Elnémított termálkút

Hívták deszkauszodának, népfürdőnek, gerillajakuzzinak a törteli határban üzemelő termálkút vizét hasznosító szabadtéri létesítményt. Már a hetvenes években sokan jártak ide felüdülni, gyógyulni, nemcsak a falubeliek, hanem a környékbeliek is. Ceglédről százak jöttek ki a keskeny nyomtávú kisvonattal, vagy ahogyan ők hívták, a „cérnán guruló vacakkal”, az sem zavarta őket, hogy a faluközponttól gyalogolniuk kellett egy kiadósat a termálkútig. Sokan a hajdúszoboszlói strandéhoz hasonló minőségűnek tartották a vizet, amit egyebek mellett ízületi fájdalmak, gyomorbajok, légzési nehézségek gyógyítására is alkalmasnak véltek. Aztán 1985 és 1989 között a helyi Dózsa  Téesz saját erőből – a megfelelő engedélyek birtokában – kulturáltabbá tette a területet, deszkával körbekerített, 25×10 méteres, fóliával bélelt betonmedencét alakított ki, melynek vizét este leengedték, reggel pedig újra feltöltötték. Kissé távolabb a gyerekeknek betonból építettek egy pancsolót. Volt ott rendész, éjjeliőr, pénztáros, büfés. A belépőjegyért egy napra 20 forintot kértek, ami az üzemeltetés büdzséjét növelte, ám eszükbe sem jutott nyerészkedni az üzleten. Az „aranykornak” 1990-ben vége lett. A népszerű fürdőhely ebek harmincadjára került, amit mozdítani lehetett, azt ellopták a hívatlan látogatók. 

A bővizű forrás maradt, s elfolyt a közeli csatornába. 

Hamarosan írom tovább a történetet, előbb azonban nézzünk vissza a múltba, miféle szénhidrogén-kutatás és termelés zajlott Törtel határában. Az 1949 és 1954 között elvégzett kutatások megállapították, hogy a Szolnoktól Nagykőrösig húzódó üledékes medence hat kisebb olajmezőt rejt, ezek közül kettőből olaj, egyből szén-dioxid gáz tört fel. A termelés nem volt gazdaságos, ezért 1960 augusztusában beszüntették. Összesen 15 fúróhely vagy kút ismeretes, ezek többsége magától teljesen kiapadt vagy a nyolcvanas évek közepén a Mol Rt. lezárta és körbekerítette, majd a Mol Nyrt. 2015-ben a fúráspontok övezetének 50 méteres sugarában bányaszolgalmi jogot jegyeztetett be. Ami riportunk szempontjából fontos: a Tö–7 jelű kútból 800 méter mélyről 45 Celsius-fokos hévíz tört fel, jelentős hozammal – amit csak később hasznosítottak, amikor a téesz kialakította a „népfürdőt”. A termálkutat a vízjogi engedéllyel együtt 1995 augusztusában egy magánszemély megvásárolta, de a várt fejlesztés elmaradt. Az pedig elhalványult emlék maradt, amikor a törteliek még arról fantáziáltak, hogy egy viszonylag olcsó beruházás eredményeként a határban himbálódzó olajszivattyúk erdejében megbúvó tófürdőben békésen fürdőzik és pihen majd a munkában megfáradt nép. 

∗ 

A termálkút hasznosítása valamennyi törteli polgármester regnálása idején téma volt. Czeróczki János 2002-től 2010-ig függetlenként vezette a falut, ebben az időben a téesz felparcellázta a területet, telkeket értékesített egy leendő üdülőövezet kialakítása érdekében, de született terv egy termálhotel létesítésére is. Az őt követő fideszes Godó János először 2010 és 2014 között állt a község élén, majd névrokona, a független Godó Tibor 2014-től 2024-ig tartó, kicsivel több mint két ciklusa után ismét beülhetett a polgármesteri székbe, miután a képviselő-testület 2024. januári feloszlását követően nyert az időközi választáson. 

