Petőfi otthonra talál

Ennyi Petőfit életemben nem láttam. Mármint Petőfi-ábrázolást. Festmények, grafikák, szobrok, plakettek, porcelánok, könyvek, nyomtatványok, újságok, röplapok, társasjátékok, képeslapok, jelvények, feliratos falvédők, hímzett párnahuzatok és még ki tudja, mi minden van köztük, ami költőnket láttatja vagy reá vonatkozik. Valamennyi különleges, egyedi darab, értékes relikvia. A képzőművészeti ritkaságok alkotóinak névsora is figyelemre méltó, hogy csak Orlai Petrich Soma, Madarász Viktor, Lotz Károly, Reich Károly, Izsó Miklós, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Ferenczi Béni, Kós Károly vagy Vigh Tamás nevét említsem. 

A gyűjtemény legkiemelkedőbb dokumentumai között szerepel Gorove László író 1823-ban kiadott könyve, melynek nyitóoldalán szembetűnik egy kézzel írott szignó: „Petőfi Sándor 1847”, továbbá Petőfi Zoltán háromoldalas levele, melyet halála előtt nem sokkal küldött Rozsnyóról Toldy József gyámszéki ügyvédnek. Talán nincs is több az országban a költő ötvenedik születésnapja alkalmából 1873-ban készült nyomatból, és ugyancsak egyetlen példány létezik az 1898-ban megrendezett Bem–Petőfi-körkép budapesti kiállításának vendégkönyvéből, melynek lapjain a tizenkétezer látogató bejegyzése között felfedezhető gróf Apponyi Albert, özv. gróf Batthyány Lajosné, Tisza Kálmán, Csontváry Kosztka Tivadar, Jókai Mór, Fedák Sári aláírása is. Egy poros padlásról került elő az a bőrkötéses Biblia, amely feltehetően a Petrovics családé volt, és az a kis notesz is, melynek lapjain ceruzával készült gyerekrajzok láthatók, s az egyiken igencsak elhalványulva felfedezhető a Petrovitz Sándor név. Nagy értéket képvisel Petőfi legjobb kunszentmiklósi barátja, Bankós Károly jurátus kardja és egy 150 esztendős erdélyi majolikakancsó, amelyen a költő egyenruhában, mellén kitüntetéssel jelenik meg. 

∗

A fentebb említett kuriózumok egy kunszentmiklósi családi ház felső emeletén sorakoznak, mégpedig Székely Gábor magángyűjteményében. Róla azt kell tudni, hogy budapesti kisiskolásként került a fülöpszállási nagyszüleihez, ahol olyan idős emberek között nőtt fel, akik Kossuth Lajossal és Jókai Mórral, valamint az alföldi betyárokkal voltak kortársak, családjában még pusztabíró is volt. Hallgatta az elbeszéléseiket, első világháborús történeteiket, és Petőfi Sándor kiskunsági kötődéseiről is ekkor értesült először. Aztán az 1960-as évek elején a kunszentmiklósi gimnáziumban tovább erősödött a magyar és a helyi történelmi múlt iránti érdeklődése. Innen elkerülve több mint 30 évig élt és dolgozott a fővárosban. Járta az antikváriumokat, a régiségboltokat, az ócskapiacokat, miközben folyamatosan gazdagodott a kincsestára. Hazatérve ősei földjére előbb Fülöpszálláson rendezett állandó helytörténeti kiállítást, majd Kunszentmiklóson megnyitotta a Felső-kiskunsági Emlékek Házát és a Petőfi Sándor-kultusz-gyűjteményt. A hatezer darabos kollekcióját több mint két évtizedes megléte során százhúszezer érdeklődő nézte meg az ország minden szegletéből. 

