Összművészet felsőfokon

A Magyar Zene Háza története 2013-ban kezdődött egy döntéssel, hogy 9 évvel később egy minden korosztály által látogatható, különleges művészeti központot lehessen bemutatni a nagyközönségnek. Néhány hónapja immár személyesen is bejárhatjuk és élvezhetjük a több szakmai díjjal jutalmazott épületet és a programokat a budapesti Városligetben.

RiportL. Fábián Anikó2022. 04. 01. péntek2022. 04. 01.
Összművészet felsőfokon

Valószínűleg senki sem gondol arra ma, ha legnagyobb városi parkunk átalakuló tereit, sétányait járja, hogy a tatárjárás idején ezen a helyen még csak egy ligetes-fás terület állt, vagy hogy itt csaptak össze Ugrin érsek és a tatár Sejbán vezér csapatai. A XIII. században a nyulak-szigeti dominikánus kolostornak adományozott terület szép lassan lepusztult, és sokáig nem is foglalkoztak vele érdemben.

A tényleges térrendezés csak a XVIII. század végén kezdődött el: az ekkortájt Ökrösdűlő nevet viselő mocsaras területen Mária Terézia 1770-es törvényi rendelete az itteni erdő újratelepítését irányozta elő. A nagyléptékű változás 1813-tól kezdődött el: a reformkori nevén Városerdő nagyszabású kialakítása a német Christian Heinrich Nebbien tájépítész tervei alapján indult el. A komoly terveknek csak egy része valósult meg – elsősorban az anyagi háttér hiánya miatt: a ligeti nagyrondó és néhány sétaút.

Most azonban, hogy időben és térben is visszakanyarodjunk a Magyar Zene Háza épületéhez, érdemes tisztázni, hogy helyén az 1974-ben már Kőbányára költöztetett Budapesti Nemzetközi Vásár utolsó képviselői maradtak meg csupán: ezek voltak az úgynevezett Hungexpo-irodák, a sárgára festett, pusztuló iroda- és raktárépületek.

Ennek helyén, pontosabban 2500 négyzetméteren található most a szokatlan formájú, légies, háromszintes pavilon, egységben a természettel, amelyet a 2014-ben kiírt tervpályázat győztese, a japán Fujimoto Sou tervezett. 2015-ben írták alá a szerződést az 1971-es születésű építész irodájával, a nagyszabású építkezés pedig 2018-ban vette kezdetét…

*

A pályázat lényegét a „Zene a lombok alatt„ elképzelés adta. Fotó: Vajda József

Érdemes minden napszakban elzarándokolni ide, hiszen a Magyar Zene Háza minden irányból körüljárható épületén megkapóan játszik a fény. Az aranyszínű részletek, az álmennyezetet borító levélszőnyeg fémelemei csillognak a napfényben, gombára emlékeztető, organikus kalap ül a hatalmas üvegfelületek felett. Az intézmény hármas elosztása a három funkciót, a zenei beavatást szolgálja: kiállítási helyszínek, koncerttermek és zenepedagógiai termek alkotnak egy egységet.

Sokan nézegetik, fényképezik a házat, s a tízórai nyitás után egyre több látogató veszi birtokba a tereket. A növényzet körbeöleli az épületet, s egy zenei játszótér szolgálja a kíváncsi gyerekek igényeit. Itt találkozunk az építész Varga Bencével, aki felelős tervezőként dolgozott hét éven át a Magyar Zene Házán.

Tőle megtudjuk, a kortárs japán építészet kiemelkedő alakjának számító Fuji­motót alapvetően a mesterséges (épített) és a természetes környezet közötti átmenet tanulmányozása érdekli. Pontosan ezért illeszkedett a Városliget közepére elgondolt épület ahhoz a szellemiséghez, amit ő képvisel. A pályázat mottója a „Forest of Music” (azaz a Zene a lombok alatt) elképzelés volt, amely emberek szabad térben, lombok által védett, zenélő közösségét idézi fel.

A felelős tervező, Varga Bence. Fotó: Vajda József

Ahogyan Varga Bence összegez, miközben az épület körül sétálunk, a terv az volt, hogy létesüljön egy teljes területet lefedő mesterséges lombkoronatest a fák levélzete magasságában, áttörésekkel, fényku­tak­kal, azaz szűrt fénnyel, a nagy tető alatt pedig az egyes térrészeket majd szétválasztják. A látogatói alapélmény – az elképzelés szerint – a fák közötti séta során a természetből az előtető alá, majd az előcsarnokba érkezés volt.