– Valamikor 2012 körül eljött a helyszínre Sári András bányavállalkozó és energetikus, aki vizsgálódásai során megállapította, hogy nem a termálvízre, hanem a földgázra kellene alapozni a terveinket – mondja elöljáróban hivatali irodájában a jelenlegi polgármester, Godó János. – Azt mi is tapasztaltuk, hogy a termálvíz jelentős szén-dioxidot tartalmaz, meg lehet gyújtani és nagy lánggal ég. Nos, ebből villamos áramot lehetne nyerni, ami éves szinten több mint másfél milliárd forintos bevételt hozhatna, amiből aztán olyan fürdőt építhetünk, amilyet csak akarunk. A nagy tudású szakember egy társával együtt felajánlotta, hogy segít az erőmű felépítésében, amit aztán az önkormányzat működtetett volna. Ebből végül nem lett semmi. Történt ugyanis, hogy lehetséges partnerünk egy távoli országban végzett kutatásai során maláriában megbetegedett és meghalt. A kollégája pedig nélküle nem vállalta ezt a hatalmas munkát. 

– Tehát ugrott a várható másfél milliárdos bevétel… 
– Pedig nagyon jól jött volna, mert százmillió forint mínusszal vettem át a hivatalt az előző önkormányzati vezetőtől. Csakis azután gondolhattunk fürdőépítésre, ha már rendeztük az adósságokat. Egyébként a beruházás anyagilag nem érintett volna bennünket. Aztán a következő ciklusban ismét más lett a polgármester. Az akkori képviselő-testület 2015 novemberében úgy döntött, hogy megvásárolja a Tö–7-es kutat és a körülötte lévő földterületet későbbi hasznosítás céljából. Nagyvonalú elképzelések születtek, ráköltöttek egy csomó pénzt, de megint nem valósult meg semmi. 

– Csakhogy 2024 elején újra ön lett a falu első embere… 
– Igen, és megint mínuszban volt a büdzsé. 2024 végére a bírsággal együtt jelentős tartozás halmozódott fel, a vízügyi hatóságként fellépő Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság 30 millió forintot meghaladó összeg kifizetésére kötelezett minket, amit csőd közeli helyzetünkre tekintettel nem tudtunk teljesíteni. A kút azonnali lezárását vagy hasznosítását sem vállalhattuk, már csak azért sem, mert ebben az állapotban engedélyeztetésekre sem lehetett megfelelő jogalapunk. Mindeközben a víz szabadon folyt, s pörgött a vízóra mérője. 

Idén június 30-án a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kormányhivatal a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság képviselői­vel helyszíni ellenőrzést tartottak a Tö–7-es termálkútnál, amikor is megállapították, hogy indokolt a kút lezárása, valamint a vízjogi engedély rendezése a már használaton kívüli kút vonatkozásában. A szakszerű lezárás elvégzésére két hónapot kapott az önkormányzat. Az erről szóló határozat kézhezvétele után azonnal tájékozódtak arról, hogy a jogellenes állapot megszüntetése vagy fenntartása milyen költségekkel járna. Ha nem zárják le a kutat, évente mintegy 20 millió forint vízkészlethasználati bírságot kellene megfizetniük. Ezt a terhet továbbra sem bírná el az önkormányzat, ezért a képviselő-testület az augusztus 18-i ülésén célszerűbbnek tartotta a lezárást, mivel a kút vízhozama és csökkenő hőfoka amúgy sem elegendő komolyabb beruházás elindításához. Egy kimutatás szerint augusztus végére már így is 44 millió forint tartozás állt fenn. Augusztus 25-én megtörtént a kútfej lezárása, sőt a balesetveszély miatt a medret is betemették. A törteli polgármester azonban újabb tárgyalásokat kezdeményezett a hatóságokkal a befizetendő összeg elengedésére vagy mérséklésére. 

– Mit szóltak a kút lezárásához a helyiek? 
– Három életveszélyes fenyegetést kaptam, a mocskolódásokról nem is beszélve. Pedig megfelelően tájékoztattuk a lakosságot. Jelen helyzetben ez a legjobb megoldás. Az önkormányzatnak már korábban is teher volt a terület rendben tartása. A környékbeliek sokat panaszkodtak arra, hogy éjszakánként kétes alakok jártak oda randalírozni, sőt állatokat, szőnyeget, autót is mostak benne, s a környék tele volt szeméttel. A törteliek már megközelíteni sem merték a helyet, nemhogy fürdésre használták volna. Ami a termálkút hasznosítását illeti, mára patthelyzet alakult ki: az önkormányzat nincs olyan anyagi helyzetben, hogy fizessen, s egyelőre a fürdő létesítése is lekerült a napirendről. 