– Nem vagyok már fiatal, ezért úgy éreztem, itt az ideje elrendeznem a gyűjteményem sorsát – simítja hátra ősz haját a 78 esztendős Székely Gábor helytörténész, relikviagyűjtő. – Több város önkormányzata keresett meg ez ügyben, kaptam konkrét ajánlatokat is. Aztán 2021-ben közeledett a Petőfi születésének kétszázadik évfordulója alkalmából meghirdetett eseménysorozat, melynek során emlékhelyek létrehozására is lehetett pénzt pályázni. Mivel a kunszentmiklósi polgármesteri hivatal küldötte felvette velem a kapcsolatot, úgy döntöttem, helyben maradok. Annak ellenére vállaltam az együttműködést, hogy ideköltözésem óta sem a polgármester, sem egy képviselő nem lépte át a küszöbömet. Megegyeztünk a feltételekről, aláírtuk a szándéknyilatkozatot. Már a végéhez tartott a Petőfi-bicentenárium, amikor kiderült, hogy még be sem adták a pályázatot. Aztán felgyorsultak az események, de velem nem tárgyaltak, és részleteket sem közöltek. Végül 2023 szeptemberében a Petőfi-emlékház létrehozására sikerült a településnek elnyernie 256,55 millió forint TOP Plusz-támogatást. Ezután testületi ülésen vetette fel a polgármester, hogy a városatyák utasítsák el az emlékházzal kapcsolatos kéréseimet, vagyis a megállapodásunkat tekintsék tárgytalannak, ugyanakkor adjam le a gyűjteményemet a hivatalban. 

Székely Gábor tehát kimaradt a projektből, megtörtént a szakítás. Azt azonban máig nem érti, miért kellene neki mindenféle szerződés vagy megállapodás nélkül „csak úgy” átadnia a gyűjteményét. A polgármester az elején még elfogadta a feltételeit, hogy a leendő emlékháznak legyen méltó helyszíne és épülete, valamint a szakmaiság betartását, az intézmény észszerű működtetését és az adományozóval való korrekt együttműködést, ezekről azonban a későbbiekben már szó sem esett. Riportalanyom így summáz: „Ebben a történetben nem én vagyok a vesztes, hanem a kunszentmiklósiak. Nekem mindig van B tervem, így most is.” 

Hogy mi ez a B terv, arról később lesz szó. Előbb azonban ismerjük meg Lesi Árpád polgármester véleményét az ügyről. Miután megtudja, mi járatban vagyok, azt javasolja, beszéljünk később. Sőt, megígéri, hogy felhív telefonon. Mivel ez nem történt meg, újból megkerestem. Abban maradtunk, hogy a hivatal írásban reagál. Ez meg is történt. A jegyző által küldött válaszból elöljáróban kiderül, hogy az önkormányzat korábbi polgármestere, aki jelenleg képviselő, rendszeres vendége volt Székely Gábornak, ismerte a gyűjteményét, így kapcsolatba léptek vele az együttműködés reményében. A Petőfi-emlékév rendezvényeinek, programjainak, projektjeinek lebonyolítása, felügyelete az alpolgármester asszony feladata volt. A válasz azt is tartalmazza, hogy Székely Gábor bevonásával, kérésének figyelembevételével elkezdődött a tervdokumentáció elkészítése a Petőfi-emlékház megvalósítására. A pályázatot 2023. január 30-án adták be, és 2023. szeptember 8-án értesültek arról, hogy terveiket elfogadták, és támogatásban részesülnek. 

„A pályázat mérföldköveket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy bizonyos feladatokat milyen határidőre kell teljesíteni, melyeket Székely úr fenntartásokkal fogadott – áll a megküldött reagálásban. – Az aláírt támogatói szerződésben foglaltak megvalósítása az önkormányzat feladat- és hatásköre. Székely úr teljes hozzáférést, rálátást szeretett volna a Petőfi-emlékház megvalósulásának lépéseihez, valamint a projekt pénzügyeihez. A korábbi megbeszélések értelmében megállapodást szerettünk volna kötni Székely Gáborral a közös együttműködés feltételeiről, ezért egyeztető megbeszélést hívtunk össze a projektmenedzser, a vármegyei elnök, a polgármester, az alpolgármester, a jegyző, az önkormányzat jogtanácsosa és az önkormányzat érintett ügyintézőinek részvételével. A megbeszélés során Székely úr tájékoztatást kapott a pályázati határidőkről, pénzügyi helyzetről, hatáskörökről, melyeket a jegyzőkönyv szerint tudomásul vett.” 

