Barátom, a vasút

Aki vasutas faluban nőtt fel, mint jómagam, azzal áltatja magát, hogy megszerzett egy erős alapműveltséget, ami a síneken gördülő közlekedést illeti. A gyorsvonat például olyan szerelvény, ami úti célomig viszonylagos sebességgel repít, mert a mozdony nem fékez be minden körtefánál. Mióta viszont a MÁV bevezette az utasbarátnak titulált, ütemes menetrendet, újra kell értelmeznem ismereteimet.

SzurkapiszkaPalágyi Edit2008. 11. 14. péntek2008. 11. 14.
Barátom, a vasút

Felszállok például Egerben, s igyekszem mihamarabb eljutni a fővárosba. A hangosbemondó optimistán közli, hogy gyorsvonat indul. De! A vonat Hatvanig minden állomáson és megállóhelyen megáll. Az már csak meglepetés, hogy húsz perc zakatolás után Füzesabonyban is ácsorgunk legalább negyedórát, talán hogy a masiniszta kifújja magát. Az egriek tehát, akiktől korábban már a „háztól házig” futó IC-t is elvették minden tiltakozásuk dacára, álmosan döcögnek. Két és fél óránál hamarabb nemigen küzdik le a 142 kilométert a Keletiig. Az elnyújtott élményért viszont többet fizetnek, mintha buszjegyet váltottak volna.
A türelmetlenebbek már azzal is beérnék, ha nem lenne ilyen utasbarát az államvasút. Lenne inkább csak gyors…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek