Recept, hogy túléljük a kórházat

1. Ne próbáljuk megtudakolni, hogy konkrétan mi a bajunk, mert esélytelenek vagyunk. A nővéreknek fogalmuk sincs, az orvost pedig úgyis csak a műtőben látjuk. Akkor meg már tökmindegy.

2. Nem tudom, mi a jobb: előre tudni, hogy rohadtul fog fájni, vagy meglepődni azon, hogy rohadtul fáj, mindenesetre az orvos erre vonatkozó tájékoztatását a következőképpen érdemes transzformálni:
nem fog fájni = fájni fog
kicsit fájni fog = nagyon fog fájni
kellemetlen lesz = mocskosul fog fájni

3. Ne izgassuk fel magunkat szobatársaink extrém megnyilvánulásain, még akkor sem, ha Lajos bácsival éjszaka olyan csúnya baleset történt, hogy a plafon is kakás lett. A takarítónők délelőtt majd ellesznek vele, mi meg csak szórakozzunk a helyzeten.

4. Nem együnk a kórházi kosztból, még abban az esetben sem, ha már-már ellenállhatatlan a kísértés (azaz az éhhalál veszélye fenyeget). A szerző ilyen szempontból is szerencsésnek mondhatja magát, hiszen fizikailag képtelen volt az említett művelet elvégzésére.

5. Az éjszakai alváshoz zenei aláfestés (mp3 lejátszó) nélkül nem érdemes megközelíteni az ágyunkat. A kórházban szinte az összes beteg hanyatt fekszik, ebben a pózban pedig gyakorlatilag mindenki horkol. Különösen élvezetesek egyesek ötpercenként jelentkező, vaddisznószerű horkantásai, amivel még a max. hangerőn üvöltő kedvencünk sem tud megbirkózni.

6. Ha nem létfontosságú, ne kérjünk a nővérektől semmi extrát (pohár víz, villany leoltása stb.), mert a következő injekció – a korábbiaktól eltérően – furamód fájni fog.

7. Telefonunkat egészen biztosan ellopják, ebbe már előre bele kell törődni. Senki sem képes rá, hogy a nap 24 órájában szorongassa a készüléket.

8. Még ha féllábú háborús veteránok volnánk, akkor se dohányozzunk az ágyban, de főleg ne dobáljuk szét a csikkeket elnyomatlanul, mert kigyullad az ágyneműnk, és a tetejében még a nővér is meglehetősen mérges lesz.

9. Ha nem akarunk, vagy nem tudunk másokkal beszélgetni, semminemű párbeszédbe ne menjünk bele, mert a többség nagyon ráér. Nem bunkóság úgy tenni, mint ha meg sem hallanánk, mit kérdez a másik, elvégre betegek vagyunk. Ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy mindenképpen végig kell hallgatnunk egy meglehetősen részletes életpályát a Don-kanyartól napjainkig.

10. Ha csak egy másodpercre is felmerül annak a lehetősége, hogy kórházba kell befeküdnünk, inkább azonnal ugorjunk a Dunába.