Értékes kövek

A Cseh Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének számításai szerint egy mintegy 17 kilogramm tömegű meteoroid – így nevezik még a légkörön kívül – vándor 20 kilométeres másodpercenkénti sebességgel haladt, amely közel százszorosa egy utasszállító repülőgép sebességének. Ilyen pályaív mellett az anyag a légkör részecskéivel ütközve felforrósodik és részben el is ég, de 23,8 kilométer magasságban szétesve több darabja elérhette a Földet Magyarország területén. Erről a lehetőségről és a keresésről dr. Balla Zoltán meteoritvadász, a Magyar Meteoritikai Társaság egyik vezetője számolt be egy közösségi oldalon. 

A becslések szerint a legnagyobb megmaradt töredék akár fél kilogrammos is lehet – ez már komoly leletnek számít. A meteoritdarabok várható becsapódási területét, az úgynevezett szórásmezőt jelenleg is finomítják. A magaslégköri szelek miatt a modellekben még jelentős a bizonytalanság, de a kutatók dolgoznak a térképen. Magyarországon mindezt nehezíti, hogy a jelenség idején teljes volt a felhőzet, így hazai meteoros kamerák alig tudtak felhasználható adatot rögzíteni. A terepen ezért még nagyobb szerepet kap a külföldi mérések elemzése. A Magyar Meteoritikai Társaság szakemberei már többször megkísérelték átvizsgálni a lehetséges területet, ám az esős idő miatti sáros mezőgazdasági területek komoly kihívást jelentenek. A szórásmező nagy része magántulajdonban lévő, aktívan művelt föld, így a keresést csak a gazdák engedélyével és kéréseik figyelembevételével lehet végezni. A szakemberek arra kérik az önkéntes meteoritvadászokat, hogy ha terepre indulnak, tartsák tiszteletben a földtulajdonosok munkáját, ne okozzanak kárt a vetésben vagy a talajban, és gyanús kőzet esetén azonnal vegyék fel a kapcsolatot a szakemberekkel, a biztos azonosításhoz szaklaboratóriumi analízis szükséges. A Mike nevű meteorit 1944-es hullása óta először ismét lehet esélyünk friss magyar meteorit megtalálására. 

∗ 

Földünkre évente sok ezer tonna meteorkő hullik. Ekkora tömegű meteorhullás mellett miért érdemes mégis egy-egy esetről megemlékeznünk? Mert nem mindegy, hogy az honnan érkezik, mekkora, és mit tartalmaz, ez határozza meg az eszmei és a piaci árát is. 

Százhatvannyolc éve, hogy 1857-ben lehullott hazánk nevezetes meteoritja, a kabai szenes kondrit. A kabai meteorit 1857. április 15-én, este 10 óra körül csapódott be Kaba határában. A meteorit lehullását és földbe csapódását Szilágyi Gábor kabai gazda 1857. április 15-én, este 10 óra tájban figyelte meg, majd azt másnap megtalálta, és szomszédjait maga mellé véve, kiásta a földből. 
A Debreceni Szemle 1928-ban így írt az egykori meglelésről. „A múltban, 1857-ik év április 15-én, estveli 10 óra tájban Kaba helységnek egyik jómódú és értelmes lakosa, Szilágyi Gábor aludt a háza előtt, tehát a szabad ég alatt, midőn is egy sajátságos zörej által – mely az ő kifejezése szerint a mennydörgéstől egészen különböző volt – álmából fölriasztatott s ekkor látott, egyébként felhőtlen ég és szélcsendes idő mellett, egy szerinte kocsi nagyságú, vakító fénnyel világító tüzes testet, mely Földes helység felől, tehát délkeleti irányból jőve, ívképű útját mintegy 4 másodperc alatt bevégezte. Ezen tüneményt több szomszéd, sőt távolabbi helységek lakosai is észlelték, nevezetesen pedig debreceni és kardszagi lakosok is. Másnap korán reggel Szilágyi Gábor a tanyájára lovagolt ki, mikor is útközben lova egyszer hirtelen neki bokrosodva horkolni kezdett s tovább menni nem akart; ő pedig a szekérjárta úton megpillantott egy fekete követ, mely a kemény földbe annyira be volt nyomulva és ékülve, hogy fölülete épen a földdel színett. A föld a kő körül be volt horpadva s megrepedezve. Kén vagy egyéb szagot Szilágyi Gábor ekkor nem vett észre. E fölfedezés dacára Szilágyink folytatta útját és csak estvefelé, tanyájáról visszajőve ment ki több szomszédokkal és nézőkkel a helyszínére ásóval és kapával fölfegyverkezve s a lebkövet kiásta.” 

