Fiatalság, boldogság

Ezek a magyar játékosok pedig valamennyien utánpótlás-válogatottak. Néhányan abban az U17-es együttesben szerepeltek, amely kapott gól nélkül jutott tovább csoportjából a bulgáriai selejtezőtornán. Mások az U19-es gárdát erősítették, amely hazai pályán játszva legyőzte Kazahsztánt, Walest és Svájcot, így csoportelsőként várhatja az elit kör sorsolását. És akad olyan futballista is, aki az U21-es válogatott tagja, amely – a lapzártánk utáni, fehéroroszok elleni meccstől voltaképpen függetlenül, hiszen a szerb együttes az igazi ellenfél – reális eséllyel pályázik az Eb-döntőbe jutásra.
Régen volt ilyen ősz, amikor három korosztályos futballcsapatunk is szép sikert ért el. Bár kétségtelenül nívós munka folyik az MTK-nál (az U17-es együttes hatvan százalékát ez a klub adja), akadnak tehetségek Újpesten, feltűnik néhány ügyes srác a vidéki klubokban, azért egyértelmű: már a fiataloknál is a külföldről viszszatérők a sztárok. A kijevi Farkas Balázs, a liverpooli Németh Krisztián, a madridi Szalay Ádám, a hamburgi Nagy Dániel, a nijmegeni Hrepka Ádám, a moszkvai Dudás Ádám már egy egészen más futballközegből érkezik haza. Lám, ennyit számítanak a profi körülmények: ha nem lóg ki a villanyvezeték a koszos falból, ha lehet sötétedés után is edzeni, ha nem kóbor kutyák elől szaladva kell visszahozni az elgurult labdát, akkor ezekből a magyar fiúkból is ki lehet hozni a legjobbat. És ha, ne adj’ isten, Szalay Ádám sosem kap szerelést a Real Madridban, Németh Krisztiánt az angol harmadosztályba adja kölcsön a Liverpool, avagy Dudás Ádám még a Szpartak Moszkva kispadjáig sem jut el, akkor is megérte nekik külföldre szerződniük. Mert részesei lehettek a futballnak – az igazi, hamisítatlan futballnak, amit itthon bizony hírből sem ismerünk.