Sportnapló

Grosics Gyulával arról beszélgettünk, számára milyen volt az a borongós, esőre álló novemberi nap ott kinn, Londonban. A „fekete párduc” a részletekre már nem emlékszik, ám azt tudja, hogy szorongva mentek ki a Wembley zöld gyepére. A főpróba a svédek ellen nem sikerült, 2-2 lett a végeredmény, és Walter Winterbottom azt mondta a meccs után: „Ezt a magyar válogatottat két-három góllal kell legyőzni!” Emelték is az angolok a tétet: kijelentették, az lesz a világ legjobb válogatottja, amelyik győztesen hagyja el a pályát!
A mérkőzés hajrájában Grosics lejött a pályáról, és helyét Gellér Sándor, az MTK kapuvédője foglalta el. Milyen érzésekkel adta át a posztját a tartalék „portásnak”? – kérdeztem az Aranycsapat „egyesét”, ő azonban a várt duzzogás helyett jót nevetett: – Ez egy magánakció volt, ami miatt kaptam is a fejemre Sebes Gusztávtól – emlékezett kedélyesen. – Sándor jó barátom volt, szerettem korrektségéért, így megbeszéltük, hogy jöjjön oda a kapu mögé, és ha a meccs úgy áll, átadom neki a helyem. Meg is történt, ami fölött aztán a szövetségi kapitány nem tért egykönnyen napirendre, mert, ahogy mondta, cserélni csak neki van joga. De hát azt az euforikus boldogságot annyira szerette volna szétosztogatni az ember!
Lám, van még új a Nap alatt, erről az apró momentumról sem hallottunk még, pedig azt hihetnénk, valamennyi pillanatát ismerjük az évszázad mérkőzésének. Ez a november 25. lett a magyar labdarúgás napja. Emlékeztet arra, amikor a játék még nagy, közös örömök forrása volt!

Az őrségváltás a teniszben „deus ex machina” (vagyis az isteni beavatkozás) mechanizmusával zajlik. Van a sportágnak felkent királya, akit olykor Björn Borgnak, Boris Beckernek, Ivan Lendlnek vagy akár Federernek hívnak, köröttük forog minden, rendszeresen ők emelik a magasba a salátástálakat – aztán egy külső pályán leereszkedik egy ufó, kilép belőle egy kis zöld emberke, nevezhetik Murraynek, és aztán vakmerően nekivág a trón lépcsőjének. Az „öreg” király nehezen adja a trónját. Még tíz meccslabdáról is vissza-visszalépne, de aztán az ifjú trónkövetelő lesz a nyertes. A brit Murray drámai csatában megverte a svájci Federert, hogy aztán másnap kikapjon Davigyenkótól – de ez már nem érdekelte. A trónról nem ez a meccs szólt! Federert kellett kibillenteni fene nagy magabiztosságából.
Ha lesz „őrségváltás” a sportágban, ahhoz a csodálatos Murray–Federer összecsapás volt az első lépés.