Pisztoly

Régi történet. Nyűhetetlennek hitt Trabantommal tartottam hazafelé, mikor a vasárnap délutáni országúton mesze előttem feltűnt egy autó. Ketten voltunk az egész úton. Aztán mikor egymás mellé értünk, váratlanul elém kanyarodott. Két választásom volt: vagy ütközünk, vagy az árok. Az utóbbi történt. Közbejött azonban egy villanyoszlop is, ma se érti senki, hogyan úsztam meg pár apró sérüléssel. Az autó persze tropára ment, a másik meg vígan Záhony felé. Mintha mi sem történt volna – igaz, egy pillanatig lassított.
Azóta tartok az ukrán rendszámú autóktól. De azért ha ordenáré módon előznek, villognak, tülkölnek, ami a keleti országrészben gyakran megesik, nem mindig hagyom szó nélkül. Ám vége a legénykedésnek. A napokban Ukrajnában is beköszöntött a demokrácia: a szabad fegyverviselés joga. Igaz, a nagy fiúk addig is azzal jártak, a nekik nem tetsző magyar autósokat is pisztollyal fenyegették útjainkon. Így hát hamar megtanultuk, hogy a batárnyi fekete autókban ülőkkel nem jó ujjat húzni. De hogy most már egy hétköznapi autósra se lehessen viszszadudálni, mert az is fegyvert ránthat – ez új tanfolyamot igényel…