Ki lábal?

Ezért van az, hogy senki nem hisz már semmit a beígért reformokból, a különféle válságkezelő csomagokból. Azok a megfoghatatlanul magas számok, és azok az érthetetlen közgazdasági tohuvabohuk, amelyekkel egymást hülyézik felkent nagyjaink, nem a mi nyelvünkön szólnak. Amúgy nagy valószínűséggel nemcsak minket, de egymást sem értik: az egyik a hottentottát vartyogja, a másik meg az urdut.
És az ember csak ül, és próbálja kideríteni, mi köze neki mindehhez? Hiszen ő nem bankár, nem ő ürítette ki fedezet nélküli hitelekkel a kasszát, nem ő adott ki pénz helyett értéktelen papírokat, sőt, még csak egy fia részvénye sincs, miközben azok, akik ezt tették, ma is ott ülnek a tévében, és magabiztos mosollyal magyarázzák, miért is kell nekünk újabb és újabb lukakat fúrnunk a nadrágszíjon. És az ember csak ül, mert már tudja, hogy a megroggyant bankoknak utalt százmilliárdok semmi másra, mint a tulajdonosok osztalékára kellettek, hogy jövőre még magabiztosabban osztogathassák tanácsaikat.
Ezért aztán a fellegekből érkező válságkezelési javallatok egyre inkább hasonlítanak az egykori tévéműsor címére, a különbség csak annyi, hogy most nem a felvonulók, hanem a milliárdosok kérték… Azt mondja például a cukorkagyáros, hogy mostanság az egyetlen megoldás lenne, ha megszüntetnék a kamatadót, mert akkor majd megnő a befektetési kedv. Azt hiszem, a jelen helyzetben tényleg rátapintott az emberek legnagyobb gondjára, hiszen nincs más bajuk, mint végre megtudják, hová is fektessenek be, mert egyébként az, hogy nincs állásuk, momentán nem tudják fizetni a hitelüket, elvesztik kocsijukat, lakásukat – az a legkevésbé sem izgatja őket.
Az egykorvolt, és ismertebb keresztnevén Csomagnak nevezett pénzügyminiszter is jelentkezett, naná, hogy újabb csomagokkal. Fizessenek egészségügyi járulékot a nyugdíjasok, akiktől amúgy vegyék el a 13. havi nyugdíjat, s egyáltalán, 13. havi pénzt senkinek se fizessenek, adóztassák meg a minimálbért és a kisvállalkozásokat. Emlékeim szerint a csomagos úr, amikor az egyébként 12 milliárd forint közpénzből megmentett Budapest Bank éléről távozott, 16 milliót kapott eredményes munkájáért, ami természetesen nem tekinthető sem minimálbérnek, sem 13. havi fizetésnek, Csomag úr nem is kisvállalkozó és messze a nyugdíj is, így hát ezek az újabb keletű csomagjai valahogy őt nem érintik.
És akkor már csak a világbuta milliárdos örökösnő, Paris Hilton válságkezelő ötlete maradt hátra. Az ő megoldása: shoppingoljunk többet, így segíthetjük legjobban a gyártókat és a kereskedőket.
Mit mondjak, ebben legalább van némi ráció…