Szoborba zárt lélek

Budakeszi csendes lakóövezetében tapintható a csend, hajdanán sváb családok éltek itt. Őszi verőfény aranyozza be a kertet, a lugasról érett szőlőfürtök csüngenek, a virágok még egyszer utoljára megmutatják pompájukat, midőn a fákon már egyre több a sárguló levél. Jólesik kiülni a hintaszékbe, elmélázni a világ dolgain, készülni egy nagyobb munkára vagy éppenséggel várni az ihletre. Gábor Emese arcrekonstrukció-specialista lélekszobrásznál vendégeskedem, aki festészettel, grafikával, meseillusztrálással, művészetpszichológiával, grafológiával, vers- és novellaírással, könyvkiadással, de még gombaszakértéssel is foglalkozik. Mielőtt belevágnánk a közepébe, arra kérem, tisztázzuk, mit jelent a lélekszobrászat. 

Emese már magyarázza is, hogy mindannyian testekbe (formákba) zárt lelkek vagyunk. Lelkünk földre leképeződő „sűrítménye” maga a test, tehát egy élőlényt nem lehet tárgyként, pusztán formaként kezelni. A hangsúly a személy belső lelkületén van. A zeneszerző lelkéhez művei hallgatása közben kerülhetünk közelebb. A tudós felfedezéseiben ott van a pillanatnyi lelkiállapota. Az író képes regényhőseinek lelki rezdüléseit bemutatni, a festő pedig modellje lelkét színekkel kifejezni. A szobrász legnagyobb kihívása a formai ábrázoláson túl a megmintázott személy külső testi jegyeinek és belső kisugárzásának lehető legpontosabb szemléltetése. A genetikai vonások önmagukban még nem adnák vissza azt a jellegzetes kisugárzást, arckifejezést, ami jellemző lehetett az illetőre, ezért különböző szobrászati módszerek alkalmazására van szükség. És mivel egy alkotó embernél a lélek rezdülései is megmutatkoznak, sokat segíthet azok felismerése.

– Hadd mondjak egy példát. Amikor Adam Mickie­wicz, a XIX. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költője portréjának elkészítésére kaptam felkérést, a lengyel nagykövet felhívta a figyelmemet arra, hogy Mickiewicz verseit nemcsak magyar fordításban, hanem eredeti, lengyel nyelvű előadásban is feltétlenül hallgassam meg, mert az így közvetített impulzusok által még közelebb kerülhetek hozzá. Megfogadtam a tanácsot, olyannyira, hogy kihangosítottam a felvételeket, és mintázás közben is hallgattam azokat. Döbbenetes élményben volt részem. Milyen igaz, hogy a lelket csak az ábrázolt személy lelkének megismerésével lehet érzékelhetővé tenni, amit műveinek, cselekedeteinek, esetleges történelmi szerepének feltárásán keresztül érhetünk el. Az erre való felkészülés sok időt, hónapokat, éveket vehet igénybe, mire a pillanat eljön, hogy a lélek szoborba költözzön. 

Tehát a szobrászművésznek nincs könnyű dolga, ha meg akarja mutatni, hogyan nézhetett ki a valóságban egy régen élt költő vagy zeneszerző. Akiről maradtak fenn korabeli ábrázolások, esetleg kortárs fotográfiák, azokra lehet hagyatkozni, bár a plasztikus agyaggal, gipsszel való térbeli megjelenítés még így is kevesebb lehetőséget kínál, mint például a festészet, ahol a színekkel vagy a hátterekkel még hatásosabban lehet az adott személy kinézetét megmutatni. Gábor Emese meséli, hogy Kőrösi Csoma Sándor tibetológusról mindössze egyetlen rajzról tudunk, az is profilból ábrázolja, ráadásul titokban készült róla, asztal alatti takarásban. Először magát a rajzot kellett az anatómia szabályainak megfelelően rekonstruálni, majd oldalnézetből szembefordítani az arcot. És mivel a személyről szóló korabeli leírások ellentmondásosak voltak, nem maradt más választás, mint az információk összevetése alapján kialakítani egy Kőrösi Csoma-képet. Sokkal kevesebb a rizikó élő személy esetében: a lélekszobrásznak nemrég Hoppál Mihály sámánkutató ült modellt, akinek munkásságát nagyra becsüli, sőt közvetlen munkatársak is voltak egy helyütt. Ismeretségük sokat segített, a tudós karaktere, tudása, humora jócskán hozzájárult ahhoz, hogy szobra hiteles legyen. 

