Nem mindegy, honnan fúj a szél

Se éjjele, se nappala nincs Mezőfalva lakosainak, ugyanis a szomszédos földekről kellemetlen, szúrós szag lengi be a községet, amely ellehetetleníti az életkörülményeiket. A Fejér vármegyei településen több mint egy éve alig bírnak megmaradni a bűztől, amely már a szomszédos községekben is terjeng. Hiába háborognak a helybéliek, egyelőre nem született végleges megoldás a probléma megszüntetésére.

RiportPuskás Kati2025. 09. 15. hétfő2025. 09. 15.

Fotó: Németh András Péter, Forrás: Szabad Föld

Nem mindegy, honnan fúj a szél Fotó: Németh András Péter Forrás: Szabad Föld

Az elkeseredett lakók a legnagyobb hőségben is kénytelenek zárva tartani az ablakokat: szellőztetésről szó sem lehet, hiszen friss levegő helyett csak az orrfacsaró bűz költözne be a házakba. Ezért nem is lepődünk meg, amikor azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb helyen csukva vannak az ablakok, és még a redőnyök is le vannak húzva. 

Márok Csaba, a község polgármestere így írta le az áldatlan állapotokat a Fejér Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztálynak címzett levelében: „A lakók összehívtak egy úgynevezett útfórumot, ahol megint elmondták, hogy nem hajlandók eltűrni ezt a megalázó helyzetet. Ingatlanjaik élhetetlenek, nyári szabadidős programokat nem tudnak tartani, nem lehet szellőztetni sem nappal, sem éjjel, a száradó ruhák átveszik a fertelmes szagot. Az érzékenyebbek egészségügyi panaszokról is beszámoltak.” 

Valami bűzlik Mezőfalván 

A hangulatos község rendezett főterén látszólag harmonikusan zajlik az élet: közmunkások dolgoznak a park szépítésén, a bolt előtt egy idős hölgy rendezgeti a szatyrait, egy középkorú asszony pedig hangosan telefonál. Beleszagolunk a levegőbe, és bizony személyesen is meggyőződhetünk arról, hogy kellemetlen szag terjeng. Hol kevésbé, hol erősebben, de folyamatosan érezhető az életet megkeserítő szaghatás. 

A lagúnákban tárolt fermentlé kellemetlen szagú. Fotó: Németh András Péter /  Szabad Föld

– Ez attól is függ, hogy merről fúj a szél – tudjuk meg Attilától, az Egészségházban rendelésre várakozó kamionsofőrtől. – Voltam ott rakodni, úgyhogy személyesen is megtapasztaltam, hogy a lagúnákban lévő fermentlé bizony bűzlik. Az összetételét sajnos nem tudjuk, mint ahogy az sem átlátható, hogy miféle engedélyek alapján telepítették ide a tározókat, amelyek megkeserítik az életünket. Mivel nyitott medencékről van szó, elkerülhetetlen, hogy a levegőben terjengjen a szag, amely aztán az uralkodó széliránytól függően eljut Mezőfalvára, és úgy hallottam, hogy már a környező falvak lakói is panaszkodnak – mondja. 

Az Egészségházban szerettünk volna információt kapni arról, hogy érezhető-e a lakosok egészségi állapotának változásában a szaghatás, de nem kívánnak erről nyilatkozni, ami érthető, hiszen az egészségügyi adatok bizalmasan kezelendők. 

Az üzemi területre belépni tilos. Fotó: Németh András Péter /  Szabad Föld

A gyógyszertár előtti növényeket gondozó Molnár Valéria kérdésünkre beszámol arról, hogy bizony a reggeli szellőztetést gyakran mellőzni kell, ha nem szeretnék beengedni a kellemetlen szagot a gyógyszertárba. Úgy véli, hogy ez az áldatlan állapot pszichésen is megterhelő, hiszen az emberek nem tudnak kiülni a kertbe, korlátozni kell a kültéri programokat, és a gyerekek a vakáció alatt beszorultak a lakásba. Kislánya, Sára – aki szívesen besegít anyukájának a munkába

– mosolyogva mondja, hogy már nagyon várja a vakáció végét, hogy az iskolában újra találkozhasson a barátaival. 
Az utcán bandukoló, nyolcvanöt éves Veronika is megerősíti, hogy bizony megkeseríti az életüket a szállongó bűzfelhő: a legnagyobb kánikulában sem lehet szellőztetni, és nem lehet kiteregetni se, mert a ruhák beveszik a penetráns szagot. Kérdésemre, meg lehet-e ezt szokni, határozottan vágja rá, hogy nem. 

