Lepsénynél még megvolt...

A félidőben még mi vezettünk 39-33-ra, aztán 22 pontos „zakó” – itt történetesen „kosztümkabát” – lett a vége. Még néhány szerencsétlen eredmény, aztán ott vagyunk, hogy egy minitornán Európa legjobb 24 csapata közé kellene beverekednünk magunkat.
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy hosszú éveken át figyelemmel kísérhettem a szolnoki Tisza Kupán női válogatottunk szereplését a kontinens legjobbjai ellen. Franciák, bolgárok, szovjetek, románok vendégeskedtek a tiszaligeti körcsarnokban, Szabics Magdi, Kiss Lenke, Boksay Zsuzsa, Beloberk Éva, Németh Ági lépett ellenük parkettra, egyszóval azok, akiket a 22 évig dirigáló Killik László szövetségi kapitány éppen a legjobbaknak talált. Jelentem, akkor még volt kosárlabdánk, legyen elég ehhez érvként egy Európa-bajnoki bronzérmet felmutatni. Még mindig hetedikek voltunk az Európa-bajnokságon 2001-ben, de már nem a válogatottról esett a legtöbb szó, hanem a Sopron és a Pécs párharcáról, külföldi légiós hölgyekről és – ne is tagadjuk – a pénzről. A hölgyek elindultak pénzt keresni, így megfordultak néhányan Szolnokon a nevesebbek közül, nyertek is egy kupát, miközben kiürítették a MÁV-Coop kasszáját. Az Olaj férfijátékosai ekkor arra panaszkodtak, hogy olykor csak a felét kapják annak a juttatásnak, amit a női sztárok, pedig a közönséggel mérve az ő renoméjuk valamivel magasabb lenne.
Amikor a szolnoki pénzforrás elapadt, Diósgyőrbe igazoltak a jobb nevek, ám ott is belerokkantak a megtartásukba. Közben a mi várakozásunk kimerült abban, hogy bekerül-e a Sopron vagy a Pécs a Final Fourba, kik jönnek külföldről a klubokhoz, később pedig azt játszhattuk meg a tippmixen, hogy kik lesznek a sportág vezérkarának tisztségviselői. Van egy ember, aki nagy titkok tudója, Rátgéber László a neve. A válogatottat 1997-től dirigálta, ám egy szép napon bement Bartha Ferenchez, a Magyar Kosárlabda Szövetség akkori elnökéhez, és közölte, nem kíván tovább a válogatott kispadján ülni, megvannak az okai, de erről talán később nyilatkozik. Pedig ha akkor elmondja… Ez már komoly figyelmeztetés lehetett volna, ha a vezetők nem a pozíciójuk megtartásával vannak elfoglalva. De csak abban buzgólkodtak. Nagy csaták árán sikerült a régi vezetést szélnek ereszteni, jöttek Berényi Jánosék új idők új dalaival: nemcsak Európa-bajnoki részvételt, de olimpiai kvótát is ígértek. Ehhez persze Rátgéber kellett volna, ám ő továbbra sem állt kötélnek. Jött szegény Bencze Tamás, aki végül elvitte a balhét, most „felszámolóbiztosnak” szárnysegédjét, Székely Norbertet kérték fel, aki sokat nem bukhat az ügyön. Ha sikerül megvernünk a pótselejtezőn Svédországot és Szlovéniát, elismerően bólintanak majd a teljesítményére. Ha nem, úgy a kutya sem beszél néhány évig a B divízióba csúszott női kosárlabda-válogatottról.
Azt azért megnézhette volna valaki, hogy Berényi János mit hagyott maga után a teniszsportban…