Új viszonylatok

Egy középkori céhbe szegődtetett fiút az inasévek becsületes leszolgálása után felszabadítottak és legénnyé avattak. Kitanulta a mesterséget, több évig más műhelyekben, sőt külhonban tökéletesíthette tudását. Napi 16 óra munkáért némi fizetést is kapott. Amennyiben bizonyította szakmai jártasságát, és elkészítette a mesterremeket, valamint megvendégelte az egész céhet, akkor céhmesterré válhatott. Feltéve, hogy a városban a maximált számú műhely egyikében üresedés volt. A céhek világában ugyanis tiltottak mindenféle versenyt. Mesterségesen felosztották a piacot és a termelést: meghatározták, hogy ki mennyi árut adhat el és milyen áron, illetve milyen minőségben. Ezért léptek fel például a kontárok, vagyis a céhen kívüli iparosok ellen.

A céhmestereknek egyéb feladatkörük is volt: részt vettek a céh gyűlésein, a céh tagjaival együtt jelentek meg a nagyobb egyházi ünnepeken, ellenséges támadás esetén pedig együtt védték a céhre bízott városfalat.

Az újkorban új és másfajta munkaszervezést igényeltek a manufaktúrák, amelyeket egy-egy tőkével rendelkező vállalkozó hozott létre. A munkához szükséges nyersanyagokat és munkaeszközöket a vállalkozó biztosította, és havi bérezésért vett fel munkásokat, akik elvégezték a különböző feladatokat. A céhekkel ellentétben itt már nem egy ember maga hozott létre egyedül egy terméket, hanem – a gyorsabb termelés és a nagyobb haszon érdekében – rövid betanítást követően mindenki csak részfeladatokat végzett el. Egy posztómanufaktúrában például posztómestereket, posztóssegédeket, csapókat, fésülőket, fonókat és cérnázókat is alkalmaztak. Napi 14-15 órában ellátták feladatukat, majd a kész termékkel a tőkés vállalkozó ebben a korban már korlátozás nélkül kereskedhetett.

A további fejlődés eredményeként létrejöttek a gyárak, ahol már gépek végezték a részfolyamatokat emberi segítséggel. A termelés egyre felgyorsult, a kereskedelem világméretűvé formálódott.

Az első bankokat Itáliában hozták létre, mivel ez a vidék volt a korabeli világkereskedelem központja. A XII–XIII. században rendkívül kockázatos volt a távolsági kereskedelem. A hosszú út során leselkedő veszélyek mellett hatalmas előzetes költségei voltak, például fel kellett szerelni egy hajót, és jó néhány embert fel kellett fogadni, akik „csak” magát az utazást lebonyolították.

Ugyanakkor a vállalkozás, ha sikerrel járt, óriási hasznot hajthatott. Mivel az utazás költségeinek kifizetése és a haszon megtérülése között hónapok, esetenként évek is eltelhettek, ennek áthidalására elindult a hitelezés. Kölcsönhöz természetesen csak úgy juthatott a kereskedő, ha megígérte, hogy nyereségének egy részét megosztja majd a hitelezővel.

A kamatszedést tiltotta a katolikus egyház, de a zsidók más vallásúaktól szedhettek kamatot, így váltak ők gyakran hitelezőkké. Mígnem pénzügyi eszközökkel, általában pénzügyi szerződésekkel kezdtek kereskedni. Elkerülhetővé vált az uzsorakamat, ugyanis törvényes kereskedelemből vagy egy áru értéknövekedéséből származott már a jövedelem. Váltót írtak, tehát hivatalos megegyezés született arról, hogy a váltó tulajdonosa meghatározott összeget kaphat érte mástól.

Már javában zajlott ez a fajta kereskedelem, amikor színre lépett a Medici család. Bankfiókokat alapítottak szerte Európában, és ennek köszönhetően ők alakították az átváltási árfolyamokat. Váltókat fogadtak el mindegyik bankfiókjukban, ezáltal az emberek hatalmas pénzeket tudtak mozgatni anélkül, hogy egyetlen garas lett volna a zsebükben.

 hiszen senki más nem tudott olyan mértékű összeget a rendelkezésükre bocsátani, ami mondjuk egy háború folytatásához szükséges. Így váltak hatalmi tényezővé a bankárok, hiszen a legnagyobbak is függtek tőlük.

A nagy földrajzi felfedezéseket részben a bors és más fűszerek utáni vágy hajtotta. Az új útvonalak megtalálása révén a korábbinál sokkal nagyobb mennyiségben és kedvezőbb áron tudták ezeket beszerezni.

Amerika felfedezésével kialakult a világkereskedelem. A gyarmatosítók nemesfémet, gyapotot, dohányt és cukrot szállítottak az Újvilágból Európába, ahonnan textíliákat, fegyvereket, szerszámokat vittek vissza Amerikába. Ezzel egy időben az öreg kontinensről például cukorból készített rumot hordtak Afrikába, amiből rabszolgákat vásároltak, akiket az amerikai ültetvényekre vittek dolgozni. Ázsiával ismét fellendült a kereskedelem az új útvonalaknak köszönhetően, a borsért vagy a selyemért arannyal fizettek az európaiak.

A világkereskedelem miatt jött létre a tőzsde, amely a vásárból alakult ki. Csakhogy amíg a vásárokon mindig jelen volt az áru, addig a tőzsdén soha. Azért lehetett a vásárból tőzsde, mert tömegessé váltak az üzletkötések, az áru és a fizetési eszköz oldalán is uralkodóvá vált a helyettesíthetőség. Áruminták alapján adták-vették az árucikkeket, a tőzsdén kialakult az egyes áruk árfolyama, amelyet több tényező, különösen a kereslet-kínálat befolyásolt. A vállalkozások annak érdekében, hogy növelni tudják tőkéjüket, a vállalkozás tulajdonjogát részekre osztották, és részvényeket adtak ki, amelyek után osztalékot fizettek a részvénytulajdonosoknak.

A részvények értéke a vállalkozás teljesítményének megfelelően változott a tőzsdén, ezt figyelve adták-vették részvényeiket az emberek. Ha bevált a számításuk, akkor meggazdagodtak, ha nem, akkor tönkrementek.