– Feladta? 
– Nem. Már csak azért sem, mert gyerekkoromban én is sokat jártam oda fürödni. De pillanatnyilag nem ez a legfőbb tennivalónk. 

∗ 

A falu központjától egy kilométerre található 43 hektáron a telkek többségét mezőgazdasági területként tartják nyilván, közelükben pedig elszórtan erdősávok húzódnak. Az építési telekre vonatkozó helyi szabályok megváltoztatásával ez a határrész kiemelt opciót kapott a község településrendezési tervében, „külterületen kijelölt tófürdőépítési övezetként” hivatkoznak rá. A központból ide tartok, közben nem győzök betelni a lenyűgöző alföldi tájjal. 

A Sóstanyai út bal oldalán, a kövesúttól pár méterre terül el a hajdanán szebb napokat megélt fürdőhely. A Tö–7-es jelű termálkút környékét benőtte a nád, középen egy betonlap fedi kifolyóját, immáron elzárva. Látszik néhány vasoszlop a kerítésből is, azokat (még) nem lopták el. Az elárvult betonmedence kissé távolabb dacol a természettel. Itt találkozom Godó Tiborral, a település korábbi polgármesterével. Először a helyhez kötődő fiatalkori élményeiről beszél, amikor diáktársaival együtt ő is sokat járt ide fürödni.

Majd ugrik egy jó nagyot az időben. 
– Javaslatomra 2015-ben az önkormányzat 2 millió 250 ezer forintért az ingatlant tulajdonló magánszemélytől megvásárolta a termálkutat a hozzá tartozó egyhektáros területtel, majd 2016-ban a körülötte található, ugyancsak magántulajdonban lévő kilenc hektárhoz is hozzájutottunk, hektáronként 700 ezer forintos áron. Megkértük a vízjogi üzemeltetési engedélyt, a hatóságok elrendelték a vízóra felszerelését, illetve a terület bekerítését. Ezt meg is tettük, de illetéktelen személyek mindent elloptak, még a vízórát is, rendőrségi eljárás is volt belőle. Nos, ilyen előzmények után láttunk hozzá a termálvíz hasznosításával kapcsolatos elképzeléseink felvázolásához.

– Miről szóltak ezek? 
– Törteli fürdőváros elnevezéssel kívántunk egy turisztikai projektet megvalósítani. Ez 2018-ban el is kezdődött, amikor két gazdasági társaság vezetőjével tárgyalásokba kezdtünk. Egy évvel később, 2019 márciusában 11 konzorciumi taggal együttműködési megállapodást írtunk alá, ahol jelen volt Szőcs Géza miniszterelnöki főtanácsadó is. Erről sajtótájékoztatót is tartottunk. Nem sokkal ezután a már említett két partnerünk – immáron konzorciumi tagok – olyan javaslattal állt elő, amiből azt szűrtük le, hogy többségi tulajdont akarnak szerezni. Azt már hivatalba lépésemkor megígértem, sem a termálkutat, sem a körülötte lévő földterületet nem engedem eladni. Ezt az újabb fordulatot a képviselő-testület elé vittem, ahol mindenki egyetértett velem abban, hogy elkerülve a vagyonvesztést, inkább szüntessük meg a konzorciumot és az önkormányzat vegye kézbe a projekt megvalósítását. Sajnos Szőcs Géza időközben meghalt, személyében legfőbb támogatónkat vesztettük el. Sok időmet elvette a vízügyi és a katasztrófavédelmi hatóságokkal való hadakozás. 

– Merthogy? 
– Vitattuk a vízkészlethasználati járulék megfizetésének jogosságát. Nem értettük, a hogy ez a kötelezettség miért nem vonatkozott az ingatlant 1995 óta tulajdonló magánszemélyre, ugyanakkor miért volt kötelező jellegű az önkormányzatra. Egyébként a felszín alatti vizek állami tulajdont képeznek, ami pedig a kútból kifolyt, az egy csatornán keresztül visszakerült a természetbe. Vagyis: az önkormányzat egy cseppet sem használt belőle! A vitában nem jutottunk dűlőre, a vízjogi üzemeltetési engedély pedig 2023. december 31-én lejárt, sem annak meghosszabbítása, sem a kút javasolt lezárása nem történt meg. 