∗

Amint írják: az önkormányzat leltárt kért a múzeumba kerülő tárgyak listájáról, ám a megkapott lista nem az előre megbeszélt mennyiséget és tételeket tartalmazta, holott a korábbi felajánlás alapján és az adományozó jóváhagyásával már megrendelték a kiállítási vitrineket. A hivatal válaszában azt is hang­súlyozza, hogy „a 2024. július 4-i képviselő-testületi ülésen a képviselők tájékoztatást kaptak a Petőfi-emlékház megvalósításával kapcsolatban a határidőkről, a felajánlott gyűjteményről, Székely úr kéréseiről. Ekkor született a képviselő-testület döntése, miszerint nem köt együttműködési megállapodást Székely Gáborral. Az emlékház megépítése folyamatban van a pályázati előírások szerint, amelyet a támogatói szerződés értelmében fogunk a jövőben berendezni.” 

De mit fognak ott kiállítani? Az interneten találtam egy részletes leírást 2023-ból, amely úgy kezdődik, hogy a projektet „az ország legnagyobb magánkézben lévő Petőfi-gyűjteménye, a Székely Gábor-féle gyűjtemény szélesebb célközönségnek is bemutathatóvá tétele érdekében” valósítanák meg, a kunszentmiklósi polgármesteri hivatal honlapján viszont ez már nem így szerepel – nyilván módosították a pályázatot –, itt Petőfivel kapcsolatos tárgyak bemutatására hivatkoznak. Az viszont mindkét dokumentumban rögzített tény, hogy a létesítményt legkésőbb 2026. augusztus 31-ig át kell adni. 

– Aki nem tartja be a megállapodást, azzal sem szakmai, sem erkölcsi tekintetben nem tudok együttműködni. Inkább elmentem Szabadszállásra, ahol idén januárban megalkudtam a magánkézben lévő, Petőfi Sándor utca 9/a számú ingatlanra, ahol a költő szülei éltek 23 évig, 1818-tól 1841-ig – folytatja tovább történetét B tervének ismertetésével Székely Gábor. – Petrovicsék házát az 1838-as dunai árvíz elmosta, földönfutókká váltak. Eltökélt szándékom, hogy „visszaadjam” nekik egykori otthonukat! Ezért is lett a projekt elnevezése Petőfi otthona: Szabadszállás. Mivel az akarat, a szaktudás és a kiállítási anyag megvan, teljes bizonyossággal hiszek céljaim megvalósításában. A helyiek nagy lelkesedéssel fogadták az emlékhely ötletét, a Kultúrkapocs Egyesület az első perctől kezdve teljes erejével és lehetőségével mellettem áll, és számítok további támogatókra is. Az önkormányzattól nem kértem semmit, csupán korrekt együttműködést. Nekik is érdekük, hogy változtassuk meg a szabadszállásiak háttérbe szorított Petőfi-emlékezetét, és törlesszük a csaknem 200 éves adósságunkat a Petrovics családnak és Petőfinek. Ideje felzárkóznia a városnak a költő emlékét méltán szolgáló irodalmi és történelmi emlékhelyek sorába, hiszen azt a helyet, ahol a korabeli szemtanúk elmondása szerint született, ahol gyerekkorát, iskolai szüneteit töltötte, ahová vándorévei alatt haza-hazatért, nem fedheti a feledés homálya. Petőfit végre rehabilitálni kell! Mielőtt még bárki felhorkanna, nem szeretném újrakezdeni a szülőhelyvitát, de a szabad véleménynyilvánítás jegyében minden nézetnek lesz helye az intézmény falai között, úgyhogy még a költő szibériai száműzetésével, barguzini sírjának megtalálásával foglalkozó dokumentumokat is be fogom mutatni. 

Mindezeket a Petőfi Sándor utca és Petrovics köz sarkán lévő hajdani Petrovics-portát bejárva meséli Székely Gábor. Azt is hozzáteszi, nem feledkeznek meg József Attila szabadszállási kötődéséről, illetve sok más innen származó híresség bemutatásáról sem. Voltak már sokakat megmozgató „akcióik”, közös telekbejárást tartottak, rendbe tették az udvart, a kertet, elültették a székelykeresztúri legendás Petőfi-körtefa hajtását, fáklyás megemlékezést és koszorúzást rendeztek március 15-én a kockaház előtti Petőfi-szobornál, amelyet lakossági adományokból emeltek 1948-ban. Az épület átalakítása a tervek szerint május elején veszi kezdetét. 

