Lemarad a világbajnok

Mesebeli idők voltak – ma versenyzőként jelen lenni az olimpián már nehezebb, mint világbajnokságot nyerni. Bizonyság rá a cselgáncsozó Braun Ákos, aki 2005-ben világ- és Európa-bajnokságot nyert, 2006-ban főiskolai világbajnok volt, mi több, a napokban a lisszaboni Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, de nem lesz ott Pekingben a 73 kilogrammosok mezőnyében. Pedig remek sportember a paksiak dzsúdósa, ráadásul az elismert szakember Hangyási László és az olimpiai bajnok Kovács Antal egyengette útját – mégsem volt szerencséje a fiúnak.
Először is az ő súlycsoportja a legközelebbi az átlagember testsúlyához, így abban van a legtöbb kiváló versenyző: csak kontinensünkön megszámolhatunk 15-20 olyan dzsúdóst, aki bármelyik versenyen az éremszerzés reményében léphet tatamira – és akkor még nem is beszéltünk az ázsiaiakról. A világbajnokunk felkészülése nem sikerült valami fényesen: tavaly a csuklójával bajlódott, porckopása volt, ínszalagjai lazultak meg, ezért míg a többiek Japánban edzőtáboroztak, ő injekciókúrára járt. Próbálta aztán behozni a lemaradást, futott, súlyzózott, úszott, ám mindez csak a bronzéremhez volt elég a kontinensviadalon.
A kilencedik európai kvótáért egy spanyol versenyzővel, Uematsuval volt harcban. Végül leegyszerűsödött a kérdés: az lesz pekingi résztvevő, aki Lisszabonban a döntőbe jut. Ha pedig mind a ketten odaérnek, a győztesé lesz a repülőjegy. Braun a belga Van Ticheltet fogta ki utolsó akadályként. Elsőre mindkettőjüket intették, aztán a magyart még egyszer – és ezzel odalett a kvóta. Hát ennyin múlik…
Hangyási László azt mondta, a sportág mégis hallat majd magáról Kínában. Véleménye szerint két érmet is nyernek cselgáncsozóink, ráadásul mindkét nemben lesz dobogósunk. Hogy kire tippel, nem mondta meg, de aligha tévedünk nagyot, ha Ungvári Miklós érmét valószínűsítjük a férfiaknál. Kovács Antal messzibbre tekintett: ő annak örült, hogy az U-23-asok Eb-jén minden idők legszebb sikerét értük el, ez pedig a következő olimpiákon jelenthet éremesélyt.
Braun Ákos? Két diplomával a zsebében visszaemlékszik arra, amikor a kairói világbajnokságról aranyérmesen hazaérve két autóbusznyi paksi szurkoló várta, és sípokkal, dobokkal, trombitákkal köszöntötték Ferihegyen. Szomorúbb, esős napokon azért eltűnődik azon, hogy ilyen éremgyűjteménnyel milyen balszerencse immár a második olimpiáról is lemaradni. És bánatában talán vesz majd egy teniszütőt…