Pénzintézeti szabadrablás

Egymillió forintra volt szükségem, megpályáztam egy, addig korrektnek ismert pénzintézetnél, ahol a folyószámlámat vezetik, így a gazdasági életem előttük nyitott könyv. Két kezessel kellett garantálnom, hogy a hitel tényleg visszafizetődik – eddig semmi baj. Hanem ekkor jött a képbe egy biztosító: ő rögvest leemeltetett készpénzben hatvanezret, úgynevezett kölcsönfedezeti élet- és rokkantbiztosítás címén. Ki a fene kérte, hogy vigyázzon rám? Ha elüt egy autó, az az én dolgom, a millát meg ne féltsék, perkálnak a kezeseim. A szerződésben a tolakodó biztosító egy 1959. évi törvényre hivatkozik. Két szunnyadás között néztek már erre rá a honatyáink a Parlamentben? A pénzintézeti vegzatúra ezzel még nem ért véget. Bizonyítanom kellett mind a magam, mind a két kezes vegytisztaságát egy bizonyos központban, így a bárlistás lekérdezésre ezer-ezer forintot kellett letenni a pénztárablaknál. Még egy megveszekedett fillért sem láttam, máris elment a jövendőbeli öszszeg tetemes része. Pedig még csak most jön a kamat, a kezelési költség, mifene… Igazán mondom, nem sok híja volt, hogy rendőr után kiáltsak: segítség, rablók!