A megtalálásakor sértetlen kő csaknem 4 kilogrammos tömegű lehetett, de aztán nemesfémeket remélve benne, a helyiek megcsonkították. Végül Kaba elöljárói jóvoltából néhány nap múlva a még mindig csaknem háromkilós meteorit Debrecenbe, a Református Kollégiumba került, melynek természetrajztanára, Török József akadémikus volt az első szakember, aki kézbe vehette. 1858. június 7-én, a Magyar Tudományos Akadémián adott róla alapos leírást. Már az első leírás kitért a borsszem nagyságú fekete golyócskákra, amelyek közül egyesek héjas szerkezetűek. A meteoritnak ezt a kondritos jellegét az akadémikus „páratlan nevezetességűnek” titulálta. A kollégium a bécsi császári mineralógiai kabinet követelése ellenére sem adta át a követ, néhány darabkáját azonban elküldték Friedrich Wöhler német vegyésznek, aki két egymást követő évben készítette róla a vegyelemzést. A követ jelenleg, 2025-ben is a Debreceni Református Kollégium Múzeu­mában őrzik, szilánkjai mintegy húsz helyen lelhetőek fel a világban, ezek közt van Arizona, Bécs, Chicago, Kalkutta, London, Moszkva, New York, Róma: Vatikáni Múzeumok, Tübingen és Washington. 

∗ 

Hogy miért különleges, és lett nevezetes, majd szakmai berkekben világhírű a kő, arról 1928-ban a Debreceni Szemle így írt. „A debreceni kollégium ásványgyűjteményének van egy világhírű nevezetessége: a kábai meteorit. Ez a meteorkő 1857. április 15-én este hullott le Kaba mellett, Bihar megyében. A kábai községi elöljáróság gondosságából és szívességéből csakhamar a debreceni kollégium gyűjteményébe került. A bécsi császári és királyi mineralógiai kabinet, mihelyt az újsághírekből tudomására jutott a dolog, intézkedett, hogy a meteoritot Bécsbe küldjék. Hörnes Móric, a kabinet akkori igazgatója még fenyegetődzött is. A követ mégsem kapta meg a császári múzeum. Hörnes javaslatára azonban szívesen küldtek belőle egy keveset Wöhlernek, a híres göttingai vegyésznek, aki megelemezte és szerves vegyületet talált benne. Ez tette a meteoritot világhírűvé. Mert ez az első »égből hullott kő«, amelyben szerves vegyületnek a jelenlétét kétségtelenül megállapították. Ebből a meteoritből tudtuk meg először, hogy más égitesteken is lehetséges a földihez hasonló szerves élet. Meg kell még említeni, hogy a debreceni kollégium a kőből a világ minden részébe, körülbelül tizenhat helyre, többek között a British Museum részére is küldött törmelékdarabot. Cserébe a múzeum igazgatósága 1864-ben a kollégiumnak meleg hangú köszönőlevél kíséretében kilenc darabból álló gyűjteményt küldött különböző meteoritekből összeállítva. Érdekes, hogy ebben a csereanyagban szerepel egy magyarországi meteorit is, amelyet 1815-ben Lénártó községben találtak.” (A Lénártó ma már egy, a királyi Magyarországon, a felvidéki Bártfa mellett talált vasmeteorit nemzetközi neve. A 108 kilós vastestet egy juhász találta meg. A környék földesura levágatott belőle magának egy darabot, aztán egy eperjesi tanárnak adta, aki aztán a Magyar Nemzeti Múzeumnak szolgáltatta be.) 

