Az év legjobb magyar sportolói

Királyból uralkodó
Motorversenyzőből sztár lett Talmácsi Gábor, aki valódi és kiemelkedő teljesítményével érdemelte ki ezt a titulust. Talmácsit is a televízió tette sztárrá: kellett hozzá egy világbajnoki cím, de az m1 közvetítései nélkül Talma aligha lenne ismertebb, mint a cselgáncsban Európa-bajnok Braun Ákos.
A sztárságra jó példa a világbajnoki címet megünneplő Talmageddon nevű műsor: efféle csinnadratta eddig legfeljebb a kereskedelmi tévék valóságshow-szereplőinek járt, akik a kiszavazásuk után hetekig beharangozott, „letépemafejedteállat"-szerű bokszmeccsen dönthették el, hogy a villában kinek járt volna az utolsó adag ecetes uborka. Az m1 ugyanúgy felismerte, hogy a motoros népszerűségét ki kell használni, mint maga Talma, aki immár kiváló internetes oldallal és a pályafutásáról szóló könyvvel jelentkezik.
Talmácsi Gábor a csúcsra ért, nincs más hátra, mint néhány évig még odafenn maradnia. Csakhogy ez már jóval nehezebb feladat lesz.
Mert ő évekig csak egy szimpatikus versenyző volt, akitől minden világbajnoki helyezés szép eredmény, most viszont már Talmácsi Gábor maga a világbajnok, akinek akár egy ősöreg Babettán vagy rolleren ülve is versenyben kell lennie a címvédésért. Ezért is volt jó ötlet még egy évig a 125 köbcentiben maradni, hiszen az ismerős közegben azért több esély van az újabb kimagasló szereplésre, mint a 250­es kategóriában.
Persze ez az óvatosság kicsit rávilágít a további tervek korlátozottságára is. Egy ifjú motoros ugyanis általában úgy indul az életnek, hogy a 125-ösök között eltöltött néhány tanulóév után felmegy az előszobának számító 250-be, és ha ott is sikeres lesz, akkor bevállalja az 500 köbcentis kategóriát, ahol egyszer tán lesz esélye megelőzni a királynak tekintett Valentino Rossit vagy újabban Casey Stonert.
Talmácsi Gábor régi nagy ellenfelei közül a 2005-ös világbajnok svájci Thomas Lüthi már két évet lehúzott a 250-ben, a 2006-os első spanyol Alvaro Bautista ebben a szezonban a negyedik helyen végzett a magasabb kategóriában, míg a korábbi nemszeretett csapattárs finn Mika Kallio a hetedik lett. Lüthi huszonegy éves, Bautista huszonhárom, Kallio huszonöt, míg Talmácsi már huszonnyolc lesz, amikor 2009 tavaszán élete első versenyére készülhet 250 köbcentis gépen, és legjobb esetben is harminc-harmincegy lehetne, amikor megcélozhatná a szuperkategóriát. Tekintve, hogy az 500-asok között ebben az évben világbajnok, Rossi-verő ausztrál Stoner még csak huszonkét éves, valószínű, hogy Talmácsi Gábor ilyen magasságokba soha nem jut el, erről nyilván álmodozni is fölösleges. Arra persze van esély, hogy a 2008-as jó szereplés, például címvédés után afféle pünkösdi királyból valódi uralkodóként kerüljön fel a 250-be, ahol évekig lesz esélye a dobogóért harcolni. Lássuk be: egy, szinte a semmiből indult magyar motoros számára azért ez sem lebecsülendő cél.
Talma-karrier
1985: Az első motorosélmény: négyévesen az édesapja által készített minijárgányon indulás a 80 köbcentis gyerekversenyeken.
1999: Győzelem a magyar bajnokságon és az Alpok–Adria-kupán.
2000: Ötödik helyezés az Európa-bajnokságon, az első futam a világbajnokságon.
2001: Az első teljes évad a világbajnokságon egy Honda nyergében a Racing Service csapattal.
2004: Ezúttal a Malaguti istálló a gazda, rossz motorral viszonylag jó szereplés.
2006: A Honda az újabb állomás, ám egy régi fejlesztésű motorral felejthető eredmény.
2007: Világbajnoki cím egy Aprilia motorral.
2009: A tervek szerint egy újabb 125 köbcentis versenyévad után vált, és a 250-es kategóriában indul.
A legforróbb futam
Mi a fontosabb: az egyén bronzérme vagy a csapattárs világbajnoki címe? Ez volt a kérdés a 2005-ös katari versenyen, amikor a KTM csapat megkérte Talmácsi Gábort, hogy segítse (vagyis lehetőség szerint hagyja nyerni) a vb-aranyért küzdő Mika Kalliót. Nos, a magyar motoros a segítséget úgy értelmezte, hogy a célegyenesben mindenki megdöbbenésére megelőzte a támadásra abszolút nem számító és már magát ünnepeltető finnt. A futamgyőzelem fontos volt Talmácsi bronzérméhez, ám a KTM és Kallio nagyon megsértődött, hogy a csapattárs hátba szúrta (Talma – enyhén fals – védekezése úgy hangzott: dehogy akartam én nyerni, azt hittem, még hátravan egy kör…). Néhány héttel később kiderült, éppen ezek a pontok hiányoztak volna Kalliónak a világbajnoki címhez. Bosszúból a KTM az előszerződések dacára mégsem engedte Talmácsit a 250-esbe, aki átszerződött a Hondához, és másfél évvel később világbajnok lett.

