Hazatérő hős

Katonai tiszteletadás mellett érkezett meg Costa Ricából a Magyar Honvédség Vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár bázisára, Kecskemétre a hetven éve elhunyt Wulff Olaf Richárd és a felesége, Losonczy Edina hamvait szállító repülőgép. A hamvakat a Dunaújváros aknamentesítő hajón szállították tovább az újpesti hadikikötőbe, ahol felavatták és felszentelték Wulff Olaf Richárd emléktábláját. A hősi halott a Fiumei úti sírkert 52-es parcellájában kapott helyet. 

A norvég származású, magyarrá lett Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány a fiumei Haditengerészeti Akadémiát elvégezve az Osztrák–Magyar Monarchia tisztje lett. Az első világháború hőse később a Magyar Királyi Folyamőrség első vezetőjeként fegyvernem-, illetve csapatnem-alapító volt – idézte fel Maruzs Roland alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum megbízott parancsnoka még a repülőbázison. Felidézte: Wulff Olaf Richárd a második világháborúban hagyta el Magyarországot, és feleségével Costa Ricában telepedett le. Ott is hunyt el 1955 júniusában. Maruzs Roland hangsúlyozta: Wulff Olaf Richárd hamvait a Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére 12 év előkészítő munka után szállították Magyarországra. A vezérfőkapitány és felesége hamvait a kecskeméti repülőbázisra dédunokája és családja kísérte el. Nánai László Endre evangélikus tábori lelkész szerint az, hogy valaki 70 év után egy távoli, idegen földből hazatér, egy fájóan nyitott történet méltó lezárása nemcsak a családjának ajándék és az egész nemzet számára büszkeség, hanem „az Isten gondviselő szeretetének kivételesen szép példája is”. 

Körbehajózta a Földet 

A XX. századi magyar haditengerészet és folyami hadihajózás történetének meghatározó alakja, Wulff Olaf vezérfőkapitány 1877. február 8-án született Budapesten norvég szülők gyermekeként. Édesapja, Emil Wulff neves vízépítő mérnök volt, aki a magyar kormány meghívására irányította a Temes-Béga-csatorna építését, és részt vett a Száva, valamint a Vaskapu szabályozásában. A család végleg Magyarországon telepedett le. A már Budapesten született Wulff Olaf 1891-ben, 14 évesen felvételt nyert a fiumei Haditengerészeti Akadémiára, a Monarchia egyetlen tengerésztisztképző intézményébe. Annak elvégzése után, a kor hagyományainak megfelelően, 1895 és 1897 között kadétként, a SAIDA gőzkorvett fedélzetén körbehajózta a Földet. 1899 májusától fiatal tisztként többször szolgált a Dunán, továbbképzéseken vett részt (aknász- és távírásztanfolyamon), illetve 1909–1910-ben az osztrák–magyar követség védelmére rendelt Pekingi Tengerészkülönítmény parancsnoka volt. Hazatérte után a Budapesti Haditengerészeti Különítmény törzsfőnöke lett. Az első világháború kitörésekor a császári és királyi Duna-flottilla gyorsan bekapcsolódott a hadműveletekbe. Wulff Olaf kulcsszerepet vállalt a szávai áttörés kidolgozásában és sikeres végrehajtásában, amely döntő jelentőségű haditettnek bizonyult. Parancsnoksága alatt a TEMES monitor és őrnaszád 1914. szeptember 19-én áttört Belgrád előtt, megzavarva a szerb utánpótlási vonalakat. Ezzel az akcióval érdemelte ki a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét, az Osztrák–Magyar Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését. 

