Irány az olimpia

Eddig 42 sportoló és a férfi pólócsapat szerzett pekingi kvótát. Régebben a magyar súlyemelők az olimpiai aranyért harcoltak. Most egyelőre az olimpiai részvétel is csak álom.
Nyolc hónappal a pekingi játékok előtt ugyanis még egyetlen versenyzőnk sem szerzett részvételi jogot, és tekintve, hogy már csak a római Európa-bajnokságon lehet javítani, seregnyi magyar résztvevőre aligha számíthatunk. Rosszabb esetben egyre sem: amennyiben ugyanis nem sikerül a még nem szerzett országok csapatversenyében legalább az első ötbe (a nőknél az első háromba) kerülni, Peking honi súlyemelő nélkül marad.
Persze, kinek is hiányozna? A magyar súlyemelés ma már egyáltalán nem számottevő tényező a világsportban. Az Athénban olimpiai ezüstöt szerzett Krutzler Eszter visszatérése után még nem a régi, Likerecz Gyöngyi abbahagyta, Varga Viktória pedig nem tudott mit kezdeni makacs sérülésével, és ő is befejezi. A férfiaknál a legutóbbi olimpián lebukott Gyurkovics Ferenc ugyan újrakezdi, de Pekingben nem lehet ott, így egyedül Tancsics Lászlótól reméli a szakvezetés, hogy végül kvótaszerző helyre emelheti a magyar csapatot.
Lássuk be, szolid remények.
Főként a múlt tükrében: 1960 óta minden olimpián érmet nyertek a magyar súlyemelők (természetesen az 1984-es Los Angeles-it leszámítva), ám eközben a doppingesetek miatt itthon és külföldön is feketelistára került a sportág. A több „sima" lebukás mellett különösen szégyenteljes volt, hogy 1988-ban Szanyi Andortól, 2004-ben pedig Gyurkovics Ferenctől vették vissza az ezüstérmet, porig alázva a becsületesen készülő magyar súlyemelőket.
Bár a jelenlegi helyzetet nézve nagyon úgy fest: a dopping és a tiszta felkészülés eredménye egyaránt bukás.