– És közben szépen felhalmozódott 44 millió forint adósság… 
– Nem tudom, hogyan számolta ki ezt Godó János polgármester. Amikor a beiktatását követően, 2024. október 1-jén átadtam neki a hivatalt, a vízkészlethasználati járulék 13 millió forintos mínuszban volt, amit a hatóságokkal fennálló vitáink miatt továbbra sem ismertünk el. Különben is: a bírságról a mai napig nem láttam jogerős határozatot. Miért kellene fizetni? Most viszont már azt mondja, a bírságokkal együtt 44 millió forint a tartozás. 

∗ 

Hogy milyen nagy jelentősége van a törteliek számára az 1940-es évek végén kezdődő szénhidrogén-kutatásnak, illetve a ter­mál­kutaknak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy bekerült a települési és a vármegyei értéktárba. A Törteli Falumúzeum Baráti Kör Egyesület és Törtel Község Önkormányzata értéktára 2019 óta különböző szakterületi kategóriákban 20 nemzeti értéket terjesztett fel (ebből 8 vármegyei érték is lett), hogy csak néhányat említsek: tanyás gazdálkodási módszer a Homokhátságon, Gerje menti gyógynövények, a világ legnagyobb hun áldozati bronzüstje (régészeti lelet a Czakó dűlőből), Rideg Sándor törteli születésű író munkássága. A Szénhidrogén-kutatás és -termelés Törtel határában című tételt a települési listát követően 2022-ben dr. M. Tóth Tivadar, a Szegedi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára és dr. Erdei László, a Szegedi Tudományegyetem emeritus professzora, a Törteli Falumúzeum Baráti Kör Egyesület elnöke ajánlására vették fel a vármegyei értéktárba. 

– Törtel a múlt század közepén egyik központi helye volt az Alföldön folyó szénhidrogén-kutatásoknak és kőolajtermelésnek – nyilatkozza Nagy István, a helyi önkormányzat területi értéktárbizottságának elnöke, agrárdiplomás gazdálkodó, aki önmagát előszeretettel nevezi „Nagy parasztnak”. – Az akkori magvetők örökösei vagyunk, és jó tudni, és tudatni az utókorral, hogy milyen kincseket és hol rejt a föld mélye alattunk. A kúthelyek mementóként jelzik a múltat és az esetleges jövőbeni gazdagabb lelőhelyeket. Nem kétséges, hogy a bizonytalan importtal szemben megnő az értéke az olcsóbb és gazdaságosabb hazai energiaforrásoknak. Véleményem szerint ennek érdekében érdemes lenne újabb fúrásokat végezni. Fontos tehát, hogy az olajbányászok áldozatos munkáját tiszteljük. Ami szűkebb pátriámat illeti: jó lenne a pillanatnyilag lezárt, ám bármikor újraindítható Tö–7-es kutat turisztikai célokra hasznosítani. Egy országos vonzerejű termálfürdő vagy szabadidőközpont nem­csak a község hírnevét öregbítené, hanem gaz­daságilag is eredményes lehetne. Bízom benne, hogy egyszer még megvalósul a régi álmunk. 
Riportkészítés közben hallottam valakitől, hogy a több mint tíz lefojtott mellett van még egy „élő” termálkút a törteli határban, mégpedig a Kiss Ádám-féle nyárfaerdőben. Nem jöhetek el úgy, hogy ne lássam. Miután megkaptam az útbaigazítást, kocsiba vágtam magam és elindultam a cél felé. Először eltévedtem a kacskaringós dűlőutakon, másodjára azonban jobban figyeltem, és a fák ölelésében megtaláltam a lezárt Tö–14-es kutat. Olyan, mint egy betonkereszt, nincs lefedve. Közepén fel-felbugyog a 34 Celsius-fokos termálvíz. Jó lenne megismeri a múltját. Hiá­ba kérdezem, a kút néma marad.