Irány az olimpia

A jelek szerint igencsak spórolunk a repülőjeggyel. Száz nappal a pekingi olimpia megnyitója előtt 146 magyar sportoló harcolta ki az indulás jogát, ami önmagában egyáltalán nem rossz teljesítmény (főleg, hogy néhány kvóta még biztosan akad majd), és mégis: az elmúlt fél évszázad legkisebb magyar csapata készül Kínába. Az 1960-as római olimpián 180 fős, majd a későbbiekben változó, 167 és 219 közötti létszámú volt az utazó keret (a csúcsot éppen a legutóbbi, athéni játékokon jegyeztük), ám Pekingben jóval vékonyabb garnitúrával számolhatunk.
Persze a minőség sokkal fontosabb a mennyiségnél, és ha szerzünk tíz-tizenkét aranyat, akkor a legsikeresebb olimpiák között tartjuk majd számon az augusztusit. A tíz-tizenkét diadal azonban csak álom, reálisan nézve ennek a fele az elérhető – holott négy éve még nyolc aranyat nyertek a magyarok (azaz tízet, de kettőt ugye holmi veseproblémák miatt visszavettek…).
Végignézve a sportágakat, vízilabdában, öttusában, vívásban és kajak-kenuban számíthatunk jó eséllyel aranyra, utóbbiban többre is. Érem a fentieken kívül birkózásban, cselgáncsban, ökölvívásban, úszásban jöhet össze, de nem kizárt a női kézilabdacsapat, egy-két sportlövő és a kerékpározó Bodrogi László dobogóra kerülése. Persze a sportágak többségében egyáltalán nem lenne szenzáció a jó magyar szereplés, hiszen egy-egy versenyszámban átlagban tizennyolc-huszonnégy sportoló indulhat, azaz a kieséses küzdelmekben két nyert meccsel már éremközelbe lehet jutni.
Éppen a szűkre szabott kvótaszám miatt azonban már biztosan nem lesz a pekingi versenypályákon a cselgáncsban világbajnok Braun Ákos, a világbajnoki ezüstérmes tornász, Berki Krisztián vagy a kétszeres olimpiai bajnok vívó, Nagy Tímea. Tetszik, nem tetszik: ezáltal máris vesztettünk három érmet.