Komoly tudással bírtak

A Hírszerző Akadémián – nevezzük így ezt a sokféle néven működtetett felsőfokú tanintézetet – különleges tantárgyakat fejlesztettek ki, amelyeket talán „katonapolitikai ismeretek” névvel lehetne illetni. Idetartozik minden olyan ismeret, amit egy magasan képzett tisztnek tudnia kell. A magyar történelem valóságos, hadtörténészi pontosságú ismeretétől a magyar irodalom és a magyar művészet olyan szintű ismeretéig, ami lehetővé teszi a művelt magyar, illetve nemzetközi értelmiséggel társadalmi kapcsolatok kialakítását, ezáltal tudásuk és kapcsolataik hasznosítását. Elengedhetetlen a diplomácia történetének, benne a katonadiplomácia és a hírszerzés történetének ismerete, melynek oktatása, bizony, nem túl magas színvonalon történt. A másik igen fontos terület a célországok alapos és szisztematikus megismerése. A hírszerzőtanoncokat nyelvtudástól függő irányok szerint csoportosítva készítik fel a külszolgálati munkára – írja Práczki István a Kémjátszmák című önéletrajzi könyvében. És néhány gondolat még a magas szintű képzésről. 

A célországról nagyon sokat kell tudni, többet, mint amennyit egy átlagpolgár tud a saját hazájáról (egyébként a tapasztalatok szerint ez a szint nem túlzottan magas). Jól illusztrálja ezt egy korabeli vicces találós kérdés csattanója: „Ki nyerte Moszkvában a Ki tud többet a Szovjetunióról versenyt? A CIA!” Tehát alaposan meg kell tanulni az ország történelmét, földrajzát, de irodalmát és művészetét nemkülönben. A mezőgazdaság, a kereskedelem és főleg az ipar, tehát az ország gazdaságának megismerése döntő fontosságú, a katonai potenciál felméréséhez ugyanis ezek biztos ismerete elengedhetetlen. 

Első ránézésre apróságnak tűnő részlet csupán, de nagy fontosságú a célországgal kapcsolatos jelentékeny könyvek, regények és más kiadványok ismerete is. Az oktatáson rendszerint megelégedtek azzal, hogy néhány véletlenszerűen kiválasztott újságot, képes magazint adtak a hallgatók kezébe. A tudást ugyanakkor az olvasottság, pontosabban a tájékozottság adja, így minél többet kell foglalkozni az adott ország szellemi termékeivel. 

A nyelvtanulás rendkívül intenzíven folyt. A korszerű technikát felhasználva segítették a biztos tudás megszerzését. Két alapvető dolog azonban nem kapott elegendő figyelmet. Először is annak felismerése, hogy a nyelvtanuláshoz fenék kell. Tehát leülni, türelemmel memorizálni, ha kell, magolni. Másodszor: legalább egy esztendőt el kell tölteni külföldön, olyan környezetben, ahol kizárólag a tanult nyelvet tudja használni a jelölt. A nyelvtehetségektől és az egészen zsenge korban nyelveket tanultaktól eltekintve az idegen nyelven gondolkodást csak nagyon biztos nyelvtudással és intenzív nyelvi környezetben lehet elsajátítani. Ha pedig azt akarjuk, hogy az idegen akcentus ne árulkodjon – márpedig egy hírszerzőnél ez is követelmény –, akkor a külföldön szerzett nyelvismeret elengedhetetlen. Eredményes, de nagy türelmet igénylő módszer volt a regényolvasás. 

Izgalmas, de nagyon nehéz tantárgy az idegen haderők ismerete. Ez nem regényes mesedélutánokat jelentett, hanem hatalmas mennyiségű adat- és táblázathalmaz memorizálását. Az adott hadsereg szervezeti sémáját csakúgy meg kellett ismerni, mint a fegyverzetét, természetesen az idegen nevekkel és definíciókkal. Ismerni kellett az úgynevezett „diszlokációt”, vagyis azt, hogy az egyes alakulatok, parancsnokságok, támaszpontok hol helyezkednek el. Például Olaszország földrajzának ismerete azért volt elengedhetetlen, mert nagy biztonsággal meg kellett birkózni a katonai alakulatok tevékenysége szemmel tartásának feladatával. 

Színesítették az életet az olyan gyakorlati jellegű foglalkozások, mint a gépkocsivezetés vagy a gyors- és gépírás. De leginkább a fényképezés kötött le. Először az amatőr fotózás, majd a miniatűr gépek használatával kapcsolatos speciális technikák, benne természetesen a labormunkák is. A fotózás teljes munkarepertoárját tudni kellett alkalmazni, a szakértő felvételkészítéstől kezdve az okmányok fotózásán át a mikropontok készítéséig, az előhívástól a felvételek retusálásáig. Kevésbé szórakoztató, de roppant érdekes volt a rádiózás is, az akkor kötelező morzézástól a gyorsadásig. Ide tartozott akkor a nagy újdonságot jelentő mágnesszalagos magnetofonok megismerése és felhasználása, nemkülönben a rádiózás zárt szobában, majd települni a terepen, aV. A.