Ági, nem volt túl korán?

A soltvadkerti tinit kedves, közvetlen lánynak ismertem, tudtam azt is, hogy szülei a zavartalan családi életüket adták fel azért, hogy lányuk minél többre vigye abban a sportágban, amelyért egyébiránt az apa és az anya is rajong. A teniszoktató mama a fővárosba költözött Ágival, Szávay Zsolt otthon maradt Soltvadkerten a fiával. Egyszóval példaértékű volt a szülők áldozatvállalása, igaz, ilyen ritka tehetség ilyen törődést érdemel.
Szávay sikere talpra ugrasztotta az ország tenisztársadalmát. Az év végén két névtől, Szávay Ágiétól és Talmácsi Gáborétól volt hangos a média, teljes joggal. Magam éjszaka is felkeltem megnézni az interneten, mire végzett Ági, ha éppen a Föld másik oldalán lépett pályára. A karácsonyi számunkba egész oldalas interjút szerettem volna készíteni vele, hiszen ha valaki, hát ő kiérdemelte. A huszadik helyre tornázta föl magát a világranglistán egy év alatt úgy, hogy a legjobb háromszáz között sem volt, amikor elkezdődött a nagy menetelés. Felhívtam edzőjét, Bocskay Józsefet, aki mindig készséges és segítőkész volt, a világ bármely pontján kaptam is telefonvégre. A karácsonyi cikk ügyében zavartan mentegetődzött, mondván, Ági sajtósával egyeztessek ez ügyben, és megadta a sajtófőnök telefonszámát. Fehívtam a hölgyet, ugyan soroljon már be a sorukra váró kollégák közé, ám a válasz fölöttébb meglepő volt: Ági már „élőben" nem ad interjút, tegyek fel néhány kérdést interneten, melyeket megválaszolnak. Ez azért nem az igazi… Feltárcsáztam az édesapát, Szávay Zsoltot, aki 1975-ben tagja volt a Szabad Föld Kupát nyert soltvadkerti focicsapatnak, emlékezzünk akkor erre a dicsőségre, mellesleg megemlítve, hogy a népszerű teniszezőlány apjával beszélgetünk. A válasz itt is mellbevágó volt: bizony, a „menedzsment" az egész család számára leállította a nyilatkozást… Se Szabad Föld Kupa, se a kis húg, Bianka, egyszóval a sikernek sajtócsönd lett az ára. A díjkiosztó gálán a soltvadkerti kislány helyett egy érett sztár lépett a színpadra, akinek ruhakölteményét, frizuráját ámulva csodálhattuk. Aztán jött az első két ausztráliai verseny idén – ami nem volt az a kifejezett diadalmenet.
Azt hiszem, nem kell ahhoz lélekbúvárnak lenni, hogy kimondjuk: túl nagy terhet raktak a 19 éves sportoló vállára. Aki annyira meg akar felelni, hogy elgörcsölte az Ausztrál Opent. Persze, lesz még jobb is, reméljük, ünnepeljük őt még elégszer. Én azonban már hajnalban nem kelek fel, hogy megnézzem, mire végzett a Föld túlsó oldalán…