Zavar-ban(k)

És most hagyjuk a nyerészkedőket, akik nagy ijedtségükben például harmadár alatt vehettek OTP-részvényt (ide a bökőt, biztos nem járnak majd rosszul). De jól jött az államnak, jól a fővárosnak, jól a vidéki önkormányzatoknak, hiszen a beváltatlan ígéretekkel teli padlás egyszer és mindekorra kisöpörhető, sőt az újabb ránk rakott terhek miatt sem illik nagyon tiltakozni. Nyakunkon a válság, mondják. És jó lehet mindez egy csomó vállalatnak is, szerződést bonthatnak, embereket bocsáthatnak el; nem akarom bántani az Elektro Pont nevezetűt, de most olvasom az újságban, hogy 70 üzletét bezárva ő az első áldozat. Hát nem… Mert a nálunk lévő boltjukat már akkor bezárták, amikor még azt sem tudták, mi az a világgazdasági válság.
De a legjobb, és ez kétségtelen, a bankoknak, amelyek felelőtlen és kapzsi magatartásukkal kétségtelenül első számú okozói voltak ennek a felfordulásnak. És most? Most ugyanazok, ugyanazzal a nagy arccal magyarázzák nekünk, hogy miért is kell nekik korlátlan pénzt, hitelt kapniuk tőlünk, hogy folytathassák ugyanazt – jó, egy kicsit még jobban szorítva rajtunk –, mint amit eddig. Mert meglehet: az állam, a főváros, az önkormányzatok, a vállalatok összehúzzák magukat,  mi is, de ilyesmit eddig banktól még nem tapasztaltam. Ugyanúgy hirdetik (riszálják) magukat, mintha mi sem történt volna.
Azt hiszem, ki kellene tenni egy táblát márványpalotáik bejáratához: államcsőd idején a hitelezés zavartalan.