Szétcsúszva

Németh András a decemberi vb után maga mondta el minden fórumon: a csapat szétesett, klikkek alakultak ki, sokan nem beszéltek egymással, törvényszerű volt a lebőgés. Az egymás iránti mély utálat senkit sem érdekel, ha a válogatott agyonveri aktuális ellenfeleit, ugyanakkor mindenki nagytakarítást kíván, ha a fél világ átgázol rajtunk - az utolsó négy meccsen pedig négy vereséget sikerült felmutatni, még a korábban nem kifejezetten kézilabda-nagyhatalomnak tartott Angola is legyőzte a magyarokat. Németh Andrásnak így már csak becsületből is illett volna tálcán felkínálnia saját fejét: ha lemondatják, tisztességes mártír lesz, ha pedig az elnökség hagyja tovább dolgozni, korrekt ember. Minden különösen annak tükrében meglepő, hogy másodedzője, Zsiga Gyula önként távozott – bizonyítva, hogy nemcsak a pályán, hanem a kispadon sem volt meg a kellő összhang.
A férfiaknál persze most még minden szép és jó, a szakvezetés legrosszabb esetben egy olimpiai selejtezőt érő helyet vár a csapattól. Hogy ez konkrétan mit jelent, azt most még nem lehet tudni, hiszen a kilenc, magát még nem kvalifikált együttesből kell legalább hetet megelőzni – mivel azonban a jobbak már kiharcolták a pekingi (vagy az olimpiai selejtezőt érő) részvételt, akár egy gyenge kilencedik hely is „továbbjutást" érhet.
Skaliczki László csapatának persze így sem lesz könnyű felülmúlnia Németh András együttesét, hiszen a férfiak azért válogatott szinten kevésbé jegyzettek, mint a nők. Úgyhogy a decemberben történtekhez képest már az is jelentős előrelépés, ha a torna után a válogatott tagjai és edzői még beszélnek egymással.