Akarok én mindent tudni?

A dolog pofon egyszerű. Fejünkön egy kis készülék, amely gondolatainkat felfogja, elektromos jellé alakítja, és már teljesül is, amit kívánunk. A hírolvasó azt is hozzáfűzte, hogy pillanatnyilag még csak a kísérleti lakásban működik a mindennapjainkat megkönnyítő csoda, de hamarosan bárki, bárhol élhet így.
És akkor eszembe jutottak gyerek- és ifjúkorom reggelei, amikor megbeszéltük, mi fog történni aznap. Kivel, mikor, hol találkozunk, mert mobil még nem lévén, nem voltunk bármikor elérhetők. Aztán eszembe jutott az a drága német juhászkutya is, amelyik együtt pihengetett a gazdájával délutánonként a szomszédban, és a gazda tekintetéből tudta a dolgát, és például kis tappancsával leoltotta a villanyt.
Aztán eszembe jutott a férjem, aki esténként megérkezik, én ránézek, és tudom vagy azt hiszem, hogy tudom, milyen volt aznap a hangulata. Aztán eszembe jutott anyám, aki szorongva hív fel délben, hogy olyan rossz érzése van, nincs valami baj velünk?
És láttam a jövőt. Fejemen készülék, vagy talán már az sem. Bőröm alatt az elektromos gondolatolvasó, és tudom, mikor éhes a gyerek, mikor szorong a szomszéd, és hogy mire gondol a taxisofőr, amikor mellette ülök.
És majd akkor azt a szót, hogy intuíció, már hiába keresem a szótárban, és az édes bizonytalanság is már a múlté lesz.