Hol volt, hol nem volt...

Ezért is okozott nekem nagy örömet, hogy a József Attila Színház bemutatta a Csukás–Bergendy páros Süsü, a sárkány című zenés mesejátékát. A premierre elvittem főiskolás fiamat is, aki jó 20 évvel ezelőtt, a televízió előtt, a földön ülve együtt énekelte Bodrogi Gyulával a jóindulatú, ámde együgyű sárkány slágereit. Az előadás kedves, afféle összcsaládi szórakozás volt. A végén a Süsüt játszó művész kibújt kétembernyi méretű jelmezéből, és úgy köszönte meg a tapsot.
Immár az obligát ruhatári tülekedésnél figyeltem föl a következő párbeszédre. Egy kisiskolás korú kislány odafordult édesanyjához, és csengő hangon a következőt mondta: Mama! Most már értem, hogy miért beszéltetek arról a nagyival, hogy mennyire fázni fogunk, ha továbbra sem jön gáz, mert valakik valahol összevesztek! Láttad, hogy milyen okos volt ez a hajléktalan, aki beköltözött a Süsübe, mert ő tudta, hogy egy sárkányban mindig meleg van…
Ezután döntöttem úgy, hogy elhagyom a késő estére tervezett programomat. Ez azt jelenti, hogy hazaérve meg se fogom nézni a késő esti televíziós vitát, melyben szociológusok és közgazdászok arról beszélgetnek, hogy van-e Magyarországnak vészforgatókönyve arra az esetre, ha tartósan nem kapunk gázt az oroszoktól!