Mondd, kit választanál?

Ha így tekintek a magyar futballra, akkor mindenképp a Debrecenre esne a választásom. Vidéki klub – nálam ez nyerő –, a város civilizált, alighanem jómódú is, tehát a „Lokit” nem fenyegeti a felszámolás veszélye. Ami az eredményességet illeti, itthon nincs jobb nála. A drukkerek hada magával ragadó: még akkor is ünnepelnek, amikor erre az égvilágon semmi okuk nincs. Mégsem tudok lelkesedni a DVSC-ért. Elmondom, miért.
A csapat engem mint szimpatizánst – és vélem együtt sok tízezer embert – mindig cserbenhagy, amikor bimbódzna valami szerelemféle. Megnyeri a bajnokságot így vagy úgy, kijutnak a nemzetközi porondra – és már az első akadályban akkorát esnek, mint egy ólajtó. Esetleg mennek egy kört, de aztán vége… Igazolnak olyan játékosokat, akikről tudni már a kiválasztáskor, hogy nem fogják megváltani a világot: Vukmir, Leandro, Komlósi, Czvitkovics – istenem, tizenkettő egy tucat. Itt volt legutóbb az MTK elleni meccsük. Garami Józsi bácsi a Hidegkuti stadionban pályára küldött egy cserkészcsapatot. Tizenegy zöldfülű gyereket, akikhez csak azért kellett Végh, hogy a későn jövők is tudják, melyik az MTK kapuja. Aztán ez a fiatal együttes úgy megverte a Debrecent, ahogy kell. Ilyenkor a szimpatizáns visszahőköl, az elkötelezett „ultra” pedig elfelejti a Loki-indulót: „Mi indulunk, ha kell. / Mi nem felejtjük el. / Bennünk a vér / piros-fehér.” A fővárosba bizony alig tucatnyi piros-fehér vérű szurkoló kísérte el csapatát.
Kezdjünk el tudálékoskodni: az biztos, hogy a cseh labdarúgás magasabb szinten áll, mint a magyar. Ennek ellenére Miroslav Beranek semmivel nem jobb tréner, mint Szentes Lázár volt. Ennek ellenére a klubelnök, Szima Gábor kijelentette, hogy nem gondolkodnak edzőváltáson. Kár… Nemrég komoly támogató jelentkezett, súlyos pénzekkel. A világhálón fognak cégükkel terjeszkedni. A virtuális világ mellett talán az Oláh Gábor utcában is produkálnak valamit. Debrecen az a hely, ahol a legkönnyebben lehetne sikereket elérni. Szinte minden adva van hozzá. Szinte… – na, innen a legnehezebb elmozdulni. Most van egy Dzsudzsák Balázsuk, és a lelátón már a menedzserek hada ízlelgeti, mint a félig érett gyümölcsöt, lehet-e külfödre igazolni, hogy vegyenek az árából két Marcolinit. A magyar futballnak nem jó, ha a DVSC nyeri a bajnokságot. Nem viszi semmire, a többiek meg még rosszabbak.
Lehetne persze helyette szurkolni az MTK-nak – csak hát mire megtanulom a játékosok nevét, már régen a Liverpool fiókcsapatában játszanak. Elmentem Törökszentmiklósra egy kupameccsre, hogy lássam Németh Krisztiánt. Ott láttam utoljára.
Előtte vagyunk a válogatott Olaszország elleni gálájának. Ha valaki nagyot alakít, úgy jár, mint Torghelle, aki két gólt rúgott Oliver Kahnnak, és azóta egy óriási fémkofferral járja a világot.
Hát akkor kinek is szurkoljunk? Az igényességnek, és ne a bóvlinak, tisztelettel. És akkor talán megyünk még egy kört a kupákban.