A háború során több alkalommal is tanúbizonyságot tett bátorságáról és kivételes vezetői képességeiről. A TEMES monitor 1914-ben aknára futott, de legénységét sikeresen kimenekítette. 1915-ben a francia tüzérségi tűz által megrongált ENNS és TEMES II monitorokat irányította vissza biztonságos kikötőbe, majd a román fronton is kulcsszerepet játszott. Az 1916-os román hadba lépés idején Wulff egységeinek feladata volt a gabonaszállítmányok biztosítása, valamint a román hídverések megakadályozása.A háború utolsó évében vezetésével létrehozták a Wulff-hajóosztagot, amely monitorokkal és őrnaszádokkal Ukrajna nagy folyóin (Dnyeper, Dnyeszter) támogatta az osztrák–magyar hadműveleteket. Ez a vállalkozás a korabeli folyami hadviselés egyik legösszetettebb logisztikai és katonai kihívása volt. Igazi bravúr, hogy a folyami hajókból álló különítménnyel a Duna torkolatától a Fekete-tengeren

Odesszába hajózott. 

Az első világháború utolsó évében, 1918-ban az Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági, politikai, katonai okok miatt felbomlott. Tengeri és folyami haderejének jelentős részét át kellett adnia az utódállamok hadseregeinek. A trianoni békediktátum korlátozta Magyarország fegyverben tartható haderejét, s egyúttal megtiltotta a légierő és a folyami erők hadrendben tartását. A hadihajózás gyakorlatilag megszűnt, a fennmaradt hajókat leszerelték, a legtöbbet külföldre vitték. 

Cseles bójahajók 

Wulff Olaf Richárdot a Tanácsköztársaság alatt letartóztatták, de sikerült Bécsbe menekülnie. 1920 elején visszatért, és a magyar hadihajózás parancsnokává nevezték ki. A békeszerződés miatt új szervezeti formát kellett találni: Wulff javaslatára 1921. március 1-jén létrehozták a Belügyminisztérium alá tartozó Magyar Királyi Folyamőrséget, élén felügyelőként Wulff Olaffal. Az ekkor már sorhajókapitány Wulff kivételes szervezőkészségének köszönhetően az 1920-as években sikerült egy olyan folyami rendvédelmi szervezetet létrehozni, amely – a nemzetközi előírásokat betartva – képes volt az ország védelmére és a Duna rendjének fenntartására. Bár a folyamőrség tevékenysége elvileg nem lehetett katonai jellegű, Wulff a békeszerződés szigorú korlátai között is haditengerészeti logikával építette fel azt. Több őrnaszádot állított szolgálatba, és aknarakó hajókat is üzembe helyezett, bár ezeket hivatalosan csak „bójahajóként” jegyezték be. 

Az Est újság interjúja 1925-ben: „A minap a kormányzó II. osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki Wulff Olaf Richárd folyamőrfőkapitányt, a folyamőrség felügyelőjét a folyamőrség megszervezése és fejlesztése körül kifejtett tevékenységéért. Felkerestük ez alkalommal Wulff Olaf Richárdot és kérdést intéztünk hozzá a folyamőrség fejlődésére vonatkozóan.

Wulff Olaf erről a kérdésről a következőket mondotta: – A folyamőrségnek sok nehézséggel kellett megküzdenie. A közönség és a hatóságok egyképpen idegenkedéssel fogadták ezt az új alakulást, mert sehogy sem értették a célját. Pedig a folyamőrségre fontos és eddig elhanyagolt hivatás várt. Amíg a Duna csak a mienk volt, nem volt szükség különleges folyami rendészetre. A hajóstársaságok a maguk fegyelmezett legénységével és tisztikarával elég rendet tartottak. Ma azonban, hogy a Duna nemzetközi, és mind sűrűbben közlekednek magyar kikötőkben is az utódállamok hajói, szükség van egységes nemzetközi szabályozásra. Ez a szabályozás a folyamőrségi törvényben került becikkelyezésre. Ezek a törvények intézkedtek a folyamőrség felállításáról, kereteiről, szervezetéről, céljáról és létszámáról. A mai súlyos pénzügyi viszonyok következménye, hogy a törvényben lefektetett és nemzetközi megállapodásokban jóváhagyott 1620 főnyi létszámból ma alig 1000 van betöltve. Hajóparkunk is nagyon hiányos. A folyamőrség számára engedélyezett összesen nyolc nagyobb és két kisebb ágyúkkal felszerelt őrnaszádból csak kettőt tudunk minden évben felszerelten vízbe bocsátani. Hiszen egy ilyen naszád a háború előtt is 500 000 aranykoronába került, ma pedig az építési költségek lényegesen megdrágultak. A folyamőrség tulajdonképpeni célja a ma a közlekedési szabályok betartásának ellenőrzése, de ezenfelül kiterjed a folyamőrség tevékenykedése azokra a nagyon szétágazó feladatokra, amelyeket a folyamőrség felállításáig egy ősrégi, 1869-ből származó ideiglenes törvény alapján nyolc minisztérium emberei gyakoroltak. Nem szabad elfelejteni, hogy a parti szolgálat a közbiztonsági feladaton kívül kiterjed forgalmi, egészségügyi, állategészségügyi, földművelésügyi és idegenforgalmi területekre. 

