Ménesbirtok lovak nélkül

Szinte minden, még az utcanevek is a lóra emlékeztetnek Mezőhegyesen. A februári mezőgazdasági könyvhónap szervezőit – a Mezőgazda Kiadó és a Magyar Mezőgazdaság Kft. munkatársait – szállító mikrobusz Battonya felől, a II. József körúton gördült be a településre. A katolikus plébániai hivatal épületére pedig a Kozma Ferenc úton akadtunk rá. A XIX. század második felében ő volt a magyar lótenyésztés aranykorát fémjelző személyiség. Emlékét a ménesbirtok történelmi lovardájának falán elhelyezett dombormű őrzi. A művész azt a pillanatot ragadta meg, amint az egyik ménes előtt jelentést tesz a Mezőhegyesre látogató Ferenc József osztrák császárnak és magyar királynak.

Kozma Ferenc időtálló gondolatait napjainkban is gyakorta idézik. A korabeli állami uradalmaknak az 1867. évi kiegyezést követően a lámpás szerepét szánta: „Vegye kezdetét a koronauradalmakban a növénynemesítés, az állatnemesítés, a gépek kipróbálása, a gazdálkodás mintaszerű bemutatása nem a saját hasznára, hanem a nemzet javára.” Azóta nagyot fordult a világ, de Mezőhegyes neve ma is fogalom a magyar agrárvilágban. Több mint 225 éve már, hogy II. József császár 1784. december 20-án aláírta a Mezőhegyesi Álladalmi Ménesbirtok alapításáról szóló végezést – emlékeztette a kezdetekre a jubileumi esemény résztvevőit Kun Mihály vezérigazgató. A magyar gazdálkodók új generációját képviselő szakember köntörfalazás nélkül beszélt a gazdaság öt évvel ezelőtt végrehajtott privatizációjáról is. Akkoriban sokan aggódtak Mezőhegyes jövőjéért.

A lovakat féltették leginkább, hiszen a ménesbirtok tökéletesen teljesítette küldetését. Három lófajtát tenyésztettek itt ki, valamint nemes lovak tízezreit adták a hazának és a hadseregnek. Csakhogy a lónak leáldozott, veszteségeit nem vállalták az új idők új gazdái. A magántulajdonba került Ménesbirtok Zrt. már csupán nevében hordozza a tradíciót. A töredékére apadt lóállományt az Állami Ménes Kft. kezeli. A privatizált gazdaság és a kicsiny állami tulajdonú cég jól megfér egymás mellett. Mindegyik központja a méneskar hajdani parancsnoksági épületében van. Az egykori birtokon, a 16 esztendeig egyhuzamban munkálkodó Gluzek Gyula irányításával „mezőgazdasági iparok” sokaságát hozták létre. A XIX–XX. század fordulóján a gazdaságnak saját cukor- és szeszgyára, kenderüzeme, húsfeldolgozója volt.

A gazdaság jelenleg is mintaszerűen gazdálkodik, most a vetőmagra esküsznek. A számos állatfajból mára csak az 1200 darabos tejelő tehenészet maradt meg. A Békés-csanádi löszháton elterülő zsíros földjeik zömét öntözik, s lényegében a vetőmagnak szánt hibrid kukorica hozama dönti el egy-egy esztendő jövedelmezőségét.

– A mezőgazdaság élelmiszereket, létfenntartó javakat termel. Ezért nagyon fontos lenne a kormányzati marketingnek a hazai termékek vásárlását tudatosítani a fogyasztókban. Ezzel az országot gyarapítjuk, a magunk jövőjéről gondoskodunk – figyelmeztetett Kun Mihály. – A soha meg nem volt, tehát fedezet nélküli pénzekkel üzletelő világcégek okozták a válságot. Természetesen mindez érinti az agrárgazdaságot is, ám nem hagyjuk magunkat megtörni. Mezőhegyes 225 éves múltja egyben jövőjének aranyfedezete is.