A jelenlegi ügyvezető igazgató, Batta András zenetörténész-egyetemi tanár vezette munkacsoport abszolút értette és átlátta a japán iroda tervpályázati anyagát. Ők ugyanis már 2012–13 óta gondolkodtak az intézményről, az épületről, annak missziójáról, s ez később kapcsolódott össze a Liget projekttel. Ha én hét éve dolgozom ezen – jegyezte meg Varga Bence –, akkor a jelenlegi ügyvezető igazgató és csapata kilenc éve. A nyertes Sou Fujimoto Archi­tects Inc. tehát hazai partnert keresett, s a nemzetközi tapasztalatokkal már rendelkező M-Teampan­non irodával szerződött.

– Minden egyes fáért megküzdöttünk – tudjuk meg útközben az építésztől. A Városliget Zrt. határozott kérése volt a természetre vigyázni, és a tervpályázati javaslat is tiszteletben tartotta az itteni természeti környezetet. A meglévő fák számára helyet biztosító, azokat körülölelő mesterséges lombkoronatest alsó és felső felülete is hullámzó. Ezen a kétszer­ görbült felületen kellett összegyűjteni és elvezetni a csapadékot. Emellett a Ligetben nagyon magas a talajvízszint, ez szintén kihívások elé állította a szakembereket.

Egy olyan épület született, amelybe áhítattal lép be mindenki. A mesterséges és a természetes közötti átmenetet érezni lehet. Fotó: Vajda József

Ahogy körbejárunk, láthatjuk, hogy a külső színpad, amely teraszosan veszi körül a földszinti Nagytermet, ellátható egy mobilszínpaddal; nézőtere pedig amfiteátrumjellegű.

Már itt felmerül bennünk, hogyan kell elképzelni a közös munkát, a rengeteg egyeztetést, min­dennek az irányítását. Az M-Tem­pannon hidat alkotott a japán szemlélet és a hazai gondolkodásmód között – mutat rá az építész. Tartották a kapcsolatot az építtetővel, az építtetőnek mérnöki támogatást nyújtó prokjekt­me­nedzs­mentcéggel, a többi Városliget Zrt.-s társprojekttel, a szakhatóságokkal, a hazai és nemzetközi szaktervezőkkel. Mindenért ők viselték a felelősséget, de az építtető és a tervező döntött. Tervezői részről tehát egy 150 fős hazai és egy 30 fős nemzetközi mérnökcsapatot kellett egybetartani s koordinálni hét éven át – ez utóbbit pedig az M-Team­pan­non iroda fogta össze, Varga Bence vezetésével.

– Ahogyan a mi fejünkben is vannak sztereotípiák más országokról, a japánok is kissé így gondolkodtak rólunk és a zenéről: sokkal közelebbi állandó viszonyt feltételeztek, akár mindennapos családi zenélést. Az épület tervezője, Fujimoto többször látogatott el Budapestre, a Városligetbe, de járt például a Zeneakadémián is, és az ottani nagyterem mennyezetén látott aranyfüsttel fedett levélmintákról azt hitte, hogy az tipikusan magyar megoldás. Nagyon tetszett is neki, ezért ennek hatására a levélfelület gazdagabb, áttörtebb megoldású lett itt a Magyar Zene Házában is.

*

Felfelé pillantgatva, közben beérkezünk az óriási földszinti csarnokba. Itt található bal kéz felől egy információs pont, a Múzeum shop, a Nagyterem, távolabb jobbfelé pedig a fa lépcsős pihenőfal alatt a Kisterem, valamint egy ruhatár és egy kávézó-éttermi rész egészíti ki ezeket. A földszinti felülvilágítók, amelyek a kiállítótérbe visznek fényt, ülőhelyül szolgálnak.

Varga Bence kiemeli, hogy a háromszázhúsz fős Nagyterem inkább zenére, a százhúsz fős Kisterem inkább beszédre, prózai előadásokra van „hangolva”. Az akusztikai tervezést japán szakemberek végezték, és mivel Fujimoto már kezdetben bevonta a munkába a tokiói Nagata Acoustics Co., Ltd. cég csapatát, a budapesti épületen kivételesen a tokiói iroda munkatársai dolgoztak. Munkamódszerük és szemléletük nagyon sokat tanított nekünk. A Nagata mérnökeinek fontosak voltak a korai reflexiók, valamint a tér magassága, az elemek ívelődése, az üvegfal formái. Ők kérték például, hogy a színpadok felett a lehető legnagyobb belmagasság legyen kialakítva.

