Segítő víz

A tavalyi kollekciót 50 százalékos kedvezménnyel megkaptam a fürdősoron – újságolja egy szépkorú hölgy a társának –, 60 ezerből vettem egy csomó nyári felsőt meg egy nadrágot is. 

– Na, két nap múlva meg előveheted újra a téli kabátot – hűti le a másik. Ülünk a 38 fokos vízben, mindenki kellemesen lazul, gyógyulnak az ízületek, gerincek. Amikor hozzájuk fordulok, hogy nyilatkoznának-e a cikkhez, azonnal szótlanná válnak. Ezt tapasztaltam több más vendégnél is, a bizalmatlanság eluralta az embereket, félnek bármit mondani a „gyüttment” újságírónak. 

∗ 

Első utam a polgármesterhez vezetett. Nem csak az etikett kívánja így, hiszen 25 évig a fürdő igazgatója volt, azé, amelyik ebben az évben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. 

A polgármesteri hivatalban várakozás közben sem unatkoztam. Egyszer csak beállított egy hajléktalannak nem tűnő fiatalember, hogy szerdára kapott időpontot a polgármesterhez (nem kapott, és péntek volt). Azt gondolta, hogy a polgármester ad neki egy lakáskulcsot, mert a foglalkoztatásához lakhelyre van szüksége. Nem tágított, és csak a titkárnő erélyes fellépésének köszönhető, hogy nem tört rá a város vezetőjére. A szociális irodán majd segítenek neki. 

Czeglédi Gyula polgármester úr irodájában Bocskai arcképe fogad, és a történelmi visszatekintés is vele kezdődik. Bár a város első említése 1075-ből való egy adóösszeírás okiratában, a jelentős mérföldkő az, amikor Bocskai István erdélyi fejedelem 1606-ban az ő elit hadseregének, 700 hajdúnak adott itt letelepedési oklevelet azzal, hogy jó lovakat és szekereket kell tartaniuk, hogy a haza szabadságának megvédésére mindig készen álljanak. Kollektív nemességet és földet biztosított nekik. Utódaik többek között részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban, majd az 1848–49-es szabadságharcban is. 

– Mi vezetett a mai Hajdúszoboszló kialakulásához? – kérdezem.

– Trianon katasztrófája azt is jelentette, hogy a magyar bányák 90 százaléka idegen kézbe került. Ekkor már létezett az a törekvés, hogy az Alföldön is szénhidrogénmezőket tárjanak fel. A próbafúrások Pávai-Vajna Ferenc vezetésével 1924-ben kezdődtek, és 1925. október 26-án tört fel itt – ahogy én szoktam fogalmazni – ez a csodálatos kincs, a gyógyvíz. A debreceni egyetem kutatói megállapították, hogy a feltörő forró víz összetétele kiváló a gyógyhatás tekintetében. Ahogy a forró víz szétáradt a környező földeken, az emberek abban mostak, mosakodtak, és a saját bőrükön tapasztalták meg azt, amit a tudósok állítottak. A nehéz fizikai munka után az ízületeik felfrissültek, ahogy álldogáltak a vízben. Két évre rá kiépítették a város akkori vezetői a Föveny fürdőt. 
(Micsoda véletlen, vagy a város védangyalának az ajándéka? Földgázt itt nem találtak, a fúrás nem érte el eredeti célját, mégis ez jelentette a város felvirágzását!) 

A polgármester itt egy kis kitérőt tett a történeti visszatekintésben, mondhatni, az ars poeticáját fogalmazta meg: – Így kezdődött a fürdő története, bár én egy kicsit más hangsúllyal gondoltam és gondolom a fejlődést. Öt évig voltam a Magyar Fürdőszövetség elnöke, és 25 évig igazgattam a városi fürdőt. Az én ideám, hogy a gyógykezeléseket maximálisan ki kell aknázni, ami azt jelenti, hogy egy kúra minimum 7–10 napig tartson, de az optimális a 3 hét. Viszont a turizmus rohamos felfutása, az üzleti érdekek gyakran másra helyezik a hangsúlyt. Több olyan pilotprogramunk volt, amely azt bizonyította, hogy a megfelelő, hosszabb terápia hogyan szünteti meg vagy csökkenti a gerincsérvet, és ezt az MRI-vizsgálatok utólag is alátámasztják. Természetesen az is célkitűzés, hogy az egészséges emberek is kihasználhassák a lehetőséget. Célul tűztük ki, hogy a debreceni egyetemmel közösen létrehozzunk itt helyben egy campust, amely az egészséggel kapcsolatos tudományágakkal foglalkozna: egészség helyreállítása, megelőzés, táplálkozástudomány, és még sok más. 

– Én ott nőttem fel a strand utcájában, nálunk is laktak vendégek. Kisgyerekkorom óta az életem része volt a vendéglátás: mit kell tennem azért, hogy ő jól érezze magát nálunk. A debreceni iskolaévek után a munkám kezdettől fogva ide kötött. Turisztikai pályafutásomat még a SZOT-üdültetésnél kezdtem, aztán 1995-ben megpályáztam a fürdőigazgatói posztot. Ebben a pozícióban a fő törekvésem, hogy a fürdő ne egyéni érdekeket szolgáljon, hanem a köz, az egész nemzet javára működjön. 

