Ohrid mély titkai

Huszonkétezer forintnyi dénárért kétszobás lakást kapunk egy éjszakára Ohrid városá­ban, és egy lakatot, amely a belvároshoz közeli bérház tövében a privát parkolónk vasláncát rögzíti. Látni is, hogy minden talpalatnyi helyen autók, ahogy átkelünk a zebrán, a nyüzsgő sétálóutcák moraja is egyre erősebb. Bár az idefelé vezető hegyi, majd erőművekkel tűzdelt völgyeken át vezető autóút világvégi helyre utalt, hamar ámulunk és bámulunk a kirakatok, éttermek láttán, a sülő húsok illata pazar ízeket sejtetett, egy hatalmas molinó hirdeti, hogy a világszerte ismert, nemzetközi toplistákat uraló Jason Derulo amerikai énekes koncertezik rövidesen itt. A parton cölöpökről lehet megközelíteni az öreg tavat, a kicsi városi strandokon a hideg víz és a köves part ellenére sokan fürödnek. Hamar elérjük a Macedónia jelképeként gyakran ábrázolt Sveti Jovan Ka­neo néven ismert ortodox templomot, amelyet a XIII. században Szent János teológusról neveztek el. A külseje eltér a legtöbb ortodox építménytől, ennek oka, hogy Ohridban főleg bizánci stílusú épületek maradtak fenn. További érdekessége, hogy a talán legismertebb macedón filmben, az Eső előttben is szerepelt, a fiatal szerzetes innen futott fel a kolostorba. Az 1994-ben készült macedón film a balkáni etnikai-vallási konfliktusokról, a macedónok és a Macedóniában élő albánok közötti évszázados ellentétekről szól. A filmet az 1994-es Velencei Filmfesztiválon mutatták be, ahol elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt, de a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-jelölést is kapott. A templom aljában esküvői fotózás történik, a mögötte található hegyen, a gyönyörű panorámában egy leánykérés felejthetetlen pillanatait csípjük el. 

Észak-Macedónia egy Balkán-félszigeti, tengerparttal nem rendelkező állam. 1991 előtt Jugoszlávia legdélebbi tagköztársasága volt, határai meghúzására 1945-ben, a jugoszláv köztársaságok területének kijelölésekor került sor. Görögország 1991 óta óta akadályozta az ország nemzetközi elismerését Macedón Köztársaság néven arra hivatkozva, hogy egy észak-görögországi tartomány neve Makedónia. Görögország a névvita miatt nem támogatta az ország felvételét a NATO-ba és az EU-ba sem. 2018-ban a két ország vezetése megegyezett a névvita rendezéséről, és 2018. június 17-én a két ország miniszterelnöke és külügyminisztere aláírta a Preszpa-egyez­ményt. A macedón kormány 2019. február 12-én jelentette be, hogy az ország neve: Észak-Macedónia. Észak-Macedónia a volt Jugoszlávia legszegényebb vidéke volt. A macedón gazdaságot rengeteg gátló folyamat érte eddigi rövid történelme folyamán. A délszláv háború, a koszovói albán bevándorlás, az 1994–1995-ös görög gazdasági embargó, majd a 2001-es albán nemzetiségi feszültség mind-mind negatív hatással volt az ország amúgy is rossz gazdasági helyzetére. „Az emberek leginkább a mezőgazdaságból élnek, és a feketegazdaság elfojtja a legális kereskedelmet” – írja a rettenetes mondatot a Wikipédia. Ezt azért nem jelenteném így ki a tapasztalataim alapján. 

Szálláshelyünk Ohrid városában található, az Ohridi-tó korát közel 2 millió évre becsülik. A tó hossza körülbelül 30,4 kilométer, szélessége 14,8 kilométer, területe pedig körülbelül 358 négyzetkilométer. Átlagos mélysége 155 méter, maximális mélysége eléri a 288 métert, amivel a Balkán legmélyebb tava. Az UNESCO világörökségi helyszíneinek egyike. Az Ohridi-tó északi és északkeleti része Észak-Macedónia területén fekszik, míg délnyugati része Albánia területén található. A tó 30 kilométer hosszú és 15 kilométer széles, a területe pedig mintegy 350 négyzetkilométer (összehasonlításképpen: a Balaton 592 km²). A vízgyűjtő területe 2600 km², (a Balatoné 5775), s elsősorban a tó keleti oldalán lévő föld alatti források táplálják, de a közeli, magasabban fekvő Preszpa-tó vize is az Ohridi-tóba áramlik át, szintén föld alatti járatokon keresztül. A kis méretű vízgyűjtő terület és a szintén csekély elpárolgási veszteség miatt az Ohridi-tó vízkicserélődési ciklusa hetven évre tehető. Források táplálta, szűrt vize kevés mikrobio­lógiai szennyezéket vagy tápanyagot tartalmaz (oligotróf), oxigénben gazdag, s ennek köszönhetően rendkívül tiszta, helyenként 20 méteres mélységig is lelátni. Ha már ennyire belementünk az adatokba, még egy utolsó összehasonlítás: míg a legmélyebb részén 11 méter mély Balaton víztérfogata 1,9 köbkilométer, a kisebb, de sokkal-sokkal mélyebb Ohridi-tóé 55,4 köbkilométer. 

Az Ohridi-tónak – a Bajkál- és a Tanganyika-tóhoz hasonlóan – rendkívül sajátos ökoszisztémája van, az itt élő fajok mintegy fele csak az Ohridi-tóban honos. Közöttük számontartanak nyolc ponty- és két lazacfélét is, mint Ohridi lazac, Salmo letnica, Belvika, Acantholingua ohridana. 