Rakétaként az elitbe
Valamivel több mint fél évvel ezelőtt, 2007 tavaszán egy még csak kevéssé ismert, tizenkilenc esztendős magyar teniszezőnő, Szávay Ágnes úgy döntött, hogy a hamarosan kezdődő szezonban óriási bravúrt ér el, és bekerül a világranglista első száz helyezettje közé. Másról ugyebár nem nagyon álmodhatott, hiszen csúnya deréksérülése miatt előzőleg sokat kihagyott: kín volt az edzés, fájt minden mozdulat, és kellett néhány hónap, amíg Ági úgy érezhette, hogy irány az elit. Az elit, vagyis a legjobb száz.
November huszadikán már a tizenkilencedik volt a világranglistán.
Talán legutóbb Szeles Mónika vagy Anna Kurnyikova tört ily rakétasebességgel fölfelé a női teniszezők közül. Tornagyőzelem Palermóban, a selejtezőből döntőbe jutás New Havenben, majd a legjobb nyolc közé kerülés az US Openen. Remek teljesítményével a bankszámla forgalma is megnőtt: hároméves profi pályafutása alatt Szávay Ágnes 283 492 dollárt keresett, ami cirka ötvenmillió forintnak felel meg – ez is azt bizonyítja, hogy kivételes tehetségről van szó, aki szorgos munkával elérte, hogy már közvetlenül az elithez sorolják. Ne feledjük: immár nem a százas elithez…
Szávay Ágnes célja nem is lehet más, mint hogy 2008-ban egy-egy meglepetésgyőzelmével bejusson a legjobb tizenhat közé. Különleges lehetőséget jelentene ez neki: egy évvel a New Haven-i selejtező után máris kiemelt lenne Wimbledonban…

Mérföldkövek a medencében
A debreceni rövidpályás úszó Európa-bajnokságon Cseh Laci mágiát művelt! A verseny előtt felírta a várható eredményét egy papírra, betette egy borítékba, és odaadta a szövetség elnökének azzal, hogy a döntő után nyissa ki. Vége lett a 200 méteres vegyes úszásnak, és a halásztelki fiatalember 1:52,99 perces idővel lett első. Hát persze, hogy világcsúcs, hát persze, hogy a többiek már fel sem fértek a televízió képernyőjére a közvetítéskor. Himnusz, kézrázás, ami jár, aztán a televízió nyilvánossága előtt, közjegyző jelenlétében felnyitották a borítékot és majd hanyatt estek a meglepetéstől, merthogy a papíron ez állt: 1:52,99.
Másnap a szívéhez még közelebb lévő, 400 méteres vegyes úszás következett. Borítékban az újabb világcsúcs, és ugyanaz a medencében is! De még milyen rekord: ember nincs a Földön, aki 4 percen belül úszta volna a négy úszásnemben a távot. Armstrong a Holdra lépett… Csengettem a mobilját egy rövid nyilatkozatra, ám egy másik korszakos úszó szólt a telefonba: az idősebb Cseh Laci, aki a maga idejében elsőként úszott 1 percen belül 100 háton. Elnézést kért, de a gyerek szigorú őrizet alatt van, éppen koncentrál a következő számra (a 200 pillangóra, amit ugyancsak megnyert!), és éppen fejben teljesíti a távot. A „testőrség" – az édesapa és Turi György edző – zárja ki ilyenkor számára a külvilágot.
Egyébként Laci jól van, az egyetemen éppen két zárthelyi dolgozatot írt az Eb előtt, a sikerek pedig arra valók, hogy Phelps is elgondolkozzon a világ folyásán. Mert azért az a melbourne-i világbajnokság jó lecke volt. És az okos tanul belőle.

