Keményen védik a tihanyi vöröset

Tihany a hatodik az eredetvédelemmel rendelkező szőlőterületek sorában. A szűk körű társaságba korábban a somlói, az egri, a villányi, a tokaji és a Duna-menti borvidék lépett be. Az eredetvédelmet az uniós borreform is előírja, így hamarosan minden egyes borvidéknek teljesítenie kell az ezzel járó rendelkezéseket. A tokajin kívül, amely törvényi szinten védett, minden egyes borvidéknek magának kell kialakítani az eredetvédelmi szabályozást. A rendelkezések a bortörvénynél jóval szigorúbbak, a szőlő származási helye, a tőketerhelés, a szüret módja, és a borkezelés is gondosan meghatározott.

Tihany különleges hely, hiszen a Balaton északi partján, szinte egyedül itt van hagyománya a vörösbor készítésnek. Az apátság levéltárában található dokumentumok bizonyítják, hogy már vagy 700 évvel ezelőtt is foglalkoztak itt vörösborral. A szőlőterületek aztán eltűntek, és csak az 1960-as években kezdték újra a szőlőművelést a bencés szerzetesek, majd később az állami tulajdonú telkeken is megindult a szőlőtelepítés.

Salánki Sándor is ebből az új telepítésű kékszőlőből készítette első vörös borát 1971-ben. Mint ahogy elmondta, olyan kiváló minőségű vörösborok kerültek ki a hordókból, hogy aki megkóstolta, az nem is akart más balatoni bort venni. A dél-balatoni tömegborok azonban megtépázták az itteniek hírnevét, a márkanevet használva már Bogláron is készítettek tihanyi bort.

Salánki Sándor és 60 szőlész-borász társa, az eredetvédelemmel a tihanyi bort megillető hírnevet is vissza akarják szerezni. „Az itteni gazdák már évek óta készítettek olyan eljárással is borokat, ami az eredetvédelmi szabályozásnak felelt meg. Csak addig nem címkézhettünk így, míg a rendelet meg nem jelent. Most öt év után ezt is sikerült elérnünk.” – számol be Salánki az előzményekről.

A jól mutató címke azonban nem hoz automatikusan bormarketingre szánt állami forintokat a tihanyi borászoknak. Leginkább az országos vagy a nemzetközi borversenyeken való jó szereplés hírértékében bíznak, s abban, hogy az általuk befizetett literenkénti nyolc forint marketingpénzből nekik is jut valami a közös kasszából.
Az eredetvédelmi rendelet betartását nem hatóságok ellenőrzik, hanem a szabályzatot megalkotó közösség tagjaiból választott ellenőrző bizottság a minőség biztosítója. „Valójában önellenőrzés folyik, így mi gazdák mondjuk meg, hogy mi viselheti a tihanyi bor nevet. Noha a forgalmazási engedély kiadás változatlanul az Országos Borminősítési Intézetnél van.” – mondta Salánki Sándor, akit a bizottság tagjává is választottak. Az ellenőröző bizottság a szőlőműveléstől és metszéstől kezdve, a tőketerhelésen át, a borérlelés technológiájáig mindent megvizsgál. „Ez ugyan lényegesen több adminisztrációval jár, de csak ezzel garantálhatjuk a minőséget magunknak is és a fogyasztóknak is. – összegezte Salánki.

Az eredetvédelem csak a palackozott borra vonatkozik, Tihanyban csak a Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Pinot noir, Zweigelt és Syrah szőlőfajtákból készített bor hozható forgalomba ezzel a címkével. A védelem dűlőre lebontva, mintegy 70 hektárnyi szőlőterületet érint. Jelenleg 8-10 cég forgalmaz tihanyi bort. A Tihanyon kívüli palackozást is a bizottság ellenőrzi.