Irány az olimpia!

Athén óta pontosan tudjuk: az atlétikai sikerekben csak óvatosan szabad bizakodni. Az aranyérmétől megfosztott nem-pisilő Fazekas Róbert és a bujdokló Annus Adrián esete persze alighanem megismételhetetlen, s nagyon valószínűnek tűnik, hogy ilyen rút előélet után Pekingben már egyetlen magyar atléta sem kerül doppinggyanúba.
Más kérdés, hogy aranyálmokkal nem is érkezik senki. Világklasszisunk ugyanis most nincs, az elmúlt másfél évtizedben a rendre jól sikerült nehézatléta versenyek (Kiss Balázs, Gécsek Tibor és Annus kalapács-, Fazekas és Kővágó Zoltán diszkoszvetésben jeleskedett) ellenpólusaként most már egy dobogó közeli helyezés is szenzációszámba menne. Kővágón kívül erre a diszkoszos Máté Gábornak és a kalapácsos Pars Krisztiánnak van valamennyi esélye, de voltaképpen akár a tízpróbázó Zsivoczky Attila is befuthat. A baj csak az, hogy a fenti négy névvel felsoroltuk a magyar atlétacsapat összes, nemzetközileg is jegyzett versenyzőjét…
Jelen állás szerint a férfiak közül csak a fentebb már említett Máté, Pars, Zsivoczky és Kővágó érte el az olimpiai szerepléshez szükséges A szintet, míg a nőknél három maratonista, Kálovics Anikó, Rakonczai Bea és Teveli Petra futott megfelelő időt. Rajtuk kívül kilencen B szintesek, akik valószínűleg szintén indulhatnak az olimpián (a szabályok szerint egy országból egy versenyszámban legfeljebb három A vagy egy B szintes atléta nevezhető).
Vagyis máris tizenhat magyar sportolóval számolhatunk. De június végéig még mások is megdobhatják, -ugorhatják, -futhatják a kívánt szintet. Az atlétika amúgy az a sportág, ahol szinte semmilyen korlátozás nincs, hiszen az úszáshoz hasonlóan a nemzetközi szövetség támogatja, hogy minden országból legalább egy versenyző indulhasson. Kivétel a maraton és az 50 kilométeres gyaloglás: a két, különösen nehéz számban csak húszévesnél idősebb atléták rajtolhatnak.