Agyonverni nem kell, félnetek jó lesz

Ezúttal azzal, hogy a távoltartásról szóló törvényt visszadobva, az Alkotmánybírósághoz fordult időhúzásért. Indoka nagyjából az, hogy nem látja biztosítva a távolmaradásra ítélt jogait: aki el kell, hogy hagyja az általa használt ingatlant, szállásról kell gondoskodnia, munkába járását újra kell szerveznie, használati tárgyaihoz nem férhet hozzá, életvitele megnehezül… Miközben kisírjuk a szemünket a távoltartandó miatt – oly szép kifejezés ez a távoltartásra ítélt, mi lenne, ha néven neveznénk azt az emberszörnyeteget, aki a feleségét vagy a gyerekeit, vagy mindenkit fenyegetve teszi rémálommá az együttélést –, nos, az elnök úr, egykorvolt jogászként, sajnos nem leli a távoltartottat védő jogi garanciákat. Vélelmezem, azért nem leli, mert nem is kellene ott lenniük. Ez ugyanis egy különleges esetre szóló felhatalmazása a rendőrnek, hogy végre legyen módja a dühöngő őrülttől megmenteni a családját, még mielőtt vér folyna. És igen, Kovács tizedes rúgja be nyugodtan az ajtót, és dobja ki az utcára az állatembert, s majd ha mindenki megnyugodott, és senki nem halt meg, majd akkor kezdődjön az immár mindenki jogaira ügyelő, és jó esetben csupán csak néhány évig tartó bírósági eljárás…
Tényleg jó hely lehet az elefántcsonttorony, mert például egyáltalán nem hallatszik oda az agyonverésre ítélt aszszonyok sikolya. Állítólag a svájci legfelsőbb bíróság épületén meg ez olvasható: A legfőbb törvény a józan ész.
Hát, e szerint.