Elképzelt egy jobb világot

Ott ült velem szemben Yoko Ono. Hihetetlennek tűnt, de igaz volt. Már nem tudom pontosan, hogy 1992 őszén miként keveredtem oda a budapesti Galéria 56 képzőművészeti magángalériában rendezett kiállításra, ahol a világhírű avantgárd művész és zenei ikon is megjelent fiával, Seannal együtt. A megnyitó után a legkitartóbb vendégeknek, barátoknak egy csöndes zugban lehetőségük adódott beszélgetni a földkerekség egyik legmegosztóbb alkotójával, akire sokan „csak” John Lennon feleségeként, majd özvegyeként tekintettek, akiről azt tartották, hogy miatta bomlott fel a Beatles, akit egész életében szexizmus és rasszizmus vett körül, aki emelt fővel tűrte a meg nem értést, a rágalmazásokat, a megvetést.

Yoko halkan beszélt, alig lehetett hallani a hangját. Megjegyeztem a mellettem ülőnek, milyen kár, hogy nem tudok angolul, így esélyem sincs kérdéseket feltenni, elúszik hát életem nagy lehetősége. „Én nem leszek jó helyette?” – fordult felém az illető, akiről kiderült, hogy Yoko Ono élettársa, Havadtőy Sámuel, és az ő galériájukban ücsörgünk. Végül vele készítettem interjút, Yoko pedig kedvesen dedikálta nekem az 1981-es Season of Glass című lemezét. 

Ezt az albumát kevéssel férje tragikus halála után, 1981. június 8-án adta ki, amiért sok kritika érte. Mint mondta, az segített neki az életben maradásban, hogy így folytatta közös munkájukat. A borítón Lennon véres szemüvege és egy félig teli pohár víz látható a párkányon, az ablakból a Central Parkot látni. A hátoldalon ugyanez, csak teli a pohár, és a szemüveg helyére egy növény került. A kiadó meg akarta változtatni a képet, mert csak néhány lemezbolt volt hajlandó a korongot árusítani. „Úgy éreztem magam, mintha tetőtől talpig véresen belépnék egy nappaliba, ahol sok ember ül, közlöm velük, hogy meghalt a férjem, elvitték a testét, és csak a szemüvegét tudtam megőrizni belőle, erre valamennyien rám néznek, és azt mondják, rossz ízlésről árulkodik, hogy megmutatom nekik ezt a szemüveget. »Nem változtatok meg semmit. Ennyi maradt Johnból«, feleltem nekik.” 

Lennon tragikus, 1980. december 9-i halála után Havadtőy Sámuel azonnal Yoko vigasztalására sietett, ott ült a döbbent hallgatásba burkolózó özvegy mellett. Erről így nyilatkozott: „Mindannyian attól féltünk, hogy ő is meghal. Olyan dermedt állapotba került. Rémisztő látványt nyújtott.” Évekkel később Yoko Ono is megszólalt: „Amikor (Lennon) meghalt, szürke lett az ég. A virrasztáson havazott, mintha a mennybolt is velünk sírt volna.” Ettől kezdve testőrök vették körül, rajta kívül a fiát is védték; több mint egymillió dollárt költött biztonságra. Havadtőy az élettársa lett, aki ezt meglehetősen szűkszavúan kommentálta: „Egyszerűen csak így alakult.” Kapcsolatuk 1981-től 2000-ig tartott, hivatalosan soha nem házasodtak össze. Amennyire csak lehetett, kerülték a nyilvánosságot. 