Szagos lagúnák 

Mezőfalván jelenleg több mint ötezer ember szenved a bűztől annak ellenére, hogy a jogszabályok szerint elvileg minden rendben van. Legalábbis ez hangzott el a tavalyi első – 2024. szeptember 4-én megtartott – lakossági fórumon. A cég képviselői azzal védekeztek, hogy minden engedélyük megvan, és hozzátették, hogy a tevékenység 2028-ig biztosan folytatódik, és bár dolgoznak a szaghatás csökkentésén, garantálni nem tudják annak megszűnését. 
A probléma forrása a községtől néhány kilométerre kiásott három hatalmas medence – úgynevezett lagúna –, amelyekben fermentlét tárolnak. Ez az anyag a biogáz előállítása közben, a biomassza erjesztésekor keletkező melléktermékből készül, és a talajba kerülve az istállótrágyánál is jobban tudja szerves anyagokban gazdagítani azt, ezért a fermentlével való trágyázás nemcsak a terméshozamokat fokozza, hanem a talajok kémiai, mikrobiológiai tulajdonságait is javítja. Viszont ebből az anyagból is – a klasszikus műtrágyákhoz hasonlóan – ammónia szabadul fel, ezért lezárt tárolókban vagy megfelelő eljárással kezelve lagúnákban helyezik el a felhasználásig. A lagúnákat különleges technológiával létrehozott tófóliával bélelik ki, majd kissé megemelt földfallal veszik körbe. Kialakításához nincs szükség külön környezetvédelmi engedélyre, viszont monitoringkutakat vagy szenzorokat kell melléjük telepíteni, amelyek segítségével a környezetvédelmi hatóság ellenőrizni tudja, hogy szivárog-e a tároló vagy sem. Az építésügyi hatóság csak ezeknek a terven való feltüntetésével adja ki az engedélyt a lagúna létrehozására. 

Bezárt ablakok jelzik, hogy valami nincs rendben. Fotó: Németh András Péter /  Szabad Föld

Alapesetben a fermentlé környezeti szagterhelése kisebb, mint a klasszikus trágyáé: a mezőgazdaságban megszokott illattal rendelkezik, mivel kizárólag növényi eredetű, s a tározókban nagy felületen kérgesedik (szárad), ezért sem kellemetlen a szaga. Elvileg! Azonban ez csak megfelelő kezelés esetén igaz, ellenkező esetben megnövekedik az anyag ammónia- és hidrogén-szulfid-kibocsátása – ez az, ami a me­ző­falvaiak számára súlyos következményekkel jár. A fermentlé előállítását a Pannonia Bio Zrt. végzi, míg a nem veszélyes ipari hulladék tárolásáért és terítéséért­ a Sittara Kft. felel. 

Csak az orrunk után kell mennünk, hogy rátaláljunk a Lutya (1, 2, 3) elnevezésű lagúnákra, amelyek nem éppen turisztikai látványosságok: a felszínüket borító fekete kéregbevonattal nem túl bizalomgerjesztő látványt nyújtanak. 

Lincshangulat 

Az elkeseredett helyiek 2025. augusztus 13-án ismételten falufórumot tartottak, ahol azzal a rossz hírrel kellett szembesülniük, hogy a cég bejelentette, újabb négyszáz hektárra kértek és kaptak is kijuttatási engedélyt. Hiába ismertette a cég képviselője a jogszabályi hátteret, az bizony nem nyugtatta meg a helybélieket, akik bűzben éltek egész nyáron. Sérelmezték, hogy elértéktelenednek az ingatlanjaik, és hogy az érzékenyebbeknek komoly egészségügyi problémákat okoz a szag. Egy anyuka a gyermekek védelmében szólalt fel amiatt, hogy bezárva kellett tölteniük a nyári szünetet, nem tudtak kimenni a szabadba játszani. 

A község népe úgy érzi, hogy a cég elvette a szabadságukat, hiszen be kellett zárkózniuk a legnagyobb kánikula idején is. Szerettek volna tiszta vizet önteni a pohárba, azaz megtudni, hogy pontosan milyen anyag száll fel a tárolókból, mi az, ami miatt az elmúlt évben megsokasodtak a betegségek. A cég képviselőinek válaszai azonban ellentmondásosak voltak. A szomszédos – szintén érintett – Nagyvenyimből érkező növényvédelmi szakmérnök, Csizmadia György viszont egyértelműen fogalmazott: „Ammónia száll ki, amely veszélyes az emberre: károsíthatja a szemet, légzőszervi betegséget okozhat, és tüdőkárosodáshoz vezethet.” 

Az önkormányzatnál sorolják a lakosság panaszait. Fotó: Németh András Péter /  Szabad Föld

Márok Csaba polgármester világossá tette az emberek számára az önkormányzat korlátait: „Nem az önkormányzat az engedélyező szerv. Az önkormányzatnak ebben a történetben semmilyen szerepe nincs. Mi semelyik határozatukról egyetlen betűt sem kapunk. A szakhatóságok járnak el, ők engedélyezik a lagúnák építését” – magyarázta el. 