A folyamőrség legénysége ma toborzott elemekből kerül ki. A szolgálati idő hat év. Tekintettel arra, hogy a legénység igen sokoldalú műszaki kiképzést nyer, szívesen jelentkeznek fiatalemberek szolgálatra, mert az uniformis letevése után könnyen tudnak a magángazdaságban, műszaki pályákon elhelyezkedést kapni. A kiképzés a csendőri, tehát katonai kiképzésen kívül rádiótechnikai, gépkezelői, forgalmi, egészségügyi, sőt búvárszolgálatra is kiterjed. Egész Magyarország területén a folyamőrség az egyetlen szervezet, amely búvárkiképzéssel foglalkozik. Ha az országban bárhol búvárokra van szükség, hozzánk fordulnak. Természetesen a korlátolt anyagi eszközök súlyos akadályokat állítanak elénk. Nem utolsósorban szükségünk volna például­ egy-két vízi repülőgépre is, de nincs rá pénzünk. Mindamellett reméljük, hogy 1920. február 1-jén, amikor a nemzetközi szabályzat a Duna­for­ga­lomra vonatkozóan életbe lép, a Nemzetközi Dunaőrség magyar szervezete nem lesz méltatlan feladatára.” 

Társadalmi szerepek 

Wulff Olaf 12 évig állt a folyamőrség élén. 1926-ban vezérfőkapitánnyá, mai szóhasználattal altengernaggyá léptették elő, majd 1933-ban helyezték nyugállományba. Ezt követően a Hajózási és Kikötőügyi Tanács, a Duna Tengerhajózási Rt., valamint a Folyam- és Tengerhajózási Rt. elnöke lett. 
A Függetlenség című újság írása 1940-ben: „Május 16-án tartotta Wulff Olaf titkos tanácsos, ny. a. altengernagy elnöklete alatt, alakuló közgyűlését a Magyar Közlekedéstudományi Társaság. A Társaság célja az összes közlekedési ágazatok problémáinak tudományos és gyakorlati és egyben népszerű alapon való ismertetése, az idevágó kérdések megvitatása és ezek útján a hazai közlekedési ágazatoknak és intézményeknek lehetően egységes és korszerű közlekedéspolitikai irányban való továbbfejlesztése. Wulff Olaf elnök bejelentve, hogy Teleki Pál gróf miniszterelnök más elfoglaltsága miatt kimentette magát, bevezető beszédében különös nyomatékkal kiemelte, hogy úgy gazdasági, mint a ma mindenekfelett előtérben álló honvédelmi szempontból mennyire fontos feladat a különböző közlekedési ágazatoknak minden tekintetben zavartalan együttműködése. A jelenlegi háború különösen még nyomatékosabb érvekkel támasztja alá, még a laikusok szemében is, a közlekedés zavartalan együttműködésének fontosságát, a szárazon, vizen és levegőben egyaránt.” 

Wulff Olaf Richárd a második világháború alatt Costa Ricába emigrált, ahol 1955-ben hunyt el. Szolgálata a magyar haditengerészet és folyami hadihajózás egyik legkiemelkedőbb epizódja. Szervezőkészsége, katonai vezetői képességei és a folyamőrség létrehozásában játszott szerepe miatt ma is a magyar katonai történelem egyik legnagyobb alakjának számít.