Cél az olimpia

Berlin és Athén után a múlt hétvégén a Világkupa-sorozat befejező fellépésén a Duna Aréna fogadta a nemzetközi úszómezőnyt.  Kiemelkedő eredmények is születtek: 50 és 100 méter női háton az ausztrál Kaylee McKeown világcsúcsot állított fel. Magyar győzteseknek, dobogósoknak is tapsolhattunk: 1500 m gyorson 1. Betlehem Dávid, 2. Sárkány Zalán, 3. Rasovszky Kristóf; 400 m vegyesen 1. Kapás Boglárka, 3. Jackl Vivien, illetve 2. Holló Balázs; szintén 2. a Holló, Rasovszky, Németh Nándor, Márton Richárd 4 × 200-as gyorsváltó; Sebestyén Dalma 200 m vegyesen, Késely Ajna 800 m gyorson végzett a 3. helyen. Az összetettben a győztesnek járó 100 ezer dolláros fődíjat McKeown és a férfiaknál a kínai Csin Haj-jang nyerte el.

Mégis a legtöbben a hiányzó Milák Kristófot emlegették. Az olimpiai aranyérmes világcsúcstartó június közepén bejelentette, hogy kihagyja a közelgő fukuokai világbajnokságot, mert fizikailag és mentálisan nincs olyan állapotban, hogy ott legyen a világ legjobbjai között. Pihenőidőt kért, amit meg is kapott.

Az edzéseket szeptember elején kezdte újra, trénere, Virth Balázs akkor elmondta: a tanítványának jót tett a pihenés, immár a sikeres olimpiai szereplés a legfontosabb célja. A versenyző azt nyilatkozta a Magyar Úszószövetség honlapjának: „Visszatértem. Szükségem volt a szünetre, érzem, hogy most ismét készen állok a folytatásra, ugyanazzal, vagy még acélosabb akarattal is, mint bármikor korábban. Kettőzött ambícióval kezdtem újra az edzéseket, beprogramoztam magam, tudom, hogy az első hetek, hónapok fájni fognak, de én választottam ezt az utat, és végigmegyek rajta Párizsig, s aztán még tovább. Nagyon köszönöm a támogatást és megértést.” Hozzátette: ha eléri azt a formát, hogy megmérettesse magát, versenyezni fog.

Másfél hónap alatt nem került a kellő szintre, mert a cikk elején említett budapesti Világkupa-viadalon nem állt a rajtkőre. Edzője szerint sem az edzések száma, sem a megtett méterek terén nem állnak jól. Sós Csaba szövetségi kapitány nem leplezte csalódottságát: „Kristóf jelenleg a vágányok között zakatol, de úgy látom, a váltót rossz irányba állítja. Ha ezen a sínen marad, nem jut sehová. A párizsi vonat másfelé megy… Ez egy olyan sportág, amely kőkemény munkát igényel, ezt nem lehet kikerülni. Rengetegen megpróbálták, de még senkinek sem sikerült. Hiába jobb a világnál két-két és fél másodperccel, s elképzelhető, hogy közepes állapotban is megnyerné az olimpiát,­ de a hét váltót is ki akarjuk vinni Párizsba. Egy zsenit nem lehet úgy kezelni, mint az átlagembert, de neki is tudomásul kell vennie, hogy vannak bizonyos keretek, amiken belül kell maradni. És a kettő meg kettő mindig négy lesz, ez a sportág munka nélkül nem megy.”

A társak is megszólaltak. Németh Nándor szerint kicsit betegnek kell lenni ehhez a sportághoz, fejben muszáj elbírni a faltól falig úszást, Milákot most hagyni kell, jövőre mindenképpen látni fogjuk. Szabó Szebasztiánnak az úszás a munkája, akár egy civil embernek, aki naponta elmegy dolgozni nyolc órában, a motivációról pedig röviden azt mondta: „Én még nem vagyok olimpiai bajnok…”