A cég jogtanácsosa, Tóth Tibor pedig megerősítette, hogy a Fejér Vármegyei Kormányhivatal engedélyezte a lagúnákat. A Sittara Kft. osztrák ügyvezetője pedig azt hangoztatta, hogy igyekeznek a lehető leghamarabb megoldani a problémát. Az embereknek azonban már elegük van az ígéretekből, ennél konkrétabb választ szerettek volna kapni. 

A patthelyzetet végül Varga Gábor országgyűlési képviselő oldotta fel, aki úgy fogalmazott: „Semmilyen gazdasági cél nem jelenti azt, hogy el kell fogadni csak úgy az emberek életminőségének rontását. Meghatározott környezetvédelmi feltételek teljes művelése mellett kapott építési és működési engedélyt ez a tároló, és én azt gondolom, hogy ezt nem teljesíti valamilyen oknál fogva. Ennyi ember orra nem tévedhet. Ezt már régen el kellett volna intézni. Felül kell vizsgálni a jogszabályokat.” 

A képviselő ígéretet tett rá, hogy beszél a cégekkel és felhívja az illetékes hatóságok figyelmét arra, hogy a legszigorúbb vizsgálatokat tegyék meg. 

Békés útlezárás 

A forró hangulatú fórum után nem csillapodtak a kedélyek. Másnap – augusztus 14-én – a helyiek úgy döntöttek, hogy kézbe veszik az ügyet. Néhány elszánt önkormányzati képviselő és civil elállta az útját a fermentlét szállító kamionnak a – Sittara Kft. tározóihoz vezető – Hadi úton. A tiltakozók azt akarták elérni, hogy a kamionból mintát vehessen a hatóság. Céljuk azonban nem teljesült: nem sikerült olyan, az ügyben illetékes hatóságot mozgósítani, amely ezt megtette volna. Hosszú helyszíni megbeszélés után született meg az egyezség, hogy a kamion visszafordulhat a gyár telephelye felé. Az akcióban részt vevők úgy fogalmaztak a híradásokban, hogy büdös van, és valamit tenni kell: „Felháborító, és – mint az összes videóban – itt is elmondjuk, nem tudjuk, hogy milyen engedély alapján mi történik itt.” 

Kifejtették gyanújukat, hogy a cégnek erre egyáltalán nincs engedélye, és hozzátették: az viszont biztos, hogy ilyen büdös legyen itt, arra senkinek nincs engedélye. 

Fény az alagút végén 

A polgármesteri hivatalba betérve Masinka Csabáné alpolgármester asszonytól jó hírekről értesülünk. Megtudjuk, hogy mégiscsak volt hatása a lakossági fórumnak: a Fejér Vármegyei Kormányhivatal – a közérdekre tekintettel – azonnali hatállyal felfüggesztette a fermentlé további kihelyezését, első lépésként szep­tem­ber 30-ig. A kihordás folytatása akkor lesz csak újra kérelmezhető, ha a megtett műszaki intézkedések minden kétséget kizáróan megakadályozzák a további bűzkibocsátást, vagy ha tartósan kedvezően változnak az időjárási viszonyok. A tároló lagúnák további töltését is megtiltották, azaz új szállítmányokat sem fogadhat a létesítmény. Az újabb használatbavételi engedély iránti kérelmet elutasította, a további használatot pedig megtiltotta a hatóság. 

Az alpolgármester asszony kiemeli, hogy mindez Varga Gábor országgyűlési képviselő hathatós közbenjárásának is köszönhető, aki ígéretéhez híven azonnal munkához látott az augusztus 13-i lakossági fórum után, és az összes érintett szakhatósággal egy asztalhoz ült a települést sújtó kellemetlen szaghatás ügyében. 

A képviselő így ír közösségi oldalán a folyamatról: „A környezetvédelmi, a talajvédelmi és az építésügyi hatóság is maximálisan felkészült és elkötelezett szakemberekkel vesz részt a probléma minél gyorsabb megoldásában. Ezúton is köszönöm dr. Tanárki Gábor főispánnak és a Fejér Vármegyei Kormányhivatal csapatának a konstruktív és gyors együttműködést! Ahogy azt a fórumon is elmondtam: semmilyen gazdasági cél nem jelentheti azt, hogy el kell fogadni csaknem ötezer mezőfalvai ember életminőségének a romlását – ezt nem hagyhatjuk, és nem is hagyjuk! Természetesen folyamatosan figyelemmel kísérjük az ügy további alakulását is, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen eset.” 

Szeptember végén kiderül, ki mit szagolhat majd ezen a környéken. 

Csendes életkép. Talán most jó irányból fúj a szél. Fotó: Németh András Péter /  Szabad Föld

 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!