– Az arcrekonstrukció-készítés alapja a portrészobrászat, noha a kettő között jelentős a különbség. Több mint 25 éve készítek portrészobrokat, csak olyan személyekről, hírességekről vagy kevésbé ismert, ma élő emberekről, akiknek szellemiségével azonosulni tudok. Mintegy félszáz köztéri szobrom díszíti az ország különböző településeinek tereit, többek között Budapesten, Egerben, Kiskőrösön, Hódmezővásárhelyen, Székesfehérváron, Dabason, Érden és lakóhelyemen, Budakeszin. Az ország első Wass Albert-szobra is az én nevemhez fűződik. Egész alakos bronzszobrok, plakettek, domborműves emléktáblák: mind-mind kedves munkáim. 

∗ 

Amióta beszélgetünk, Emese Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem koponyájának 3D-s modelljét fogja a kezében, véletlenül sem teszi le. Mintha csak mestersége címere lenne. A jeles történelmi szereplő – akiről szintén nem maradt fenn hiteles ábrázolás – földi maradványait a szerencsi református templomban őrzik, a koponyán ott végezték el a tudományos szempontból szükséges méréseket, melyek alapján most készül az arcrekonstrukció. Riportalanyom a koponya súlya és csontsűrűsége alapján már kezdettől fogva biztos abban, hogy egy fizikailag erős, markáns férfi képe rajzolódik ki, aki a hadjáratok során komoly fejsérüléseket élt túl. 

– Sokan kíváncsiak arra, hogyan nézhettek ki történelmi múltunk személyei. Csakhogy alig-alig vagy egyáltalán nem maradtak fenn róluk ábrázolások, viszont bizonyos esetekben, mint például Dobó István egri várkapitánynál, rendelkezésre áll egy koponya, illetve annak már csak a gipszmásolata, mivel az eredetit visszatemették. Nos, ekkor lép hadszíntérre az arcrekonstruktőr. Az imént már említettem, hogy a portrészobrászat koronája az arcrekonstrukció-készítés, ami tudományos alapú művészi módszer. Sok évtizedes gyakorlat szükséges ahhoz, hogy megmutassuk, hogyan lesz a koponyából élethű arc. Egy időben gyakran megfordultam magyar történelmi famíliák, az Orczyak és az Almásyak külföldi kastélyaiban, ahol festményeket másoltam. A portrészobrászi alapokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, az anatómiai ismereteket a SOTE igazságügyi boncolásain tanultam meg, az arcrekonstrukcióhoz pedig konkrétan a Magyar Természettudományi Múzeumban kerültem közel, itt másfél éven át gyarapíthattam a koponyamorfológiai és koponyaméréstani, illetve a tipológiai ismereteimet antropológusok vezetésével. A múzeum gyűjteményében ötvenezer koponya található, tehát volt miből választanom, hogy melyiken gyakorolom az antropológiai, anatómiai és arcrekonstrukciós mérőpontok meghatározását. Folyamatosan konzultáltam a régész és antropológus kollégákkal, sőt azóta is közösen dolgozunk egy-egy munkán. Az ezredforduló körül felkértek Semsey Andor nagybirtokos, természetbúvár, a magyar tudomány mecénása mellszobrának elkészítésére, és ezzel párhuzamosan bekerültem a múzeum egyik nagy vállalásába, az Árpád-ház-projektbe, ahol arcrekonstruktőrként számítottak rám. 

