Pálinka

Magyarországon 86 liter – rejtély, hogy miért pont annyi – a határ. Ha a cefretulajdonos a főzdéből annál kevesebbet visz haza, akkor 1180, ha többet, 2360 forintot köteles befizetni literenként az állami kasszába, ehhez jön még  a szeszfőzde díjazása. Ez a magyarázata annak, hogy ma már háromezer forintnál is többet kell fizetnünk Szatmárban vagy mondjuk Békésben egy liter gyümölcspálinkáért. A frissért persze, mert a négy-öt éves, eperfa hordóban érlelt kömörői vagy geszti szilvórium ára ennél sokkal több.
Romániában viszont a családi főzetőknél tulajdonképpen nincs állami illeték, és a főzetés díja is alacsonyabb, mint nálunk. Igaz, harcolni kellett érte, de megérte. Az uniós csatlakozás után a kormány természetesen ott is drasztikusan fel akarta emelni a családi fogyasztásra szánt pálinka illetékét, mire országos demonstrációk kezdődtek. A legelszántabbak a szatmári, máramarosi, szilágysági pálinkások voltak, ahol messze a legtöbb és legjobb szilva terem, s persze a pálinkájuk is a legízletesebb. A tüntetők azt követelték, hogy a családi fogyasztásra szánt mennyiség után ne számítsanak fel luxusadót. Bár az illeték nem változott, az adóterv igen: a kormány engedélyezi 250 liter tiszta szesz, tehát 500(!) liter fogyasztható pálinka luxusadó nélküli előállítását. Miközben a mieink még 86 liter alatt is csaknem 1200 forintot fizetnek!
Ennek két következménye lesz nálunk. 1.: A pálinkaszerető magyar odaát veszi majd meg a szilvóriumot, mint ahogy sok kelet-magyarországi férfiember a bort is a Szilágyságban szerzi be már jó ideje. 2.: Átviszi a cefrét, s egy romániai komája neve alatt valamelyik nagyváradi, szatmárnémeti, nagykárolyi főzdében főzeti ki az itókáját.
A fináncok persze haragudni fognak majd érte. Haragudjanak.