Nekem egyszer adatott meg, hogy találkozhattam Yoko Onóval és fiával, a bostoni születésű újságíró, David Sheff viszont azon szerencsések közé tartozik, aki 1980 szeptemberében majd’ három hetet tölthetett Johnnal és Yokóval. Mindenhová elkísérhette őket, sokat beszélgettek, összebarátkoztak. Az interjú a Playboyban jelent meg december elején. A legendás házaspárnak nagyon tetszett az anyag, s ezt Yoko december 7-én telefonon jelezte is az újságírónak. Abban maradtak, később majd újra összejönnek. Másnap azonban a televíziók műsorukat megszakítva bejelentették: John Lennont agyonlőtték. David Sheff azonnal New Yorkba, a Dakota-házhoz utazott. Nem volt könnyű bejutnia, de végül sikerült Yoko mellett lennie élete legnehezebb pillanataiban, az általa „üvegkorszaknak” tartott időszakban, mikor nagyon-nagyon törékenynek érezte magát. Attól kezdve hosszú éveken át találkoztak, többször utaztak együtt Japánba, közös projekteken is dolgoztak. Az író 2021-ben döntötte el, hogy könyvet ír Yokóról, aki addigra már teljesen visszavonult, interjút sem adott senkinek. Nemrég az Open Books jóvoltából nálunk is megjelent a Yoko (Életrajz) című könyv, melynek több mint 300 oldalán csak úgy sorjáznak a történetek. 

Hiteles és őszinte kötet született. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a szerző jól ismeri írása főszereplőjét, azt is látja belőle, amit mások nem sejthetnek. Tanúja volt Yoko azon erejének és bátorságának, amellyel az őt ért vádak, árulások, kirablások, életveszélyes fenyegetések, zsarolások, valamint magánéleti tragédiák ellenére képes volt újra és újra megalkotni önmagát, úgy, hogy közben sosem adta fel az elveit és az álmait. A barátság ellenére sincs megszépítve a valóság, a tények, a kortársak, közvetlen munkatársak elmondásai alapján hiteles portrét kapunk, melyben Yoko sem szentnek, sem bűnösnek nincs beállítva. Hibái, kudarcai, fájdalmának gyökerei, bölcsessége, humora, tehetsége (és hosszasan sorolhatnám) egy sebezhető, mindazonáltal karakán nőt jellemeznek. Akit soha nem lehetett megingatni, ha tudatos provokálásnak szánt művészi projektjeit támadták, ha a hangját jajgató hangszerré változtatott disszonáns nyögdécseléshez hasonlították, vagy ha a férjével együtt békéről szőtt álmaikat megkérdőjelezték. Nem véletlenül bújt mindig napszemüveg mögé: „Azt hiszem, a napszemüveg megvéd attól, hogy túlságosan ki kelljen adnom az érzéseimet.” 

Yoko Ono 2016-ban kórházba került, állítólag sztrókot kapott. Ezt azonban a fia cáfolta, inkább kimerültségre hivatkozott. Mindenesetre azóta ritkábban látni a nyilvánosság előtt, egyszer kerekesszékben fotózták le, ápoló, biztonsági őr kíséretében. Persze ő tudott meglepetést okozni: hat hónappal a kórház után fellépett, igaz, jóval lelassultabban, mint bármikor előtte. A Covid óta a New York állambeli, 600 holdas erdős-mezős farmján él, távol a világtól, idillikus környezetben. Legtöbbször az eget nézi és a szelet hallgatja. Legyőzte a depressziót, a magányt, a félelmet, és boldog ember. Február 13-án lesz 93 éves. Vele van fia, Sean, és gyakran látogatja gyerekeivel együtt hányatott sorsú lánya, Kyoko is. Megkapta az élettől az elégtételt: 2000-től a legnagyobb múzeumok rendeznek műveiből retrospektív bemutatókat. Magyarországon is többször voltak tárlatai, például 2018 nyarán a szentendrei Kmetty Múzeumban Yes, You!, 2022-ben pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban A háborúnak vége! Ha akarod címmel. Zenéjét, dalait az újabb generáció is felfedezte, remix változatban 12 száma jutott fel a listák élére. Ma már politikai, békemissziós, feminista tevékenységére is másként tekintenek. Yoko elképzelt egy jobb világot, és egész életében azon dolgozott, hogy valóban jobb hely legyen a világ.