Fókuszban a pákozdi csata

Jóllehet ez az önállóság a Habsburg Birodalmon belüli önállóságot jelentette, nem teljes függetlenséget, Bécsnek akkor sem tetszett, ami Pest-Budán és Pozsonyban elindult. Kihasználták a Magyar Királyság soknemzetiségű voltát, azt, hogy az egyes nemzetiségeknek – akiknek egyébként éppúgy hasznukra váltak az áprilisi törvények, mint a magyarságnak – további követelé­seik is vannak. A császári hatalom nem szállt szemtől szembe a magyarokkal, viszont a horvátokat, a szerbeket és a románok egy részét sikeresen ellenük lázította, pénzzel és fegyverekkel támogatta őket.

Így történt meg, hogy V. Ferdinánd törvénytelen módon, a magyar országgyűlést megkerülve nevezte ki horvát bánná Josip Jellasicsot, aki egyrészt népszerű volt horvát földön, másrészt megkérdőjelezhetetlen volt hűsége Bécs iránt. Jellasics szakadárnak tartotta és nem ismerte el a frissen felálló magyar kormányt, majd megindította csapatait. Elfoglalta a Szent Korona részét alkotó Fiumét, majd tovább nyomult Pest felé. Serege ötvenezer főből állt, ám nem volt jól felszerelve, és ellátását sem szervezték meg kellőképpen.

A helyzet drámaira fordult Magyarországon. Az alig néhány hónapja törvényesen elért eredmények veszélybe kerültek. A Batthyány-kormány benyújtotta lemondását, és népfelkelést hirdetett. Rövidesen Kossuth Lajos vette át a hatalmat az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. A legmagyarabb Habsburg, József nádor fia, István főherceg is tárgyalt Jellasiccsal, de próbálkozása kudarcba fulladt.

Az új hadseregparancsnok, Móga János altábornagy csapataival a Velencei-tó északnyugati partvidékére húzódott vissza. A szeptember 28-án a sereghez érkező Batthyány Lajos miniszterelnöknek volt köszönhető, hogy a sukorói református templomban összeülő haditanács végül úgy döntött: nem hátrálnak tovább, és ha az ellenség támadást indít, vállalják az ütközetet.

Jellasics szeptember 29-én erőfölényében bízva támadást indított, hogy az egész magyar sereget a Velencei-tóba szorítsa. A helyzet különlegessége az volt, hogy a csatát mindkét oldalon császári és királyi tisztek vezényelték, akik meg voltak arról győződve, hogy az uralkodóra tett esküjüknek megfelelően cselekszenek.

Jellasics terve azonban dugába dőlt, a frissen kiképzett honvéd tüzérség rendkívül pontosan célzott, a csata folyamán közelharcra nem is került sor. A horvát bán délután három órakor elrendelte a visszavonulást. 

Mivel elmaradt a közelharc, így az áldozatok száma is igen alacsony volt. Az ütközetben a császári had alig ötven főt, a honvédsereg pedig hét embert veszített.

A csata jelentősége ennek ellenére óriási volt! Jellasics Bécs felé kezdett menekülni, Móga viszont csak lassan vette üldözőbe, és így nem tudott rá döntő csapást mérni.

A lelkekben annál többet jelentett ez a diadal! A hirtelen felállított nemzeti honvédség megmentette a fővárost és a forradalom vívmányait. Hazánk megőrizte önállóságát és az áprilisi törvényeket.

Egy dolog viszont világosan látszott: a forradalomból szabadságharc lett. Egyértelművé vált, hogy Bécs valójában nem akar teret engedni a magyar önállósági törekvéseknek.

MISKA HUSZÁR A BOGÁR-HALMON

A világ eddigi legnagyobb, 12,5 méter magas huszárszobrát avatták fel katonai tiszteletadás mellett 2017. szeptember 29-én, a magyar honvédelem napján és az 1848-as diadal évfordulóján a pákozdi Bogár-halmon. A dunaújvárosi festő- és szobrászművész, Rohonczi István alkotása magánkezdeményezésre és magántőkéből valósult meg. A szobor helye (ahol a történészek szerint egykor Jellasics horvát bán sátra is állhatott) közvetve névadója is lett a huszáróriásnak, hiszen a pákozdi csata Mihály napjára esett. A szobor megelőzi a kanadai Vancouver melletti Montgomeryben található, 9 méter 75 centiméter magas szobrot, amely Andersen híres ólomkatonájának állít emléket. Az alkotás 12 év alatt készült el, a szobor 80 tonnát, talapzata 120 tonnát nyom.