Cseh Laci röptében

Mire ez az írás megjelenik, már az Atlanti-óceánon is túl lesz, miközben a dél-afrikai edzőtáborból indulva megjárta Pekinget, az idei olimpia színhelyét, ahol letette névjegyét. Egy ekkora út Marco Polónak belekerült volna néhány emberöltőjébe.
Néhány napos itthon tartózkodása alatt arról kérdeztem, mit tapasztalt a kínai fővárosban.
– Ha nem láttam volna, milyen lelkesen repült a nyakadba a barátnőd Ferihegyen, azt kérdezném: milyenek a kínai nők?
– Kérdezni lehet, és én válaszolok is: számomra mind egyformák. Azért arról meg lehetett különböztetni őket, hogy némelyikük már tud angolul, így a kérdéseinkre tudtak válaszolni.
– Hogy érezted magad Pekingben?
– Túlságosan frissnek. Nehezen ment az átállás, este szunyókáltam valamennyit, aztán úgy éjjel két óra tájban felébredtem, és csak akkor tudtam volna aludni, amikor be kellett ugrani a medencébe versenyezni.
– Így legalább elmondhatod, hogy álmodban is képes vagy ilyen fontos versenyt nyerni 200 és 400 méteres vegyes úszásban, ráadásul olyan nagyszerű idővel – 200-on 2:00.13, 400-on 4:14.24 –, ami ilyenkor, februárban nem gyakori. Egyébként mindenki „álmában" úszott?
– Egyáltalán nem. Gyurta Dani például remekül aludt, kipihenten ébredt. Számomra azért volt tanúságos a kinntartózkodás, mert kiderült, hogy nekem hosszabb idő, úgy tíz nap kell az akklimatizálódáshoz, így az olimpiára való indulást is úgy kell majd tervezni.
– Hogy ízlett a kutyahús?
– Nekünk nem volt részünk benne, európai ízlés szerint étkeztünk, marhát, sertést, csirkét tálaltak. Halat is kínáltak, de azt itthon sem fogyasztom.
– Mekkora város Peking?
– Mintha Magyarország összes országútja ott futna és valamennyi magyar autó rajta közlekedne, persze kínai rendszámmal. Kicsit hideg volt, úgy nulla fok körül, ezzel együtt jól éreztük magunkat. Kissé meglegyintett bennünket az olimpia szele.
A külföldi sportolókat azzal riogatták, hogy Kínában titkos edzőtáborokban készülnek egyes sportágak versenyzői, akik aztán az olimpián állnak majd elő szenzációs eredményeikkel. Turi Györgytől, Cseh Laci edzőjétől arra kértem választ, látta-e valami jelét annak, hogy fenyegetne a „kínai veszedelem"?
– Semmi rendkívüli nem történt a versenyen – válaszolta a mester. – Az ismert versenyzőik nem voltak semmivel jobbak, mint korábban, csupán attól, mert olimpia következik. Ugyanígy a japán és a koreai sportolók is hozták az átlagos formájukat. Úgy gondolom, az igazán nagy ellenfeleket nem keletről kell várni…
A magyar úszók ezért Amerikába repültek, ott folytatják készülődésüket az ötkarikás versenyre. Ott, ahol speciel Cseh Laci legnagyobb riválisának, Phelpsnek is Peking jegyében telnek a napjai.