Aranyéremre várva
Vízszintes, öt betű: csinos, sikeres, akkorát lő, mint egy mozsárágyú, de ezekben a napokban nagyon szomorú. A válasz természetesen Görbe, azaz Görbicz Anita, az egyik legtehetségesebb magyar kézilabdázó.
Csinos? Alapesetben Győr városa, világversenyek idején pedig az egész ország szerelmes bele, főleg, amikor megy a csapatnak.
Sikeres? Bár még csak huszonöt éves, volt már vb-ezüstérmes, vb- és Eb-harmadik, olimpiai ötödik, BL-elődöntős, KEK-döntős és háromszoros EHF-kupa-döntős. Viszont nem nehéz észrevenni: a győztes szó sehol nem szerepel a felsorolásban, Görbe eddig mindig csak második, harmadik volt, aranyat a két magyar bajnoki címen kívül nem sikerült nyernie. Igaz, némileg kárpótolhatta, hogy 2005-ben őt választották minden idők legfiatalabbjaként, alig huszonhárom évesen a világ legjobb női kézilabdázójának.
Nagyokat lő? Még annál is nagyobbakat. Irányító létére átlövőket megszégyenítő erővel képes kapura dobni a labdát, és majdhogynem minden nagy tornán versenyben van a gólkirálynői címért.
Most szomorú? Sajnos, vele együtt mi is szomorkodtunk, hiszen a múlt héten véget ért franciaországi világbajnokságon megint nem sikerült azt régen várt aranyat összehoznia, a negyeddöntőben a csapat balszerencsés vereséget szenvedett az oroszoktól.
Mégis nyugodtan mondhatjuk, a 2007-es esztendő is Görbicz Anita éve volt. Nemrég igazi sztárhoz méltón könyv is jelent meg róla Anita arcai címmel. A többes szám indokolt: az az arc most még kicsit sápadt a vb-kudarc miatt, de valami azt súgja, az olimpia után újra a megszokott bájosan mosolygós lesz.

Mágikus magyar
Tizennyolc évesen az ember annak is örül, ha nyári munkából el tud menni az utószezonban egy külföldi útra, vagy a jó érettségi miatt a nagybácsi meglepi egy tízéves Skodával. Németh Krisztián januárban lesz tizennyolc éves, ugyanakkor félhivatalos adatok szerint 1,1 millió forintot keres – nem havonta, hanem hetente. Igaz, munkaadója nem más, mint a BL-döntős Liverpool.
Kétségtelen, az MTK által működtetett agárdi futballakadémiáról már sok jót mondtak, ám arra alig számított bárki is, hogy 2007-ben kapásból három fiatal játékost – Németh Krisztiánt, Simon Andrást és Gulácsi Pétert – szerződtet az angol sztárcsapat. Közülük Németh számít a legnagyobb ígéretnek: tizenhét évesen már az NB I-ben lőtte szorgalmasan a gólokat, majd bemutatkozott a nagyválogatottban is.
A legfontosabb kérdés: megállja-e majd a helyét a Liverpoolban is? Nos, egy ideig még nem kerül a nagyok közelébe, legjobb esetben is csak a következő szezonban kap néhány percet egy-egy Ligameccsen, ám a tartalékok között remekel. Mióta felépült sérüléséből, három meccsen öt gólt rúgott, ő végezte ki a Manchester Cityt, az Evertont és a Middlesbrough-t is. (A helyi derbin az Everton ellen zsúfolt ház, tízezer néző előtt játszhatott…) És mivel Rafa Benítez, az első csapat menedzsere szorgosan látogatja a „reserve" mérkőzéseit, jó esély van arra, hogy egyszer kipróbálja az Angliában a Pool-szurkolók körében csak mágikus magyarként emlegetett Németh Krisztiánt.

Az év sportolói és edzői 2007-ben
Nők: 1. Szávay Ágnes (tenisz), 2. Kovács Katalin (kajak), 3. Csomor Erika (triatlon).
Férfiak. 1. Talmácsi Gábor (motor), 2. Horváth Viktor (öttusa), 3. Kulcsár Krisztián (vívás).
Csapat: 1. Férfi kardválogatott. 2. Női asztalitenisz-válogatott. 3. Kozman György, Kolonics György (kenu).
Edzők: 1. Kuhárszky Zoltán (tenisz), 2. Fábiánné Rozsnyói Katalin (kajak-kenu), 3. Kulcsár Győző (vívás).
Szövetségi kapitányok: Angyal Zoltán (kajak-kenu), 2. Kemény Dénes (vízilabda), 3. Nébald György (vívás, kard).