Felhagyok a kínlódással!

Kósa Benjámin már sokszor harcolt a hivatali bürokráciával. Jó pár éve szántóföldi növénytermesztő vállalkozását gépi bérmunkákkal, kaszálással szerette volna bővíteni. Ám a hatályos törvény ezt speciális felsőfokú agráriskolához köti. Ugyan miért? Feleségével együtt végezték el Hódmezővásárhelyen az állat-egészségügyi főiskolát, ami állattartásra, növénytermesztésre, talajművelésre is jogosítja őket. De bérmunkára, fűkaszálásra nem? Hol itt a logika?

A házaspár mindig is gazdálkodásból élt. A férfi már gyerekként almozott, kaszált, és örök szerelmese lett a lovaknak. Vállalkozásába a lótenyésztés is bekerült, jelenleg hét lipicaija van, a lovakkal vásározik is. Fiatalon állami gazdaságban dolgozott, majd 1995-től lett vállalkozó a nagyszülők visszakárpótolt 26 hektárján. Ma bérleményekkel együtt 80 hektáron termeszt búzát, árpát, kukoricát, napraforgót, valamint zabot. Felesége három lányukat nevelte, sose volt munkahelye, őstermelőként malacokat nevelt, de ezzel már felhagyott. Két nagylányuk diplomát szerzett, a húszéves „kicsi” pedig Pesten tanul idegenforgalmat és turisztikát.

– Örökömbe egyikük se lép, ez az egyik oka, amiért felhagyok a kínlódással – mondja a gazda. – A másik a mezőgazdaság jövőképe, de erről inkább nem mondok semmit. Míg volt erőm, bírtam a zűröket. Most, hogy csípőprotézis-műtétnek nézek elébe, nem csinálom tovább. Utolsó csepp volt a pohárban, hogy a tavalyi évre járó uniós földalapú támogatást december 31-én kaptam meg. Ezért nem vehettem meg időben a méregdrága import növényvédő szereket és a műtrágyát, de a 2008-as bevételem után februárban be kellett fizetnem 450 ezer forint adót.

– Ezért borít mindent?
– Összejöttek a dolgok! A művelés drágul, a terménynek nincs ára, lassan jószág sincs, ami megegye. Már az se izgat, kik és hol ültek a pénzen, amit az EU állítólag már októberben átutalt Magyarországnak. Nem kis összeget! Csak nekem majdnem hárommillióval késtek! Mikor azokat kérdeztem, akiknek erről hivatalból tudniuk kell, azt mondták, ne várjak tőlük választ, mert az állásuk forog kockán. Szép helyzet, ugye? Ráadásul a 26 hektár saját földem mellé egy kavicsbányától 40 hektárt bérelek. Ingyen, határozatlan időre. Ez is kivágta ám a biztosítékot a miskolci földhivatalban, amikor gázolaj jövedéki támogatást akartam rá igényelni. Hogy képzelem? Ez nem legális szerződés, mikor se bérleti díja, se időtartama nincs! Pedig az. Azért jár érte az uniós támogatás, mert művelem, költök rá rendesen. Ezekből a kavicsos, gyenge minőségű földekből csak nagy ráfordítással lehet a gyenge hozamot is kicsikarni.

– Megéri ez a bányának?
– Meg, mert amíg nem kezdik el a kavicsot kitermelni, nincs energiájuk karbantartani. Inkább ingyen bérbe adják, nehogy a parlagfű miatt 40 milliós büntetést sózzanak rájuk. Bármikor felbonthatják a szerződést, de időben szólnak, mikor arathatok úgy, hogy vetni már nem fogok. Ha ezt se értik meg a hivatalban, nem csodálkozom már semmin.

– Mihez kezd, ha eladják a földet? Huszonhat hektárért nem kapnak sokat a mostani árak mellett.
– Ötlet van, de még semmi nem biztos. Csak a lovak! Sok régi könyvet vettem a hazai mezőgazdaságról, a lótenyésztésről még 1831-es kiadásút is. Időutazás olvasni őket. Talán visszamegyek a jövőbe, ha érti, mire gondolok...