Irány az olimpia

Hacsak valami hihetetlen csoda nem történik, az elmúlt két olimpián aranyérmet szerző Nagy Tímea nem lesz ott Pekingben. A párbajtőröző hölgy ugyanis nem úgy gyűjtötte a pontokat, ahogy azt szerette volna, és most bizony már szinte minden versenyt nyernie kell, hogy valamelyik magyar riválisa kárára beférjen a mezőnybe. Nagy Titi külön pechje, hogy a már második olimpián alkalmazott idióta ötlet (miszerint a hat egyéni szám mellett a létszám visszaszorítása miatt csak négy csapatversenyt tarthatnak) most a férfi tőr mellett a hagyományosan sikeres női párbajtőrt sem kímélte. Ezáltal a harminckilenc helyett csak huszonnégy versenyző állhat pástra Pekingben, ráadásul ugyebár egy aranyesélyt elvettek a párbajtőröző lányoktól.
A döntnökök azonban hajthatatlanok, így a férfiaknák a kardozók és a párbajtőrözők, a nőknél a kardozók és a tőrözők küzdhetnek egyéniben és csapatban is. A négyből három nem is lenne olyan rossz eredmény, és jelen állás szerint a női kardozók kivételével valamennyi szakágban kvótát szerezhet magyar együttes. Ráadásul mivel a csapatversenyben csak nyolcan indulhatnak, két győztes meccs máris olimpiai döntőt érne – és bizony csalódást is jelentene, ha egyik férfi alakulatunk sem lenne ott a végső nekirugaszkodáson.
Egyéniben felemás a helyzet: a csapatot is indító országok három-három vívót delegálhatnak, de jó esély van két párbajtőröző hölgy (egyikük szinte biztosan Szász Emese) kvótaszerzésére is. A női kardozóknál már egy résztvevő is szép teljesítmény lenne, Nagy Orsolyának ehhez még le kell szúrnia néhány ellenfelét, a férfi tőrözők versenye azonban alighanem magyar induló nélkül marad.
Összességében azért nem rosszak a kilátások: egy arany- és egy-két további érem nyilvánvalóan kötelező abban a sportágban, amely az elmúlt bő évszázadban már harminchárom olimpiai bajnoki címet termelt.