Mágus lovagkereszttel

Aki

nem volt kortársa, annak nehéz elmagyarázni, mitől volt különös

jelenség Verebes. Valahogy mindig mást akart, mint ami a nyolcvanas

évek elején volt a trendi. Olyan világban éltünk, amikor nem illett

kitűnni a szürkeségből. A nyilvánosságot hivatalos colstokkal mérték:

hogy kiről mennyit írhatnak, beszélhetnek – különösen, hogy mit –, azt

„magasabb helyeken” döntötték el. És akkor jött egy edző a Haller

térről, és megbolondította az egész országot, a róla szóló híradásokat

nem lehetett kordában tartani. Sikereinek igazi színhelye Győr volt. Jó

helyen fogott talajt, hiszen abban az időben gazdaságilag is futott a

szekér a Rábánál, Horváth Ede, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár

vezérigazgatója pedig nagy hatalmú – és igen népszerű – káder volt.

Tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának, sokan „vörös bárónak”

nevezték, mindenesetre az egyszerű szakmunkásból lett „vezér” adott

magára és környezetére. A műhelyek falait kicsempézték, a munkapadok

mellett hamutartók álltak, volt az üzemben télikert, akvárium. És kívül

egy nagyon jó futballcsapat!
 Amikor a Rába Steiger traktort

kezdték gyártani Győrben, Verebes József akkor érkezett a Videotontól a

Rába-parti városba. A hallatlanul szuggesztív egyéniség elhitette a

játékosaival, hogy ők a legjobbak, és így is lett: csapatával 1982-ben

és 1983-ban bajnokságot nyert. Ő maga 1982-ben Az Év Edzője lett, és a

város Pro Urbe Díjjal tüntette ki.
Most, amikor az állami ordó után

megkérdeztem tőle, saját magának mikor adományozta volna a

lovagkeresztet, gondolkodás nélkül rávágta, hogy nyilván a győri

sikeres fél évtized eredményei után. Merthogy 1984-ben és 1985-ben

ezüstérmes, 1986-ban pedig bronzérmes lett a keze alatt a Rába ETO.

Sikk volt ekkor az egész országból Győrbe meccsre járni a nyolcvanezer

forintos Zsigulival, háromforintos benzinnel. Össze is jött a meccsekre

a harmincezer néző. Szentes Lázár, Hajszán Gyula, Hannich Péter –

nemzeti hősök voltak valamennyien, hiszen a válogatott is belőlük állt.

A nimbuszteremtő szériájának azonban még nem volt vége. Elcsábították a

kiesés szélén álló MTK-hoz – és az 1986–87-es idényben bajnokságot

nyert az MTK VM-mel! Ebben az évben persze, hogy mesteredző lett, és

majdhogynem a Duna jegén választották szövetségi kapitánnyá. Ilyen

minőségében a nevéhez két győzelem, egy-egy döntetlen és vereség

fűződik. A kitüntetés tehát, tréfásan úgy is mondhatnánk, Kádár-retro

MTK-hátszéllel… Edzősködött később a Kispest Honvédnál, a Vasasnál, a

Rába ETO-nál, de ekkor már a magyar fociban más szelek fújtak.
Amikor

nem nagyon keresték az élvonalbeli csapatok, egy gyerekcsapatot kezdett

edzeni Lágymányoson. Most, hogy megalakult a VUL TC

(Vác–Újbuda–Lágymányos), az NB II-ben vitézkedik legényeivel a Mágus.

Lehet, hogy közben valahol egy Horváth Edét is talált. Azt mondja, az

első évben a 6. és a 12. hely között kívánnak végezni, de jövőre már a

feljutás a cél. A kezdet nem volt valami fényes, kikaptak

Jászberényben. Vácott, Újbudán és Lágymányoson biztosak benne, hogy a

66 éves Mágus csak kihúzza azt a piros szemű fehér nyulat a cilinderből.