∗

– Szoboszló rohamosan fejlődött már a háború előtt is, alatta pedig hadikórház működött. A kommunista időszakban a város egyfajta SZOT-üdülőközpont lett, első zászlóshajója a Béke Szálloda. Ekkor alakult ki a fizetővendéglátás, az itt élők meglátták ebben a perspektívát. A rendszerváltás után a kilencvenes évek elején volt egy kísérlet arra, hogy privatizálják a fürdőt. Ekkor már képviselő voltam, és néhány társammal sikeresen állítottuk meg ezt az akciót. Feri bácsi (Pávai-Vajna Ferenc) szavai lebegtek a szemünk előtt, aki azt mondta: termálvíz-nagyhatalom vagyunk, és az nemzeti kincs. Ebből kell megélnünk, nem mások kegyelemkenyeréből. Jelmondata volt, hogy Szoboszló világfürdő legyen! – vallja a polgármester. 

– Az alapinfrastruktúra felújítása után ’98-ig a teljes fürdőt felújítottuk, de az igazi fordulat az első Széchenyi-tervben való részvétel, amelyben a másfél milliárdos önerő mellé egymilliárdot kaptunk állami forrásból. Ezzel már nagy ívű terveink is lehettek. A strandot egy romhalmazból újjávarázsoltuk. Itt hoztuk létre az ország első csúszdaparkját, az Aqua-parkot. 2010 tavaszára elkészült a fedett élményfürdőnk, az Aqua Palace. 

Ez hatalmas beruházás volt, hitel is kellett hozzá, de akkor már olyan erősek voltak, hogy a bevételekből könnyedén ki tudták fizetni. Ez azért is volt döntő jelentőségű, mert a turizmusban a családok igénye megváltozott, előtérbe kerültek a rövidebb, de gyakoribb fürdőlátogatások, wellnesshétvégék. Hozták magukkal a gyerekeket, de őket a gyógyvízbe nem lehet bevinni, a családi élményekre ezért volt szükség. A mai napig ez sikerágazat, folyamatosan növekszik a látogatottsága még az őszi és tavaszi időszakban is. A Covid-időszakban alaposan megcsappant a látogatottság, de sikerült „túlélni” ezt a nehéz időszakot, azóta az éves vendégéjszakák száma eléri az évi 1,1-1,2 milliót. Siófok után ez a legmagasabb szám ma Magyarországon! 

– Na, de mit okozott az energiaválság és a háború? Fürdők zártak be emiatt több helyütt… 

– A mi fürdőnk kitettsége sokkal alacsonyabb az átlagnál, mert a termálvíznek van metántartalma, amit egy magyar mérnökember szabadalma alapján ki tudunk vonni a vízből, ezt pedig egy gázmotoros erőműben elégetjük, így a fürdő nagyrészt önellátó. Nyáron pedig egy napelemes rendszerrel segítünk rá erre. Friss lehetőség most a megújulóenergia-pályázat. A csónakázótónak óriási energiamennyisége van (ez az elhasznált termálvíz tározója), már dolgozik egy szakértő csapat, hogy ebből ki tudjunk venni elegendő energiát, sőt, a városi távhőszolgáltatásba is be tudjuk majd kapcsolni a rendszert. Erre fogunk most pályázni. 

Beszélgetésünkből kiderül: az orosz–ukrán háború valóban visszavetette a külföldi látogatók számát, főleg az oroszokét. Ukránok azért jönnek még most is. Egyébként a háború kitörésekor Hajdúszoboszló az elsők között volt, akik már a határnál segítettek a menekülőknek, és sok családot be is fogadtak. Vannak, akik aztán továbbmentek, de most is náluk él 160 ukrán állampolgár, akiket ellátnak. 

– Hogyan ünneplik meg a centenáriumot? 

– A fő attrakció a Munkácsy-kiállítás lesz. A programok java része a helyi lakosokat vonja be: például már lezajlott egy középiskolai vetélkedő Pávai-Vajna Ferencről és a termálkutatásról. Emlékhelyet nyitunk a legelső kút területén, tudományos konferenciát szervezünk, lesznek kulturális programok: koncertek, sportversenyek. A vendégek egész évben bekapcsolódhatnak az éppen aktuális eseményekbe akár egy flashmob keretében is. 

∗

Nem lenne hiteles ez a riport, ha kihagynám a fürdőzést. Pláne, hogy már elértem abba a korba, amikor szükségem is lehet rá. Még a feleségemet is sikerült rávenni, hogy együtt beüljünk a termálvízbe! Mindig viszolygással töltötte el a „langyos üldögélés”, a hideg vizes úszómedencét szerette. Azonban most a térdpanaszai miatt végül rászánta magát, hogy kipróbálja, és a termálvízben el is múlt a fájdalma. Kell ennél perdöntőbb bizonyíték? 

Azért nem árt, így bekopogtattam a fürdő egyik doktorához, dr. Kálmánczhey Judit reumatológus szakorvoshoz. Kezdjük az alapoknál: 

– Mitől gyógyvíz? 

