Babos kendős tradíció

A csaknem százéves Hoff­her cséplőgép körül fehér pólót, zöld overallt és piros sapkát viselő férfi serénykedik. A veterán mezőgazdasági gép bő tízcentis hajtószíját illeszti rá éppen a tőle 4-5 méternyire álló motor meghajtókerekére. A petróleum hajtotta erőgép pöfögni kezd, a lapos szíjak megfeszülnek, és akár adagolni is lehetne a búzakévéket a masina gyomrába.

 

– Gyerekkoromban nagyon irigyeltem a tehetős cséplőgép-tulajdonosokat – emlékszik vissza a Nyúl községben élő gépész. – Fejembe vettem, ha megnövök, nekem is lesz ilyen. Tízévesen elszegődtem törekhordónak. Poros munka volt, de kellett a napi ötvenfilléres kereset. Közelgett a búcsú, és pont ennyibe került egy menet ringlispíl. Estére olyan fekete voltam, hogy anyám alig ismert rám. Majd’ két hétig dolgoztam, és egész jól elvoltam a búcsúban.

 

Kis kitérővel ugyan, de megvalósult Trestyén László gyermekkori álma. Apja államosított cséplőgé­pét idővel megmentette az enyészettől és újjávarázsolta. Gépész­ként kitanulta a villamosszakmát is, és 1983-tól kisiparosként akkumulátorok készítéséből élt, ám mindinkább hatalmába kerítette a régi gépek iránti érdeklődés. Amit megtakarított a kávén, a cigarettán és az italon, azt – szavaival élve – mind a múltba fektette. A 62 éves férfit a gépek éltetik, tele van tervekkel. A vetéstől a kenyérsütésig szeretné bemutatni elődeink nagyszerű gépeit és eszközeit. Jövőre otthon komplett gépállomása lesz, és bemutatja a világ leghosszabb – 16 méteres – és legöregebb mezőgazdasági szerelvényét. Legfia­ta­labb tagja a 72 éves Deutz traktor lesz, amit a cséplőgéphez kapcsolt két kocsi követ majd. A gépész ugyanakkor babos kendős fesztivált is össze szeretne hozni faluja focipályáján, ahová meghívják a babos kendős motorosokat, sőt Nagy Ferót is.

 

A nemzetiszínű zászlóval díszített cséplőgépen a felirat: „Közel százéves vagyok, és még mindig szép vagyok.” Furcsa módon egy műanyag kéz is az égnek mered a cséplőasztal mellől. Figyelmeztetés, egyfajta mementó ez.

 

– Egy-egy cséplési idényben a gép 3-4 ember kezét, olykor az egész karját is leszakította – magyarázza Trestyén. – A mi családunkban is volt ilyen eset. Apám sógora volt az etető, és amikor a cséplődobok közé szorult búzaszálakat megkísérelte visszarántani, a rossz mozdulatért a karjával fizetett.

 

A régi gépekkel már a családját is „megfertőzte” a szenvedélyes gyűjtő. Idén augusztusban az egyik unokája, a 13 éves Trestyén Viktória 8 órán és 28 percen át vezette a nagyapa 71 éves Deutz traktorát. A Guinness-rekordról már értesítették a Né­­met­­országban napjainkban is működő Deutz gépgyárat. A kislány a nagyapjáéhoz hasonló „egyenruhában” ült a traktor nyergében, fején piros babos kendővel. Trestyén László legott Viktória „rendszámmal” látta el a traktort, s erősen bízik benne: a rekorder leány és bátyja, a 14 éves ifj. Trestyén László továbbviszik majd a családi gépmúzeumot.

 

T. Dögei Imre