Sportnapló

Pedig abrosz sincs a deszkaasztalokon, a fémszékek támlája pedig hajlított furnér. De ott van a házigazda, akinél az életkor csak mellékes körülmény, hiszen úgy néz ki, mint a mesék fanyűvő óriása. Robusztus, fiatalos, akár máris kenuba pattanhatna, és végiglapátolhatná hosszában a Balatont vagy leevezhetne a Dunán a Vaskapuig. Aztán ott van a pult fölött Vajda Attila legfrissebb posztere, a falon pedig légyszaros keretekben a vendéglős sportpályafutását bemutató, megfakult fényképek, úgy 1966-tól 1984-ig, amíg a versenyzői karrierje tartott.
Hogy kezdődött? A gyerekkorában autóbalesetben megsérült Wichmann Tomika 1960-ban a Feneketlen-tó körül téblábolt, amikor egy nyitott ablakon keresztül meghallotta Szepesi György hangját, aki a római olimpiáról Parti János győzelmét közvetítette. Kellett ennél több, hogy valaki egy életre beleszeressen a kenuba? Ami ezután következett: kilenc világbajnoki cím, két olimpiai ezüst- és bronzérem, négy olimpiai részvétel, valamenynyi M betűs városban: Mexikó, München, Montreal, Moszkva. Aranyérem nem sikerült, legközelebb talán akkor állt hozzá, amikor Mexikóban Tatai Tibor lett a győztes, vele ugyanis itthon, a válogatók során váltogatva győzték le egymást. Igaz, Petrikoviccsal párosban is csak centiméterekkel maradt le a dobogó legmagasabb fokáról. Moszkvában könnyedén jutott a döntőbe, ahol aztán, úgy 700 méternél, mintha a Kreml nagy harangja esett volna a csónakba. Legjobb elfelejteni…
A pekingi olimpiáról kérdeztem. Legjobban Vajda sikerének örült. Véleménye szerint Attilát egy szenzációs dízelmotor hajtja, ami még újabb két olimpián is „kipöfögheti” neki az aranyérmet. Hogy ötszázon nem olyan gyors? Nyerjen csak mindig ezren, akkor is bekerül a sporttörténelembe. Természetesen járt az újdonsült olimpiai bajnok a vendéglőben, sőt a házigazda meg is énekeltette, a vendégek nagy örömére. Mert ne feledjük, a „házban” a zene sem idegen. Ezt bizonyítandó, Tamás (akinek csípőprotézise van) könnyedén felugrott az asztalra, majd a gitár húrjaiba csapott és elénekelt egy angol számot – fergeteges sikerrel.
Látogatásunk oka: Wichmann Tamás nemrég a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vette át a Parlamentben. Hogy miért? Azt mondta, talán mert hosszú pályafutásával generációkat kötött össze, Granek Istvántól Gyulay Zsoltig. Ajánlói között lehetett klubja, az MTK – mely az idén 125 éves. Azt már nem tette hozzá, hogy volt olyan világbajnokság, ahonnan csupán az ő aranyait hozhatta haza a magyar csapat!

Elkezdte a világbajnoki selejtező mérkőzéssorozatot a labdarúgó-válogatottunk is. Első mérkőzésén, a Puskás Ferenc stadionban egy összezavarodott, gyenge formában lévő dán válogatottat hozott útjába a jó sorsa. Sajnos a mieink a megilletődöttségtől szintén csak csetlettek-botlottak a pályán, így egy alig élvezhető meccsen 0-0-s döntetlen született.
A Koeman-csapat igazi arcára végre már kíváncsiak lennénk – remélhetően lapzártánk után, szerdán este, a svédek ellen Stockholmban megláthatjuk azt is. Ehhez azonban az kell, hogy nemzetközileg ismert játékosaink – így Gera vagy Dzsuzsák – ne csak a cipőjüket küldjék ki a pályára!