Ohrid-szerte védett halakat nem szolgálnak fel, inkább pisztrángot illik vacsorázni egy halászcsárda tó fölé nyúló teraszán. Vagy dolmát (hússal és rizzsel töltött szőlőlevelet), selsko mesót (agyagedényben főtt pörköltfélét, a tetején juhsajttal szórva) vagy a népszerű tavche gravchét, azaz babos-kolbászos-csülkös ragut. Se szeri, se száma a jobbnál jobb tavernáknak, mulatóknak, elegáns éttermeknek. Hömpölyög a tömeg, a főutcán népi táncegyüttesek szórakoztatják az összeverődött tömeget. És jön majd Jason Derulo… 

Az ohridi turizmus jelentős bevételt hoz a térségnek, elsősorban a tópart létesítményeinek. 

Ezt a sikert irigyelte meg Vevčani, egy 3600 lakosú kisváros Macedónia nyugati részén, mely saját köztársaságot kiáltott ki, saját útlevéllel és pénznemmel. 
Ha igaz, ha nem, 1987-ben, amikor még Jugoszlávia része volt az ország, a Vevčaniban található patakot a szocialista vezetőség át akarta irányítani, a lokálpatrióta vevčaniak pedig tüntetést szerveztek ellene, és annak sikerén felbuzdulva még nagyobb függetlenségre áhítoztak. Ami 4 évvel később el is jött, hiszen Macedónia 1991-ben egyedüli országként, békésen, népszavazás útján vált ki. Vevčani lakói pedig, hogy még nagyobb turisztikai figyelmet kapjanak, nem álltak el a független köztársaság ötletétől. Végül 2002-ben útlevél és saját pénz „bevezetésével” marketingakcókat szerveztek, ám kétségtelen, hogy Vevčani Köztársaságnak a turizmus fellendítése volt a célja, mintsem, hogy kiváljanak Macedóniából. 

Vevčani külön dialektussal és népi hagyományokkal is rendelkezik, saját a népviselet, illetve minden év februárjában itt tartják a karnevált, melyen a busójáráshoz hasonlóan a résztvevők itt is rémisztő ruhákba öltöznek, hogy elüldözzék a telet és a gonosz szellemeket. Hogy mennyire kemények a telek, arról július végén a házak mellé kitett tűzifahalmok tanúskodnak. 

Vevčani legnagyobb látványossága a csodálatos természet, a patakok és források, melyek körülveszik a települést: a patakban sört és dinnyét hűtenek a turisták ámulatára és bámulatára, az egyetlen pékség túrós és húsos burekje pedig fantasztikusan ízletes. 

Albánia felé igyekezvén egy kempingbe is behajtunk, ahol nagy a nyüzsgés a tóparton, fürdőruhára vetkőzött lányok tekergetik testüket egy folyamatosan játszott zeneszámra. „Fogd a poharat és koccints!” – éneklik macedónul, s egy videós rögzíti a slágergyanús klipet. 

Feltöltődve érkezvén az albán határra, azon viccelődünk, hogy a rózsaszínű falú vámépület külső festésekor a légkondicionálók külső egységeit sem kímélték a mesterek, úgy látszik, senki sem szólt nekik, hogy azokat nem kellene lefesteni. Négy sávban sorakoznak az autók, az ötödik, sorompóval lezárt sávot el is neveztem VIP-sávnak, hiszen időnként a különösen fontos autósokat kiterelik a sorból, s baráti beszélgetést követően felhúzzák nekik a sorompót, így villámgyorsan átkelhetnek Albániába. Nem is sejtem, hogy rövidesen én is a VIP-folyosón haladok át, csak éppen visszafelé. Az autóm forgalmiját ugyanis Budapesten felejtettem. Kérdi is a mogorva „útlevélkezelő”, hogy de hát az Európai Unióból hogyan léptünk ki Macedóniába? Kétségtelen, akkor is kérték, de a zöld kártya dokumentum elég volt számukra – feleltem. Nem hatotta meg az sem, hogy a forgalmi fénymásolata és fényképe is a mobiltelefonban volt tárolva, ragaszkodott a valóságos forgalmihoz, így Albánia felfedezése számunkra nyugtalan álom marad csupán. Az Ohridi-tó macedón oldalára érve el is uralkodott rajtunk a pánik, hogyan lépünk így vissza az Európai Unióba. 

Skopje, az északmacedón főváras nyugodt zöldövezeti részén található hazánk nagykövetsége. A telefonos egyeztetést követően egy csütörtöki napon igényelem a konzuli tanúsítványt arról, hogy autóm érvényes forgalmi engedéllyel rendelkezik, majd befizetem a harminceurós „tandíjat". Egy napot vesz igénybe az adatok lekérdezése Magyarországtól, s másnap kézhez kapom a dokumentumot. Árnyalja a felelőtlenségemet, mint azt dr. Szűcs Attila Lajos konzultól megtudom, nem én vagyok az első, aki így járt. 

Az északmacedón határon a dokumentumok kezelését végző szőke hölgy (útlevélkezelőt azért nem írok, mert személyi igazolványt is elfogadnak) jobban el volt foglalva a műkörmei kopogtatásával, mint bármiféle egyéb ellenőrzéssel, és Szerbiából is úgy léptünk át Magyarország területére szombat délután Ásotthalomnál, hogy a csomagtartót előírásszerűen megnézték, de nem volt szükség az autó dokumentumaira. Egy mosollyal elintéztünk mindent.