Irány az olimpia

Május közepén kiderül, hogy a pekingi olimpián tucatcsapat lesz-e a kajak-kenu válogatott. Ezúttal persze tekintsünk el a jelző negatív jelentéstartalmától, hiszen éppen az a cél, hogy a tizenkét versenyszám közül éppen tizenkettőben induljanak a magyar kajakosok és kenusok.
A helyzet nem reménytelen: tizenegy kvóta máris zsebben van.
A kakukktojás a kenu egyes ötszáz méteres versenye, ott még nem sikerült kiharcolni a részvételi jogot. Ám különösebb kétségünk ne legyen: a milánói Európa-bajnokságon meglesz a hiányzó kvóta. Ezáltal a kajak-kenu az öttusa és a vízilabda mellett a harmadik sportág lehet, amelyben sikerül százszázalékosan zárni, azaz minden versenyszámban indul majd magyar sportoló az olimpián.
Indul – és talán nyer is. Az öttusában és a pólóban kiegyeznénk egy-egy arannyal, a kajakosoktól legalább hármat várunk. A nőknél ebben a sportágban erre még nem volt példa. Az Európa- és a világbajnokságokon ugyebár a nyolc-tíz győzelem az átlag: a legutóbbi, duisburgi vb-n kilenc aranyat szereztek a magyarok, ebből hármat olimpiai számban.
De Janics Natasa nélkül.
A világ egyik legjobb kajakosa az emlékezetes edzőbotrány miatt csak a 200-as távon indulhatott, holott az olimpián 500 méteres versenyeket rendeznek (a férfiaknak ezrest is). A három ötszázas számban egy arany és két ezüst volt a magyar mérleg, bár korántsem kizárt, hogy Janiccsal még jobb eredményt értek volna el a lányok. Kovács Katalinnal például verhetetlen egységet alkotott Janics Natasa. Jó esély van arra, hogy az olimpián megint összeüljön az álompáros, ami biztos aranyat jelentene. Csakhát Natasa nem könnyű eset: magát legyőznie sokkal nehezebb lesz, mint az ellenfeleket.