Besárgulva

És ilyenkor az ember igazából már csak arra kíváncsi: ugyan ki lehet az a sárgaságban szenvedő jogszabályalkotó, aki nyilvánvalóan soha az életében nem vezetett, de még csak autóban sem ült, s valószínűleg már az óvodában is utálták. Hogy miért nincs az, hogy egy-egy ilyen baromság után elneveznék a rendeletet alkotójáról, hogy legalább hibátlanul tudjuk emlegetni az édes jó anyukáját…

Mert úgy általában az autók a zöld jelzésnél haladnak át a kereszteződéseken. Azonban annak semmi előjele nincs, hogy mikor is következik a sárga, így törvényszerűen mindig volt/van/lesz jármű, amelyik „elsárgulva” halad át. (Megjegyzendő: Ausztriában a periódusidő vége felé villog a zöld, így hát tudod, hogy sárga lesz, ezért aztán meg is tudsz állni.) Nem kell Nobel-díjasnak lenni ahhoz, hogy egy másodperces reakcióidővel (késéssel) számolva belássuk: a váltás pillanatában nem lehet megállni, legfeljebb a kereszteződés közepén. Mert ötven kilométeres sebességnél egy másodperc alatt 13-14 métert tesz meg egy jármű. De hagyjuk ezt, az oktatás irányítóinak üzenném: lám, ilyesmik történnek, ha mindenkit átengednek kettessel a fizikavizsgán…

Végezetül pusztán csak arra hívnám fel a rendelet kitalálójának környezetében élő/ülő és gondolom erősen szégyenkező kollégák figyelmét, hogy van ám e kormányrendeleten kívül egy lényegesen fontosabb jogszabály, egy törvény, amit úgy hívunk: KRESZ. A kilencedik paragrafus negyedik bekezdésének c) pontja pedig így szól: „folyamatos sárga fény a forgalom irányának megváltozását jelzi. A fényjelző készülék előtt meg kell állni, ha azonban biztonságosan megállni nem lehet, az útkereszteződésben mielőbb át kell haladni”. Én például e szerint közlekedek. A sárgaságban szenvedő jogszabályalkotó úrnak/hölgynek pedig üzenem: a sok alkohol sárgaságot (májkárosodást) okoz.

N. G.