Meddig kell még szoronganunk?

A Margit híd budai oldalán lakom. Ezen az oldalon van a munkahelyem is, a gyerekeim is itt járnak iskolába. De nem csak budai vagyok, de szorongó is.

Az elmúlt nyár óta többek között azon szorongok, mi lesz, ha lezárják a Margit hidat? Mert hiába vagyok budai, azért itt-ott csak át kell járnom szülővárosom sík oldalára is. Persze tudom, szükség van a felújításra, hiszen gyerek voltam, mikor utoljára megszépült a híd, és gyerek sajnos nem mostanában voltam. De mégis, hogyan lesz akkor? Mert dugók most is vannak, szép számmal. Egy-egy rosszabbul sikerült pénteken a Nyugati tér–Margit híd pesti hídfő távolság fél-egy órát is tarthat. Még a hétvégéken is nagy a tömeg arrafelé, amikor a Pestről Budára vezető oldalon a biciklistáké a jobb oldali sáv. Az Árpád híd pedig a működő Margit híddal egy időben is járhatatlan. Az Alagút, Lánchíd útvonalról meg beszélni sem érdemes.

Szóval izgulok. S ki tudja még meddig, mert mint megtudtam, csúszik a Margit híd rekonstrukciójának megkezdése: május helyett várhatóan csak a nyáron kezdődnek a munkálatok. És mindez egy hatósági engedély miatt, amire három hónapot kellett várni, ezért csak késve tudták kiírni a közbeszerzési eljárást. Ennek eredményhirdetése után még másfél hónap kell a kezdésig – olvasom tovább izgalommal.

Talán nyáron tényleg elkezdődik. Akkor megúsztam az ügyet egy év szorongással. És, hogy milyen lesz a valóság? Majd meglátjuk...