∗

Beszélgetőpartnerem megemlíti, hogy nálunk nincs arcrekonstruktőr-képzés, ezért különböző külföldi egyetemeken végzett arcrekonstrukciós és igazságügyi antropológiai kurzusokat, jelenleg igazságügyi antropológiai posztgraduális képzésben vesz részt. Magyarországon arcrekonstrukcióval korábban Árpás Károly szobrász, Skultéty Gyula biológus és Kustár Ágnes antropológus foglalkozott. Napjainkban Gábor Emese az egyetlen képzett és gyakorlott magyar szakember, aki eredeti koponyáról, tudományos, antropológiai, anatómiai módszerek alapján készít különböző múzeu­mok, hazai és külföldi kutatóintézetek számára plasztikus arcrekonstrukciókat, amelyekhez a Manchester-, a Geraszimov-, a Lebegyinszkaja-metodika mellett saját röntgen és grafikai adatbázisára is támaszkodik. 

Az arc felépítéséhez először a lágyrészvastagság mérési pontjait kell kijelölni, amihez a régészeti lelet korának és nemének, illetve földrajzi és genetikai hátterének ismerete is szükséges. A koponya mintegy 50 mérőpontjára kerülnek lágyrészvastagság-mérő tövisek, melyek segítségével a szakember a lehető legpontosabb és legéletszerűbb vonások megalkotásához a hagyományos anatómiai módszereket modern igazságügyi technikákkal ötvözi, de felhasználja a saját fejlesztésű adatbázisát is. Az arcrekonstrukcióból mindig két változat születik: az első, tudományos dokumentációnak szánt verzió szakáll és haj nélkül mutatja az arcot, a második ezzel szemben a teljes külső megjelenést ábrázolja, beleértve a korabeli szakáll- és hajviseletet is. Emese újabban hiperrealisztikus arcrekonstrukciókat is csinál, amihez bőrhatású szilikont használ, s az alkotói folyamat végére a fej és az arc minden részletében és színei­ben valósághűnek mutatkozik. 

– Nemrég a Hajdúsági Múzeum felkérésére készítettem el az ős-európai kultúrára jellemző Yamnaja-temetkezés (gödörsír) kora-bronzkori lelete koponyájának tudományos antropológiai arcrekonstrukcióját, illetve hiperrealisztikusan is megalkottam. Egészen megdöbbentő látvány az előttünk álló ötezer éves, két méter magas, fehér viseletben lévő pásztor férfi alakja. Volt olyan is, hogy milliméternyi csontszilánkokból kellett felépítenem egy koponyát. Amikor pedig valódi koponya nem áll rendelkezésre, nincs mód plasztikus ábrázolásra, ilyenkor grafikusi eszközökhöz folyamodom. Erre is volt bőven példa, egyebek közt avar kori, honfoglalás kori, Árpád-kori, illetve türk korból származó kurgánból előkerült koponyák esetében. A Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívum munkatársaként a Magyar Panteon-program keretében királyok és szentek arcrekonstrukcióit bízták rám. Mindemellett pár éve a magam kedvére készítettem néhány grafikus arcrekonstrukciót a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely területén található osszáriumban elhelyezett, hányatott sorsú csontleletek koponyáiról, melyeket a Székesfehérvári királyi bazilika embertani leletei 1848–2002 című, 2008-ban megjelent könyv illusztrációiból választottam ki. 

Gábor Emese a nemrég elhunyt Kásler Miklós professzor invitálására először az egyik legjelentősebb Árpád-házi uralkodónk, a budapesti Mátyás-templomban nyugvó III. Béla és felesége, Antiókhiai Anna (Châtillon Anna) királyné koponyájának arcrekonstrukcióját végezhette el a koponyájukról 2014-ben készült CT-felvételek alapján. A kutatások azt is megerősítették, hogy III. Béláról mintázták Szent László hermáját, s ő rendelte meg az ereklyetartó első változatát. Elvégezték IV. Béla unokája, a tragikus sorsú Béla macsói herceg maradványainak genom- és mitokondriális DNS-vizsgálatát, és megvan az arcrekonstrukciója is. Lengyelország egyik védőszentje, Árpád-házi Szent Kinga koponyája és testvére, Szent Margit vélt koponyaereklyéje alapján róluk is tudjuk, hogyan nézhettek ki életükben. 

