Járdányi hülyeség

Mert a belváros fogalmához szervesen hozzátartozik a hazai és a külföldi turista, a császkáló- mászkáló- nézgelődő- vásárló- hömpölygő emberár. Különösen lehangoló az egykor a belváros belvárosának számító Kígyó utca– Ferenciek tere– Kossuth Lajos utca vonulata, ahol a legszebb kirakatok, a legizgalmasabb üzletek, kitűnő presszók, éttermek kínálták magukat – most bezárt ajtók, lepapírozott kirakatok. Az ok: a kitűnő és hozzáértő városvezetés beengedte Budapest belsejébe a bevásárlóközpontokat, amelyek egész egyszerűen megették, felszívták a kis boltok hálózatát; az emberek ma már nem sétálni indulnak, hanem „plázázni”.
És akkor jön az ötlet: a már említett minőségű városvezetés le akarja zárni a Kossuth Lajos utca egyik sávját, hogy ott, az így kiszélesített járdán sétáljanak az emberek. Valószínűleg csak ők nem vették észre, hogy a legyilkolt üzletek miatt már senki sem jár a Kossuth Lajos utcán, nem utolsósorban azért, mert mint a várost hoszszanti irányban átszelő főút egyik része, iszonyatos járműforgalom is áthalad rajta. Ezért igazán méltánylandó a bátor ötlet: nyissunk újabb járdát a nem létező gyalogosoknak, hogy így végső őrületbe kergessük az amúgy is örökös csúcsforgalomba zárt autósokat, motorosokat. (Ahogy hallom egyébként, valójában ez az igazi cél.)
Mintha már ajánlottam volna ezeken a hasábokon, hogy fogadjuk meg a graffiti tanácsát: ne okozzunk balesetet az utakon – vezessünk a járdán…