Több irányból megközelíthető az étterem. Fotó: Vajda József

A művészöltözők mellett VIP-lounge-tér (pihenő), vezérlők és tolmácstermek egészítik ki a Kisterem és a Nagyterem funkcióit. Ráadásul ez utóbbi egy többcélú tér: tarthatnak itt divatbemutatót, lehet itt táncház, vetítés, akusztikus koncert, vagy akár kórusmű is elhangozhat benne. Azaz: mivel igénytől függően másképp kell behangolni a Nagytermet, minden elvárást egyszerre figyelembe véve optimalizálták az adottságokat, így például speciális székeket gyártattak a helyszínre. Azt már a tervpályázatban lefektették, hogy az üvegfalak cikcakk vonalvezetésűek legyenek a többirányú, diffúzabb hangzás érdekében…

*

Séta közben kezd melegünk lenni a fűtött térben, érdemes minél előbb letenni a kabátokat, ne legyen kényelmetlen a mozgás. Így a ruhatárból egyenesen a süteményekkel, édes-sós apróságokkal hívogató kávézóba, majd innen egy étterembe juthatunk. Jó tudni, hogy az alapanyagok a föld alatti szintről eleve előkészítve érkeznek egy melegítőkonyhából.

Továbbindulunk az étteremből. Választhatjuk a lifteket vagy az olaszlépcsőt. Először a galériaszintre érkezünk, ahol egy terasz található, valamint egyéni és csoportos öltözők a fellépő művészek számára. A legfelső emelet pedig, amely a tető testében van, magában foglalja 255 négyzetméternyi térben a multimédiás könyvárat: hang- és vi­deó­stúdió, valamint egy médiatár is tartozik ide egy olvasói résszel, zenehallgató-sarokkal.

A tetőperemen pedig végig irodák sorjáznak – nagy tárgyalóval kiegészítve. Azokban a terekben, ahol vetíteni kell tudni, beleértve a két földszinti nagy előadóteret is, mindenhol követelmény volt a teljes sötétíthetőség, ezért erre a célra a felülvilágítókban és fénykutakban motoros fémzsaluk készültek.

Fentről, lentről impozáns a sok szintet összekötő olaszlépcső. Fotó: Vajda József

Amennyiben lefelé indulunk el akár az öt szintet összekötő spirális olaszlépcsőn, akár lifttel, a földszint alatt találjuk 1000 négyzetméteren az állandó kiállítási termet és az időszaki kiállításokra fenntartott, ugyan­ekkora termet is. Az állandó tárlat az európai és a magyar zene történetével ismertet meg a zeneművészet születésétől napjaink zenei irányza­táig, az időszaki kiállítást pedig, amely a hazai könnyűzene tör­té­ne­tének egy szeletét dolgozza majd fel, 2022 őszén tervezik megnyitni.

Ejtsünk néhány szót a belső terek páratartalmáról is, amely szigorú szabályozású: a friss levegőt használják fel a hűtési-fűtési célokra, plusz szárítják-nedvesítik is, mindez azonban azért nem látszik, mert a légcserét egy 70 centiméter magas álpadló­rendszerbe illesztették, a használt levegő elszívását pedig a mennyezet felől oldják meg. Minden el van rejtve itt is, aminek a látogató számára nem kell látszania, így egy tiszta teret kapunk. Minden a kikapcsolódást, a művészeti élményeket, a beavatás teljes körű folyamatait szolgálja.

Fődíjat nyert az épület az „ingatlanszakmai Oscaron”

A zsűri fődíját nyerte el a Liget Budapest Projekt keretében megvalósuló Magyar Zene Háza Cannes-ban, a világ legnagyobb és legrangosabb ingatlanszakmai kiállításán, a MIPIM-en – jelentette be Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa. Először kapta meg a zsűri fődíját magyar fejlesztés a legrangosabb nemzetközi ingatlanszakmai díj, a MIPIM Awards három évtizedes történetében. A nemzetközi szakmai grémium a világ legjobb épületeit felvonultató mezőny elé helyezte a Magyar Zene Házát, és egyhangú szavazással a zsűri fődíjával jutalmazta. A nemzetközi szakértőkből álló döntőbizottság az indoklásában fenntarthatósági, esztétikai és látogatói élmény szempontjából egyaránt a világ legjobbjának ítélte a japán sztárépítész, Sou Fujimoto által tervezett különleges épületet. A MIPIM Awards fődíjával a Magyar Zene Háza a hazai ingatlanfejlesztés egyik legnagyobb nemzetközi sikerét érte el, és Magyarország egyik legtöbb elismeréssel rendelkező épületévé vált. Korábban a neves londoni International Property Awards, illetve az amerikai Music Cities Awards díjátadóin hozhatta el a legjobbaknak járó elismerést, míg a CNN, a World Architecture vagy a vezető nemzetközi programajánló, a TimeOut magazin pedig a világ legjobban várt épületei között tartotta számon.

Utunk végére értünk, így végül a földszintre gyalogolunk vissza. Ugyan csak részleteiben, de kezd összeállni a kép: kezdjük megérteni, milyen magas szintű összehangolt munka járult hozzá a számos díjjal elismert épület elkészültéhez, a magas szintű kivitelezéshez.

Ha valaki belép a Magyar Zene Házába, a letisztult és finom építészeti tér ugyanúgy hat rá, attól függetlenül, hogy mennyire képzett vagy laikus.

 

Ezek is érdekelhetnek