Nincs az a holland, aki ide jönne

– Hogyan került a pályára?
– A szüleim kezdtek kertészkedéssel foglalkozni 1979-ben. Kertészeti főiskolát végeztem, közben zöldségből átváltottak virágra. Látszott hogy ez küzdelmes pálya: éjszaka kell piacra járni, nincs se hétvége, se szabadság, szóval a szüleim azt mondták, menjek el dolgozni a nagyüzembe, leszek ott vezető, az mégis kényelmesebb munka. Őszibarack ágazatvezető lettem a téeszben. A rendszerváltás után már nem szólt semmiről a szövetkezet, hazakerültem. Nem bántam meg.

– Egy másfél hektáros, csúcstechnológiával felszerelt üvegházban vagyunk. Ennyi pénz van a rózsában?
– A holland kertészeti kutatóintézet kapuja fölé ez van írva: fejlesztesz, vagy kiszállsz. Ha keletkezik egy kis profit, rögtön fejlesztésre kell költeni. Nagyon komoly piaci verseny van az ágazatban. A hollandok élen járnak innovációban, és komoly háttériparra támaszkodhatnak, ugyanakkor a termelőknek szinte mindenük bankhitelből van. Az afrikai kertészek nem fizetnek közterheket, energiára sem kell költeniük, másfél dollár a napi munkabér. Ecuadorban és Kolumbiában szabad területen, energiaköltség nélkül tudnak nagyon jó minőségű rózsát előállítani. Velük kell versenyeznünk, úgy, hogy az idén a holland kertészek 18 eurocentért vették a gázt télen, mi pedig  32-ért. Októberben ott csökkent az ár, nálunk emelkedett.

– Ennek ellenére Önök is megélnek. Hogyan?
– Nem tudjuk a konkurens termékeket legyőzni, meg kell találni mellettük azt a rést, ahova befurakodhatunk. Amire alkalmasak vagyunk: helyben állítjuk elő a terméket, egy napon belül piacra tudjuk juttatni. Figyeljük, hogy Afrikában milyen fajtákat állítanak elő, és ezeket nem ültetjük, csak olyan fajtákat, amelyek nehezen szállíthatók. A másik, hogy az itt elérhető legjobb hatékonysággal, legjobb technológiával dolgozunk, miközben a napfény után is áfát fizetünk – mivel a növények  fényből, vízből és a tápanyagokból épülnek fel –  és a profit nagy része az államé meg a szolgáltatóké.

– Nagyjából vége a szezonnak, milyen év az idei?
– Oroszországban és Angliában is 50%-kal kevesebb virágot adnak el. Az a rózsa, ami  korábban ezeken a piacokon kelt el, kereste a helyét, és mindenhol letörte az árakat, így Magyarországon is. Ez olyan 20%-os árcsökkenést eredményezett nálunk, a magas téli költségek miatt ezek a hónapok mínuszosak voltak. A nyári időszak az energiaköltség csökkenése miatt könnyebb. Alapesetben a júniustól augusztusig beérkező pénzek a jövő évi fejlesztéseket szolgálják, erre idén valószínűleg nem marad forrás. Szeptembertől a pénzt a téli energiaköltségekre, váratlan eseményekre tartalékoljuk.

– Úgy tudom, egyre több a román vásárló.
– Nélkülük nem is lenne már a zöldség- és virág nagybani piac. Bezárhatott volna, ha a vásárlóerő nem jön át Romániából.

– Azért Románia elég nagy piac. Attól nem tartanak, hogy a hollandok odatelepülnek, vagy ide, Magyarországra, felhúzzák a modern üvegházaikat, és kiszorítják Önöket?
– Nincs az a holland, aki idejönne. Nincs technikai háttéripar, Romániában hagyománya sincs a kertészkedésnek, ezért képzett munkaerőt is nehezen találnának. Afrikába mennek, ott se energiaár, se adóprés: szabadon szippantanak a levegőből.

– Önök csak Magyarországon értékesítenek, nem próbálnak kitörni másfelé?
– Nyugat-Európa számunkra bevehetetlen: Bécsben próbáltunk piacot szerezni, de nem ment. Szlovákiában sem nyitottak az árunk iránt. Szerbia közel van, de nagyon szabályozott piac, nem lehet betörni és a vámok is magasak. A nagybanin sem látni szerbiai vevőt. Ukrajnában is kevés kézben van a jól szervezett piac.

– Akkor a kiskereskedelem, vagy az ipari célra való termelés irányába?
– Talán a kiskereskedelemben akkumulálódik a haszon, ezen mi is gondolkodunk, de a kiskereskedelmi forgalom is csökken, holott olcsóbban tudnak alapanyaghoz jutni, és ebből annak kellene következni, hogy több vásárlót lehet becsalni a boltokba. Nagy kérdések állnak előttünk, vizsgálunk minden információt, amit be tudunk szerezni. Vannak kitörési lehetőségek, a tömegtermékek most teret veszítenek, a jó ötletekre a piac nagyon gyorsan reagál. Egy biztos, az emberek születnek és meghalnak, igy a virágra mindig szükség lesz.