Gázkarácsony

Van, aki tudja, van, aki nem, az ortodox, azaz pravoszláv vallás szerint karácsonyt január hetedikén ünneplik. A szeretet ünnepét várja ilyenkor Oroszország és Ukrajna is – meg Moldova, meg Bulgária, meg Szerbia s a többi… Meg most már a gázt is. Mert a cár atyuska keze, amint rátette a gázcsapra, hirtelen görcsbe rándult (a sok veszekedéstől biztosan nagyon kimerült volt szegény), és akkorát tekert a csap rozettáján, hogy menten leállt az egész Ukrajnán keresztül szerteexportált szénhidrogén. Ugyanis északkeleti szomszédunk gázügyben „kissé” – vagy kétmilliárd dollárral – eladósodott az ő északi és keleti szomszédjának.

És így nem jön orosz gáz Magyarországra. Meg Ukrajnába, Romániába, Görögországba, Macedóniába (nekik egy napi tartalékuk van csupán), Horvátországba, Törökországba s a többi... Úgyhogy gáz.

Merthogy, az oroszok mondják, Ukrajna zsarolja őket és lopja a gázt – miközben, lehetne-e másképpen, az ukránok szerint ez pont fordítva van. Orosz a gáz, ukrán a tranzitvezeték, megesik az ilyesmi. Azt kívánom nekik, hogy kölcsönösen előnyösen oldják meg a problémájukat.

De több tízmillió embert – mondhatni: csaknem egy egész földrészt – ne tessenek sakkban tartani. Vízkereszt hozzánk sem hoz langyos napokat, néhol pedig –20 fok alá is süllyedhet a hőmérő higanyszála.

Cár atyuska görcsösen ragaszkodik a csap szorongatásához, valószínűleg a mai karácsonyát is a gázvezeték mellett tölti. Meglehet, a nagy hidegben máris odafagyott a keze a fémhez. Az ukránok pedig azt gondolják: mintsem a mi anyánk sírjon, inkább másoké, és továbbra sem kapkodnak befoltozni a „szelelő” csővezetéket. Talán össze kellene jönniük alkudozni. Hogy a muszlimok bölcsességéről is tegyünk említést: ha nem megy a hegy Mohamedhez, Mohamed megy el a hegyhez. Hátha-hátha.

Máskor pedig, kedves Moszkva, kedves Kijev, tessék nyáron csapokat tekergetni, jó?