– Ötszörösen hígított tengervízhez hasonló – jódos, brómos, sós gyógyvíz tör fel, kis mennyiségben még ösztrogént is tartalmaz – kezdett bele a doktornő. A reu­mán kívül is széles a skála, amilyen bajokra gyógyírt kínál: ízületi, izom- és gerincfájdalmak, térdízületi és csípőkopás, Bechterew-kór (gerincgyulladás), idegi betegségek: stroke utáni állapot rehabilitációja, isiász, sérvek, bőrgyógyászati panaszok (pikkelysömör, ekcéma), nőgyógyászati gyulladások, férfiaknál a prosztatagyulladás. 

A magyar látogatóknak 10 napos gyógyászati csomagok vannak, amit az illetékes orvos felírhat, ez ismételhető is. A csomag szükség szerint tartalmaz többféle kezelést (masszázs, gyógytorna stb.). Ez az országban a gyógyfürdők között is egyedülálló, beleértve az orvosi ellátásokat is. A hatékonyságot bizonyítja, hogyha valaki itt 4 órakor megáll a kapuban a beutalóval, egy óra múlva már „kezelésbe is veszik”.

Annál nincs is jobb egy vezérigazgatónak, mint amikor pozitív visszajelzést kapunk a vendégektől, vág a közepébe Czegle-Pinczés Enikő vezérigazgató, aki a termálfürdő irodájában fogad. Olyan gyógyulásokról számol be, amelyek a helyi gyógyvíznek köszönhetőek.­ Egy Németországban élő magyar férfi például az anyósa születésnapjára érkezett a városba, és ha már itt van, a térdproblémái miatt eljött a fürdőbe. A kúra végén visszatérve az orvosok tájékoztatták, hogy meggyó­gyult, nincs szükség a műtétre. Egy 35 éves férfi pedig gerincsérvműtét előtt még egy kezelésre eljött, utána már neki sem volt szüksége a műtétre. 

A centenáriumi év rendezvényeiről elmondja, hogy május 1-jén nyit a strand a hagyományos Hungaro Spartyval, onnantól sorjáznak a különböző érdekes programok a Strandok Éjszakájától kezdve az augusztusi szombatonként tartandó zenés éjszakai fürdőzésekig. A zenét a lemezlovasokon kívül olyan fellépők biztosítják, mint például a Kovács Tamás Band vagy Nagy Bogi. 

Szóba hozom a velünk beszélgető Magyar Zoltán fürdőszolgáltatási igazgatónak és Szilágyi Lóránt termálfürdő-vezetőnek, hogy a belföldi vendégeken kívül kikkel lehet itt a leggyakrabban találkozni. Volt „német-korszak” is, később oroszdömping, mostanában a lengyel, román, moldáv és ukrán vendégek száma jelentős. Nem állom meg, hogy rákérdezzek, milyen hírességek használták ki a gyógyvíz áldásos hatását? A teljesség igénye nélkül, kinek-kinek az ízlése szerint, járt itt Kállai Ferenc, Bodrogi Gyula, Hevesi Tamás, Gesztesi Károly vagy éppen az új sztár, Törőcsik Franciska. 

∗

Sokadik próbálkozásra sikerült két hölggyel szóba elegyednem, akik kezelőlapjukat szorongatva gyógyteát szürcsöltek a teázóban. Füredi-Bényei Szilvia talán azért állt kötélnek, mert nagymamája, Kiss Lászlóné Nádudvaron több évtizedig járatta a Szabad Földet, a kedvenc lapja volt. Néhány esztendeje szerinte az „év olvasója” címet is elnyerte! Szilviától kérdezem, miért érdemes idejárni. 

– Minden évben kétszer felveszem a kezelést. Fizikoterápiát kapok a vállamra, van tangentor, masszázs is. Volt, hogy nem tudtam felemelni a bal karomat, pár nap kezelés után helyrejött. Volt, hogy valakinek porckorongsérv miatt műtétre kellett volna mennie. Itt rendszeresen súlyfürdőt („akasztás” – ahogy ő mondta) vett, a műtétet el is lehetett felejteni. A személyzet kedves, elmondják a jó tanácsaikat. Az első kezelést már az orvoslátogatás után azonnal elkezdhettem. A társa nem szólalt meg, de serényen bólogatott. 

Tűzött a nap a medencében ezen a kora áprilisi délutánon. Hihetetlen, hogy még le is barnulhattunk, miközben áztattuk megfáradt, fájós tagjainkat a 38 fokos termálban. 

∗

Czeglédi Gyula polgármester ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Szeretnénk, ha minél hamarabb béke lenne: béke a világban és békesség az emberek lelkében. Szeressék az életet, ez mindennél fontosabb.” 

Nekem még Janus Pannonius sorai is eszembe jutottak, amint kiléptem a fürdő kapuján: 
Hőforrás-vizeink, az Isten áldjon, 
Itt nem ront levegőt a kén-lehellet, 
Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe, 
Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge, 
És nem sérti az orrodat szagával. 
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.