– Mátyás király fia, Corvin János koponyáját az általam vezetett ARC-heo art-REKO Stúdió neves szakemberekből álló csapatával kezdtük vizsgálni. A férjem, Bardócz András tudós-tanár fényképek alapján készített 3D-s modellt, szembetűnő hasonlóságot véltem felfedezni a székesfehérvári osszáriumban található Habsburg Albert magyar királyénak tulajdonított, 1/10-es sírból származó koponyájával, amiről előzőleg tudományos mérőpontok alapján létrehoztam egy grafikus arcrekonstrukciót. A két koponya nemcsak alakjában, hanem méreteiben is nagyban hasonlít egymásra. Ezt az összehasonlító elemzések is alátámasztják. Párhuzamosan foglalkoztam az arcrekonstrukcióval, két különböző helyen, hogy még csak véletlenül se befolyásoljon a másik látványa. A végeredmény tovább erősítette a feltételezésemet, hogy a magyar királyok temetkezési helyén kialakított osszáriumban minden bizonnyal nem Habsburg Albert koponyája, hanem Hunyadi Mátyásé pihenhet, mivel az nagyon sok mindenben megegyezik Corvin Jánoséval. Az erről szóló, koponyák közötti morfológiai hasonlóságon alapuló hipotézisemet Martin Trautmann német igazságügyi antropológus is igazolta, Szabados György történész kollégám pedig a történeti hátteret vázolta fel. Szerettük volna publikálni a tanulmányunkat, már be is volt tördelve egy székesfehérvári folyóiratba, ám váratlanul visszaléptek. Tele volt a sajtó azzal, hogy az MTA Antropológiai Osztályközi Tudományos Bizottsága kifogásolja a teóriánkat, megjegyezve azt is, hogy én nem vagyok jogosult észrevenni a formai hasonlóságot. Az is kifogás lehetett, hogy egy tudományos fokozattal nem rendelkező arcrekonstruktőr jött rá arra, amire antropológusoknak kellett volna rájönniük, akik esetleg mindkét koponyát tartották is a kezükben. Ahol csak lehetett, ellehetetlenítettek. Szerencsére végül a tanulmányunk megjelent a Valóság 2025. júliusi számában. Reméljük, eljön az idő, amikor majd a feltételezéseinket a szóban forgó koponyákból vett minták alapján genetikai vizsgálatok is megerősítik. 

∗

Gábor Emese hivatástudata, elszántsága, tettrekészsége és munkabírása töretlen. Misszióját, beleértve a tudományos tevékenységét is, eddig is abban a tudatban végezte, hogy a későbbi korok emberei számára olyasmit tegyen le az asztalra, ami által többet tudhatnak meg a múltunkról. Azon művészek közé tartozik, akit nem tudnak elkedvetleníteni. Ezt a dacosságot, határozottságot valószínűleg őseitől örökölte, hiszen tudni kell róla, hogy Gábor Áronnak, az 1848–49-es szabadságharc ágyúöntőjének apai ági leszármazottja, aki beírta nevét a magyar történelem aranykönyvébe. Egyszer talán híres elődje arcrekonstrukciójának elkészítésére is vállalkozik. 

Végül arra is kíváncsi vagyok, nem kedvetlenítik-e el az igazságtalan támadások, Emese egy hasonlattal él. Megtapasztalta már, hogy milyen erősek az óceán hullámai, sokkal erősebbek a tengerénél. Másodperc töredéke alatt ledönti lábáról az embert, nem szabad csak úgy begyalogolni a vízbe, mert abból végzetes baj lehet. Meg kell várni, amíg a tarajos hullámok felemelkednek, és ahol türkizzöldben ragyognak, ott kell keresztben átsiklani alattuk. Mindig van megfelelő pillanat.