A kabaiak minden évben a hullás évfordulóján ünneplik Kaba Városnapját. A hullás valószínű helyét 2009 óta emlékkő hirdeti a 4-es számú főút 193-as kilométere közelében, egy dűlőút mentén. Mára tény, hogy világszerte az első meteorit, amelyben szerves anyagot mutattak ki. Széntartalma 2 tömegszázalék. A viszonylag nagy méretű kondrumokat tartalmazó, CV3 típusú szenes kondrit aránylag ritka a meteoritok közt. Kozmológiai tanulmányozása a Naprendszer keletkezésének időszakáról kínál anyagában őrzött információkat. 2017 őszén a Debreceni Református Kollégiumban már nemzetközi konferenciát tartottak a kabai meteorit kutatásának újabb eredményeiről. Az előadások után a konferencia résztvevői megtekintették A Kaba-kő titka tudománytörténeti színjátékot kabai színjátszók előadásában. A konferencia huszonkét előadásának anyaga könyv alakban is megjelent. 

∗

A meteoritok kereskedelme világszinten is nagyon jelentős. Több fajtája van, amelyek az értéküket, s a belőlük készült tárgyak árát meghatározzák. A vasmeteoritok vas-nikkel-kén összetételű meteoritok, az egyik legnépesebb csoport a kozmikus testek között, a Naprendszer kialakulásakor létrejött, differenciálódott belső szerkezettel rendelkező törpebolygók széttöredezésével keletkeztek. Fellelhetőségi helyeik ma is ismertek, a helyekről származó darabok az internetes kereskedelemben is fellelhetők. Az argentínai Campo del Cielón (azaz az „Ég mezején") 1576-ban fedezték fel a becsapódási krátereket és a bennük rejtőző vasmeteorit-darabokat. A Muonionalusta meteorit: 1907-ben felfedezett vasmeteorit, Svédországban, Muo­nio­nalusta település mellett találták. A becsapódás, mely során lehullottak a darabok, egymillió éve történt. A Gibeon meteorit: a namíbiai Gibeon város mellett, 275×110 kilométeres körben eddig 26 tonna anyagot találtak. A Sikhote-Alin: 1947-ben hullott az akkori Szovjetunió távol-keleti részén, krátert ütve. A XX. század legjelentősebb meteorithullása! A Nantan vasmeteorit: Kínában, Nantan város mellett hullott 1516-ban, de az első darabokat csak 1958-ban találták. A meteoritikus anyag össztömege 9500 kilogramm, több nagyobb és számos kisebb darabot tartalmaz. 

Léteznek még a kő-vas meteoritok, a kondritok, azaz kőmeteoritok, és a Földön talált, de a vizsgálatok szerint a Holdról és a Marsról származó meteoritok. 

∗ 

A Földön valaha talált legnagyobb Mars-darab több mint 5 millió dollárért (1,7 milliárd forintnyi összegért) kelt el az idén nyáron egy ritka geológiai és régészeti tárgyakból rendezett New York-i árverésen. Az NWA 16788 névre keresztelt, 24 és fél kilós kőzetet 2023 novemberében fedezték fel a Szahara sivatagban, Nigerben, miután egy aszteroida becsapódása miatt lerepült a Mars felszínéről, 225 millió kilométert megtéve a Földig – közölte a Sotheby’s aukciós ház. A meteorit korábban az Olasz Űrügynökségnél volt kiállítva Rómában, a friss tulajdonosának kilétét nem hozták nyilvánosságra. A végső licit 4,3 millió dollár volt, ehhez hozzáadódtak a különböző díjak és költségek, így a hivatalos kikiáltási ár 5,3 millió dollárra nőtt. A vörös, barna és szürke színű kőzet közel 70 százalékkal nagyobb, mint a Földön talált második legnagyobb marsi darab, és a bolygón jelenleg található összes marsi anyag közel 7 százalékát teszi ki. 

A Heritage tudományos folyóiratban idén publikált tanulmány szerint bár a legtöbb kisebb marsi meteorit-mintát múzeumok őrzik, a nagyobb darabok zöme magángyűjtőknél vagy befektetőknél található.