi Árpád hangsúlyozza, az isaszegiek büszkék arra, hogy 1849-ben a tavaszi hadjárat első szakaszának döntő csatája a városuk­ban zajlott. „Isaszeg egykori jobbágyfalu lakossága – nemzetiségre való tekintet nélkül – kivette a részét a haza védelmében. A környék falvai közül Isaszeg a legtöbb nemzetőrt állította ki, majdnem annyit, mint Gödöllő mezőváros. Az isaszegiek a győztes csatában is részt vettek. Ki honvédnek, ki zenésznek, ki szanitécnek állt be a honvédseregbe, hogy szülőföldjét, hazáját védje. Április 6-a számunkra a magyar szabadságharc aranybetűkkel írt napja, az egyik legfontosabb isaszegi ünnepünkké vált” – fogalmaz a városvezető. 

A beszédek után, a lovas-táncos műsort követően a csapatok elfoglalják a helyüket az osztrák és a magyar oldalon. A rendhagyó, élő történelemóraként is felfogható hadi bemutató alatt dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész ismerteti a csata menetét, bemutatja a csapatok felszereléseit és a fegyvereket. Mint mondja, van mire emlékezni, van mit ünnepelni, hiszen nem akármilyen csata zajlott 1849. április 6-án. Az ágyúdörgést tíz kilométerrel távolabb is lehetett hallani. A történész hangsúlyozza, hogy Isaszegen a dicsőséges tavaszi hadjárat első fázisának sorsa dőlt el, egy nappal hamarabb, mint tervezték. Az ágyúk dörgése és a hosszas küzdelem után a gyalogság megnyeri a legfontosabb ütközetet, a magyar huszárok körbezárják a labancokat, majd a csata végén az egységparancsnokok vezetésével díszelgő kör következik a felharsanó induló hangjaira. 

Valódi közösség 

– Mi rendezzük a legtöbb programot a tavaszi emlékhadjárat keretein belül. A hagyományőrzés hozzátartozik a város létéhez, és a hagyományok ma is élnek – hangsúlyozza lapunknak az isaszegi polgármester. Dr. Budaházi Árpád hozzáteszi, hogy a csata emléke ma is áthatja az isaszegi mindennapokat – elég, ha csak az elnevezésekre és az emlékhelyekre gondolunk. – Amióta 2020-ban létrehoztuk a Családok Isaszegért Egyesületet, mi is azon dolgozunk, hogy valódi közösséget formáljunk a tősgyökeres és a városba költözött isaszegiekből. Azt tapasztaljuk, hogy egyre többen jelennek meg a közösségi alkalmakon, rengetegen vágynak a helyi összefogással megvalósuló programokra – mondja a városvezető, aki hálás azért, hogy az idei emlékcsata is rendben, balesetmentesen zajlott le.

1990-től él a Rákos-patak menti városban Ver­seczkyné Sziki Éva, aki több mint tíz éve az Isaszegi Települési Értéktár Bizottság vezetője. Korábban a művelődési ház igazgatójaként dolgozott. Arra is emlékszik, amikor még kilenc huszár ment át a településen az emlékhadjárat kezdetén. Mindig azt érezte, hogy a városban jelentős a hagyományőrzés. – Megéljük, hogy az isaszegi csata a szívünkben él, és ezt meg kell mutatnunk. Óriási dolog, hogy az isaszegi néptáncot már a táncháztalálkozókon tanítjuk. Az asszonykórusunk országos hírű, kiváló eredményeket érnek el. Életképes a kulturális életünk – mutat rá nagy örömmel Verseczkyné Sziki Éva, aki arra is felhívja a figyelmünket, hogy Isaszeg utcáin akár egykori katonai tömegsírokon is lépdelhetünk. Mint fogalmaz, ma már önkéntesként dolgozik a rendezvényen, hiszen szívében él a csata emléke. 

Hagyományok és örömtánc 

– Április 6. a legfontosabb esemény a város életében minden évben. Fontos, hogy az élő hagyományokat megtartsuk. A csata hozzátartozik az isaszegiek mindennapjaihoz, büszkék az egykori győzelemre. Több emlékhelyünk is kapcsolódik a városban a csatához – fogalmaz Pongrácz Gabriella, az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhely vezetője. Ezt erősíti meg Stéger Dániel, aki az 1968-ban alapított Csata Táncegyüttes vezetőjeként örömtáncra hívja az egybegyűlteket. Miközben siet a tánctérre, még elmondja, amit minden, az isaszegi közösségért dolgozó megél: nagyon fontos számukra a történelmük és a hagyományaik. 

Mindebből idén is sokat megmutattak a kétnapos rendezvényükön az isaszegiek. A különböző korosztályoknak szóló programoknak és a hagyományőrzők csatájának köszönhetően ismét megerősödhettek abban is, hogy – amint dr. Kedves Gyula fogalmazott – 176 évvel ezelőtt „Isaszeg beírta magát a magyar történelembe”.