A város szívétől némileg távolabb eső nevezetes helyről visszamegyek a városközponti kávézóba, ahol már vár Bajusz Gábor, a Kultúrkapocs Egyesület alelnöke, a kezdeményezés legfőbb patrónusa. 

– Több mint tíz éve találkoztam először Székely Gáborral – vezeti be mondandóját beszélgetőpartnerem, aki két cikluson át volt helyi képviselő, és kulturális tanácsnokként is tevékenykedett. – Sokszor gondoltam arra, hogy városunknak a Petrovics család és Petőfi Sándor kötődése miatt erős jogalapja lenne egy emlékhely létrehozásának. Három-négy éve merült fel először, hogy Gábor szívesen hozná Szabadszállásra a kultuszgyűjteményét, tudomásom szerint erről a szándékáról a városvezetés is értesült. Az anyag bemutatására lett volna megfelelő épület, csakhogy arra mások pályáztak. A Kunszentmiklóson történtek után kölcsönösen felvettük egymással a kapcsolatot. Mindketten úgy gondoltuk, a relikviákat csakis a valamikori Petrovics-ház helyén álló épületben lenne érdemes megnyitni. Aztán felgyorsultak az események. Székely Gábor lett az ingatlan tulajdonosa és fenntartója, közösen kidolgoztunk egy együttműködést, és írtunk egy tízéves megállapodást, amelyben az épület hasznosításától kezdve a programok szervezésén át az elővásárlási jogokig több mindent rögzítettünk. Sikerült másokat is belelkesíteni, s egyre többen csatlakoznak hozzánk. 

∗ 

Szabadszálláson az a helyzet állt elő, hogy a civilek kezdeményezése mellett létezik egy városi projekt is, amelyre 2024-ben nyertek pénzt. Kunszentmiklóshoz hasonlóan itt is vissza nem térítendő TOP Plusz-támogatást kaptak, 10 forint híján 500 millió forintot. Ebből az összegből kell elkészülnie 2026. december 31-ig a régóta használaton kívül lévő strand főépületében a Petőfi Sándor Látogatóközpontnak, vagyis egy kulturális és szórakoztató komplexumnak, amelyről alig lehet tudni valamit. A megyei sajtóban azt közölte a szabadszállási polgármester, hogy a költő településhez köthető kulturális örökségét kívánják bemutatni, valamint a helytörténeti gyűjteményt. Lesz közösségi tér, színházterem, kávézó, kertmozi, korhű játszótér, szabadulószoba. Ez utóbbiból mindjárt kettő is készül, az egyikben Petőfi szabadszállási kötődése, a másikban Petőfi szabadságharcban vállalt szerepe kapcsán lesznek megoldandó feladatok. 

– Méghogy szabadulószoba?! – méltatlankodik a 80 éves Molnár Istvánné Lukácsi Ilona, akihez riportom végén kopogtatok be. Őrá igazán büszkék lehetnek Szabadszálláson, hiszen Petőfi Sándor rokona: Hrúz Mária húga, Hrúz Anna egyenes ági leszármazottja. Elődei szemtanúi voltak Petrovicsék életének, így azt is tudták, pontosan hol és mikor született a kis Sándorka. Babi néni így folytatja: – Ugyan kit kell kiszabadítani? Ennyit jelent Petőfi Szabadszállásnak? Szinte szégyellem magam, hogy a környéken mindenhol nagyobb tisztelettel őrzik Petőfi emlékét, mint nálunk. Régebben Tóth Sanyi bácsi helytörténész volt az egyetlen, aki harcolt egy múzeumért, de ő is csak ígéreteket kapott. Most viszont nagyon örülök annak, hogy visszatérhet Petőfi az egykori otthonába. Már az első terepbejáráson is ott voltam, és alig várom a gyűjtemény megnyitóünnepségét. A Petrovics család eredeti házát dédnagyanyám és testvére mutatta meg Sándor József írónak, aki többször járt itt, hogy feljegyezze a szemtanúk visszaemlékezéseit, kik még hiteles adatokat tudtak közölni a költő szabadszállási születéséről. A mi családunk őrizte 150 éven át azt a porcelánbögrét, amelyből Petőfi Zoltánka ivott savót tüdőbajának gyógyítására. Ez az ereklye most a református templomban látható egy vitrinben. Jobb helyen van itt, mint a szabadulószobában.